Egész múlt héten ment még a pörgés, hogy indulok-e a spar 30 km-en, avagy nem. A maratonról már durván egy hónapja letettünk Gyulával, idén nem úgy készültem, és annak semmi értelmét nem láttam, hogy rottyra vágva magam vonszoljam be a testem a célba…mert egy idő után már nem elég az akaraterő. Viszont tavasszal irány!:-) Anyagi megfontolásból(és mert Gyula szigorú és most újra épít engem…:D ) végül aztán a 30 kilis terv is ment a kukába. Helyette kaptam, hogy menjek a 7 km-re, vagy váltóba a 21-esre….hát nem! Úgyhogy maradt a D terv, vagyis 15-17 km laza futás… Ezt el is tettem úgy,hogy majd a spar előtt lefutom,és kimegyek a rajtra.

Minden tervem felborult(Hál istennek), amikor Ádámmal megbeszéltük,hogy én fogom frissíteni őt a maratonon. (Vagyis én felajánlottam, ő meg nem ellenkezett.:D ) Még pénteken sem tudtuk,hogy mit,hol hogyan… én nagyjából összeállítottam a fejemben,de tudtam,hogy Ádám segítségére is nagyban szükség lesz(egyrészt mert Ő fut, másrészt mert a tájékozódási képességem a térképen egy mosómedvéével egyenlő).

Szombaton kisétáltunk a csodás napsütésben- már már meleg volt- a tészta partyra. Sok dumálás, rengeteg ismerős. Jó volt kint lenni, jó volt Ádámmal lenni…bár már akkor sajogott a szívem,hogy nem fogok futni.

Utána lehajléktalankodtunk a fűbe, és elkezdtük nézni a térképet,mit,hova hogyan… Ádám aggódott,h rendben lesz-e a gyomra, azzal szokott gond lenni. Amúgy én kapásból a hidakat sem tudtam volna megállapítani a képről,ha rajtam múlik,akkor a békásmegyeri hév állomáson szorongatom a high5 zselét… Ahogy édesapám mondta egyszer: Cicám,te csak ahhoz értesz a térképnél,hogy elszakítsd!

11, 22 és 35 km-re terveztük a zseléket, meg előtte 8-nál egy pacsit. Utána meg irány a befutóra odaérni. Már akkor pedzegettük,hogy keróval kellene mennem,de nem szeretek,és nem is szoktam a forgalomban tekerni így próbáltam nyugtatni magam,hogy a bkv csodálatos rendszerével is gond nélkül fogom frissíteni Őt.

Az estét pihenéssel töltöttem, próbáltam ráhangolódni,és izgultam. Komolyan mondom idegesebb voltam mint a saját versenyeim előtt. Folyamatosan forgolódtam, és a pihenésben az sem segített,hogy hajnali 4kor édesanya rontott be a szobába,hogy alszol?:D Nem…:D Tűzoltók és rendőrök a ház előtt,mert felgyulladt a szembe szomszéd… Volt vagy 1 óra mire sikerült visszaaludni, és annak az esélyét,hogy kb. 1 óra alatt lefutom a Gyulától kapott edzést, nem láttam túl reálisnak.:-)

Korai kelés, pakolás, magamra is futócucc öltést és indulás! Kocsiban gyors reggeli, 8:45re beszéltük meg a találkozót Ádámmal, és a csapattársaival, ugyanis váltóban is futott. 7 után pár perccel már leraktam a gépet. Tudtam,hogy rengetegen lesznek, nem akartam a parkolással bajlódni.

Egyre többen jöttek, egyre jobban éreztem magam,és egyre jobban izgultam.. nem magamért, hanem valaki másért.. a gyomromban folyamatos görcs volt. Ádám 3:15-re tervezte a befutót, már este kiszámoltam mikor,hol lesz nagyjából.

Megjött, vártunk… késtek a csapattársai. Vagyis egy megvolt, a maradék kettő hiányzottJ Én már feszültebb voltam emiatt,de sem mutatni,sem mondani nem akartam,mert nem volt hozzá közöm. 9kor még sehol nem voltak a srácok…fél óra a rajtig, Ádámon még melegítő, és valamit mozogni is kellene. Ő is érzékelte ekkor már a helyzetet,és átsétáltunk a rajthoz. Közben még térképnézés. Ádám menet közben vetkőzött le, megnyugtatott,hogy betartotta a rikító zöld színű futóruhára vonatkozó „ígéretét”, így könnyebben kiszúrom. Én magam a sárga rövidgatyában, a narancssárga cipőben és BSZM-os mellényben sem voltam kevésbé feltűnő. Kanári páros akcióban!

Nyugisan sétáltunk picit, Ádám futott egy keveset, majd spurizott a rajthoz. Na onnantól már csak az izgulás és rohangálás volt a feladatom.

Még elszaladtam pisilni,amikor hallottam Péter Attila visszaszámlálását…hát elindultakJ Óra nálam is elindít.

