Sokat gondolkodtam, hogy legyen az élménybeszámoló...nem akartam az edzésnaplóba mindhárom sportághoz külön külön írni, vagy a fészbukon hosszabb posztot, így egyértelmű volt a blog.:-)

Idén ez volt az első főversenyem. Az már korábban eldőlt,hogy idén még nem csinálok teljes távot, bár nem voltam biztos benne, hogy jól döntöttem-e. (aztán a második Gella mászás után egyértelmüvé vált)

Kezdem eléggé izgulni az előtte levő pár napban, főleg azért,mert kicsit herótom lett az úszástól a téli-nyári km szám után, így lecsökkentettem a heti hármat kettőre, és akkor amikor én akarok, nem a fix időpontokban. Elkezdtem aggódni ezen,hogy nem lesz-e gond belőle?Nyilván tudtam, hogy nem ez a fő, Ádám is ezzel nyugtatott, de azért jó lett volna jó idővel, magabiztosan kijönni a Balatonból.

8kor volt a rajt,de úgy döntöttünk,hogy csak aznap reggel megyünk le. Meglepően gyorsan kipattant a szemünk, amikor hajnali 4 előtt csörgött az óra. Igaz, az elmúlt napokban is maximum fél5ig aludtam,szóval már rutinos voltam. És rohadt fáradt.:D Előző este összepakoltunk, így annyi dolgunk volt,hogy mindent behajigáljunk a kocsiba. Kivéve Ádám kapott Rose bringáját, azt gondosan, szépen betéve, letakargatva, babusgatva. Rávágva a meridámra.:D

Az út eseménytelenül telt, én próbáltam ébren maradni, miközben Ádám szokás szerint pillanatok alatt beájult az anyósülésen. Hamar leértünk, gyors kipakolás, megjöttek Ádám anyujáék, és mentünk a rajthoz. Becuccolás a depóba. Meg lettem volna lepve, hogyha nincs valami probléma, persze a chipem nem volt jó, kiderült,hogy már előzőleg a polythlon felvette, azt az e-mailt én nem láttam, úgyhogy ideiglenes chipet kaptam. Pakolás, öltözés, és készülés a rajtra. Habár utálom, engedték a neoprént, és utólag belegondolva nem is baj.

Hüvös lett volna még a viz enélkül. Körbenézve a "pucérakon", ahogy libabörösen dideregve álltak a vizben a rajt előtt, hálát adtam Évinek,hogy kölcsön adta. Valahogy eddig sosem kellett saját, de lassan már ideje lesz. Sokan, és sürün voltunk a vízben. Nem mertem előre menni, ami óriási hiba volt, utólag visszagondolva. Úsztam egy kicsit bemelegitésnek, éreztem, ez fasza lesz! Az ég beborult, még röhögtünk is Horváth Gergővel,hogy lehet,hogy fejjel lefele kellett volna a depóban hagyni a csukákat, hogy ne ázzon szarrá.

Gyakorlatilag fingom sincs,hogy de egyszer csak RAJT. Keresztbe kasul mindenki, nem láttam már Ádámot sem...NagyKata meg beáll hátra...nice..gratulálunk! Próbáltam előreverekedni, a pulzusom az egekben, és csak lábak meg karok mindenfele. Az első 100-200 m maga volt a tragédia, beragadtam, nem tudtam merre,hol menjek. Az első bójáig igazából elég bénán haladtam, és elkeseredtem,hogy lassan úszom. Ott aztán jött a sokk, ugyanis úgy orrba rúgott valaki,hogy eleredt az orrom vére. Próbáltam nem foglalkozni vele, de nyilván zavaró, így 1-2 perces lebegéses orrvérzéselállítás után próbáltam behozni az elment időt.

Még egy bója, majd előre, kifele a partra. Nem tudtam mennyi időnél lehetek,de tudtam, nem lesz meg 35 perc környékére. Próbáltam nem stresszelni magam. Ki a vízből, mindenki sétált a depó fele mintha a váci utcában lenne...gondoltam magamban bmeg, ennyire hátul jöttem ki,hogy azokkal másztam partra akik ennyire ráérnek?Bringához odarohanva Ádám anyukája mondja,hogy Ádám még nincs..NINCS??Sejtettük,hogy mögöttem fog kijönni,de mivel nem jó idővel jöttem, azt hittem előbb kimászott.

Gyakorlatlanságom lévén elcsesztem az időt, sokat tököltem a depóban...cuccok fel, defektcuccok, kaja stb...kb 5-6 perces depó..(közben kiderült,hogy 40 körül úsztam a 1900et. ahhoz képest, hogy ennyire fosul indultam, nem szar..nyilván nem is jó,főleg h mennyit edzettem)

Rohantam ki a bringával a depóból, közben mintha Ádám anyuját hallottam volna, h jön Ádám..de már mentem előre a sétálók(????) között...bringára pattantam volna, ha nem mindenki úgy száll fel, mintha fosna h kirepül alóla a keró...lehetőségekhez képest kitörtem a depóból, tudtam h mögöttem van valahol Csoki és Mariann, ez megnyugtató volt. És készültem...a bringára:) Nagyon sok ember, gondolat pörgött le a fejemben 90 km alatt. Akárhányszor elfáradtam vagy elcsüggedtem volna, hogy lassúnak érzem magam, eszembe jutott a sok sok ember aki segitett a tanácsaival a bringához...Ádám, Pogi, Dávid, Andris..vagy Matyi..sokan:)

