eftomi miatt van az egész. Ő persze tagadni fogja, de tény, hogy az idei Edzésonlineos edzőtábor adta vissza az oly régóta várt motivációmat. Az edzőtábort meg Tomi szervezte meg és bonyolította le nagy sikerrel, úgyhogy mégegyszer mondom eftomi miatt van az egész. Mert az edzőtábor adta meg a kezdő lökést. Már hazafelé az edzőtáborból éreztem, hogy megvan a lendület, de még nem tudtam mi lesz belőle. 

Az edzőtáborban szóba került future is a FUTÓ bolondok topicból, aki évekig minden nap futott, akár betegen is. Tudtam, hogy én ezt nem fogom tudni utánacsinálni, de az ötlet, hogy mindennap sportoljak valamit, nagyon megtetszett.

Ki is alakítottam a "szabályrendszeremet", aminek lényege, hogy mindennap legalább 20 percet sportolnom kell valamit. A sportág nem lényeges, lehet az futás, úszás, bringázás, erősítés vagy akár csak nyújtás is, de a síelés is belekerülhet. Lényeg a napi húsz perc. Hogy minden nap ki tudjak szakítani 20 percet (lehetőleg persze többet) a néha igen húzós napjaimból és ezt a 20 percet sportolással töltsem. Ágyhoz kötött betegség lehet az egyetlen mentség, de lazán nyújtani ekkor is lehet picit. Megvitattam a dolgot pennel is természetesen , ő pedig bíztatott, hogy ne habozzak és vágjak bele. Hát belevágtam az edzőtábort követő napon.
 

Nem volt könnyű. Pontosabban voltak napok, amikor a pokolba kívántam az egészet. Ez az érzés leggyakrabban az első hónapban fogott el, amikor többször fáradtan, nyűgösen értem haza esténként és akkor még neki kellett állni valamit csinálni. Sokszor pen rugdosott ki, máskor meg egy nagy ordítással egybekötött ökölrázás szerű kellett hogy felrázzon. Erről pen sokat tudna mesélni.

Aztán ezek a napok egyre ritkábbak lettek, az edzések egyre inkább beépültek a hétköznapjaimba. Most így 70 nap elteltével már alig-alig kell küzdenem elinduláskor, sőt leggyakrabban alig várom az indulást és lassan fel sem merül bennem, hogy kihagyjak egy napot. Emellett sokat segít, hogy a formám nyilvánvalóan javul. A laza és hosszú futások bementek 6 perc alá, az erősebb edzéseken egyre többször nézek be 5 perc alá is. Messze még a régi forma és a 20 perces szigetkör, de egyértelműen fejlődök és persze mennek le a kilók is.

Nagyon odafigyelek, hogy ne csesszem szét a lábamat, vagy bármely más porcikámat. A hosszú futásokra rápihenek, ilyenkor jöhet az erősítés, bringa, no meg mostanában az úszás is. Most már nagyon bosszantana, ha valamilyen sérülés miatt le kellene állnom.

Persze ahogy a formám javul egyéb versenycélok is kezdenek megjelenni a fejemben, de ezekről majd később. 2010-ban a cél csak egy újabb jóleső félmaraton és minél több bringázás és úszás is a futás mellett. No meg persze a mindennapi sportolás.

Ja már nem is 70, hanem 71 nap. Mert ma volt egy 26 kilis hosszú futás is. Jólesett. Motivált.

Holnap biztos újra csinálok majd valamit. Holnapután is.