Oké,irány a Fővám tér! Hogyan…. Földalatti deák, majd 47-49es villamos! Aham…meg a fejem lágya…szem becsuk,és lehet elképzelni, ahogy több ezer futó rokona, edzője, szurkolója,segítője megindul… Kb 2 perc alatt realizáltam a helyzetet,hogy én bkv-val sehova sem fogok jutni, maximum a temetőbe, ha nem sikerül elérnem Ádámot a pontokon. Úgyhogy sprint vissza a kocsihoz, bringa kikap, és irány! Az megnyugtatott,hogy legalább sima sportcipőben tekerek majd az autók között és nem kell ki be kapcsolgatnom a surranót. Végigszáguldottam a deákig, ahol is, nem voltam biztos benne,hogy elgurulhatok a fővámig,mert a rendőr úgy mutogatott mint akinek elmentek otthonról….jeaaah jön a villamos! Bringa levág a tárolóban,zár rá, fel a villamosra… Odaértem,időbenJ Akkor kezdtek el az első futók jönni…felálltam egy kő tetejére és onnan óbégattam név szerint mindenkinek,akinek tudtam. A jó kis mellényem hasznos volt,ugyanis mindenki azt hitte,hogy rendező vagyok…megjött Ádám, pacsi,mosoly továbbJ Én akkor úgy számoltam,hogy ez a 8….te jó isten…de hol a 11…?! Lényeg a lényeg és a pánik,hogy a 11et nem találom,és nem fogok odaérni…hacsak nem ez volt az?! De akkor meg túl gyorsan fut…fuck shit…már mindegy. Akkor keressük a 22-t! Nénivel gyors térképnézés mellettem,hogy a túloldalon a budai rakparton…szépen átsétálás,nézelődés…leérek…hmm…valami nem stimmel, mintha a túloldalon futnának visszafele…Bringás srác elkap…blablabla…a 21-22 a túloldalon lesz….ÁÁÁÁÁÁ!!! Fel a lépcsőn,és Józsa Gabi szintű sprint át…Le a lépcsőn pont a 22-es táblához!:) Nyugodtan lihegtem,hogy még akkor rohant el a Rezi, úgyhogy még van időm…egyenlőre levegőhöz jutni.

Szépen kikészítettem a gélt és az iszit, csak várni kellett. Jöttek az elsők… Gábor, Gergő…Jött EdzőBá, Levi,Dani….majd a Csajok…..Zsófi, Gyöngyi, Timi…. Közben meg dumálgattam egy házaspárral mindent tőlem kérdeztek. A vége volt a legjobb: Ön futó, vagy csak szereti?:D Köszi…:D Majd megláttam a zöldikémetJ Zselé kikap, iszi nem kell,minden fasza!:)

Zsák felkap, felsprint a villamoshoz, vissza a deákra. Bringát szerelem lefele sebtiben mikor egy pár odajön,és elkezdenek kérdezni,hogy lefutottam a maratont?Mondom bizony, és végeztem 1 óra 40 alatt!:D Bringára fel, irány a nyugati! Nyugatihoz érve, a felüljárónál konstatálom, hogy fingom sincs,hogy megyek el a jászai irányába…. Rendőr nénihez oda,hogy átmehetek?Nem,mert jönnek a futók…mondom anyukám…még percekkel odébb vannak, nekem viszont oda kellene jutnom a motyóval… átenged….úton át,járdára fel..(…)…irány a jászai…bringa le, az első létező, viszonylag stabilnak tűnő korláthoz odaszerel, átfut….kordon….”szia! jaj légyszi had menjek át a túloldalra frissíteni…” …. „Jó,de siess !” Yess!:))

Leparkoltam magam egy fa alá,és folytattam a szurkolási hadjáratot teljes eksztázisbanJ Ádám megjött, hídra felfele. Zselé nem kell,majd visszafele. Addig óbégatok tovább!:)

Imádtam…sok ismerős, sok mosoly… Jajdefutnék!

Visszafele úgy érzékeltem, számoltam, hogy csúszik Ádám,de nem tudtam pontosan, bár kicsit aggódtam. Megjött Gábor is, dumáltunk, próbáltam nyugodt lenni. Ádám jött, frissnek tűnt, gél elkap, és megy…én összeszedem magam rohanás a keróhoz, bringára fel, városon át irány a cél. Olyan voltam,mint aki be van lőve…izgultam, mosolyogtam,imádtam…

2:58 körül értem vissza,tehát még volt időm. Ledobtam a bringát…esélytelen volt,hogy odaférjek a kordonhoz,és lássam, ahogy beér,mindenki ott nyomult…pedig jó lett volna ott és akkor elsőre megölelni…de mindenki odaszögezte magát. Úgyhogy oda mentem, ahol kijöttek… el nem tévedhetJ Addig rengeteg ismerős, ölelések, puszik, nyugtatások…mosoly, sírás…mennyi érzelem egy ekkora helyen!

3:15…nem hallom a nevet…aggódni kezdek, fel alá mászkálok…izzadok, kalapál a szívem.. hátat fordítok egy kicsit, nézem a gepárdosokat…megfordulok…szemben látom a zöldikétJ Lassan sétál… nézelődik…tán keres? Elé megyek …elveszi a csomagot, áthúzzák a rajtszámát.. 3:16:31… megcsinálta… puszi, hatalmas ölelés.. úgy szorítom, el sem engednémJ

Nagyon fáradt, és csalódott. Megértem. Fűbe lerogyás, fetrengés.. boldog vagyok. Boldogabb mint ő, mert tudom,hogy nem így akarta. PB, de nem így akarta. Bújás, pihenés.. és nem hányt!:D

Még sétálgattunk, ücsörögtünk, beszélgettünk…ennyi élmény egy napon..:)