Nem görcsöltem előre,hol lesz emelkedő,hol nem..arra törekedtem,hogy amit lemaradok felfele, síkon és lejtőn behozzam--->NINCS FÉKEZÉS! (ez sikerült is;) ) Arra akartam figyelni, ami már bevált, hogy 15 perc/1 deci. Na hát ez rohadtul nem sikerült betartani, úgyhogy az első fordító után nem sokkal meg is álltam a mezőn pisilni...:/ Ádám az első hosszabb emelkedőn ért utol, kérdezte,hogy ment, nyugi, gyors szeri, és ment tovább.(közben még kétszer láttam szembe, de mivel félsüket és félvak, igy semmi értelme nem volt,hogy üvölsek vagy csókokat dobáljak.:D ) Uszi előtt nyomtam egy isogelt, az kitartott egy darabig, majd a bringa 15 km-e környékén egy epres high5os másikat. és ittam...ittam ittam...a 90 km alatt még egy power bar proteint nyomtam le  3 vagy 4 részletben,de nem esett jól rágni inkább mint valami cukorkát szopogattam.:D

Az első Gella mászás tetején Nyári Józsiék szurkoltak,hogy első megvan, remek,akkor már csak még egy kell! Valamikor utolért Csoki, épp a türőképességem kicsúszása közben odavágott valami pörögjön a láb felfele mondatot...gondolkodtam,hogy ha utánavágom a kulacsot és leesik a bringáról azért kizárás jár?:D Tudtam,hogy akkor majd valahol jön Mariann is. Az első fordítónál attól rettegtem nehogy valaki előttem zakózzon el, látva a "magabiztos" megfordulásokat. (Ezúton is hála és köszönet Matyinak,hogy "a f.omba most én komolyan ezen a kis helyen gyakorolgassak megfordulni?!?!?" edzésekért). Visszafele pisi megállás, ott ért el Mariann. Mindenképp utol akartam érni, beszélni pár szót, úgyhogy toltam mint zinger a varrógépet.

Meg is lett, pár szó duma és mentem előre. Leérve füredre sok ismerős, oltári hangulat, szinte új erőre kaptam! És indultam a második körre. Viszonylag eseménytelenül telt, és éreztem, fáradok derékban és lábban..ejj ejj tán mégis kellett volna a könyöklő...Az utolsó 15 km-en már nagyon elegem volt...de azért mert hála annak,hogy annyit ittam már fájt a gyomrom...kólára volt szükségem,de kurva gyorsan...beszáguldottam füredre, be a depóba, bringa le, lehetőségekhez képest gyorsaság, és persze pisilés...mert,hogy a viharba ne...közben Ádám anyuja infózott, hogy Ádámnak még két kör(hát igen, gyors... <3)... én meg,hogy légyszi légyszi light vagy zéló kórát mert végem...(dehogy volt végem...rinyamalom 2014)...kiderült,h megint 5-6 perc depót sikerült produkálnom...

Elindultam...elindultam életem első féltávú ironman versenyén az utolsó félmaratonra...meglepően konstatáltam, hogy az első km-em 5:04 lett..hmm...mi a szösz...féltem nem lesz jó igy...jó volt végigfutni a tagoren, ismerősök, barátok sporttársak...majd ki onnan...BAAAAMMMMM... a tüző nap a koponyára...csak a légzésemre figyeltem, magamra...senki másra...nem akartam máshoz csapódni, ez ma AZ ÉN HARCOM...csak magamra,csak belülre akartam figyelni...első kör vége előtt Ádi jött szembe, és beleÜVÖLTÖTT a képembe,hogy "nyomjad!!"...jézusom...adrenalin vagy fingja nem volt,hogy a csaja van szembe?! frászt kaptam..nem baj,szeri!:D odaértem Ádám anyujához, odaadta a light(muhaha)kólát...akkorát húztam belőle,hogy brrrr...(jóvanmá máshogy nem tudom megfogalmazni),kérdezte nem akarok-e kiállni...kiállni?ÉN?Soha!

Amúgy miért?rájöttem,h ennyire szarul festek?!:D oké, kicsit már...hmm...anya olvasod a blogot?az jutott eszembe amit Biró Ádám forevör frend pajti szokott mondani ha valami jó..."hát kicsit felállt tőle a f.om"..:$...na az jutott eszembe,hogy ettől nekem már nem!:D mentem tovább, fordító(rajtszám előre! hát jó nekem a fenekemen kényelmes..:/)...oldalt Réka-Cseri-Cöge....odébb Zozóék...sokmindenki:) A második körben persze pisilés...már csak úgy hobbiból is! Egyébként ez a köröm lett a legkatasztrófálisabb, és Zozó szerint ebben néztem ki a legszarabbul...visszafele tudtam,hogy Ádám már lassan bent van. Mondta is anyuja,hogy beért, pihen...hál istennek..5:08!!!!:))))) Büszke vagyok...már csak én voltam hátra...mentem előre..hol gyorsabban,hol lassabban...

a 3.kör végén megtáltosodtam, addigra Ádám is ott várt oldalt, és biztatott..vagy az a 4.volt?már magam sem tudom...arra törekedtem,hogy a mozgásom ne essen szét, és egyenletes legyen, és bele bele tudjap pörgetni...egy koffeines zselét betoltam a 4.kör környékén, bár mint halottnak a beöntés...a frissitéseket a 3.körtől elszúrtam, mert megálltam közben pici sétára...ezekkel is felesleges időket vesztettem...legközelebb erre is figyelek, már kár stresszelni rajta. Szinte minden ponton locsoltam fejem, és minden kör végén ittam

Ádáméktól kólát meg kaptam puszit:)..aztán már nem esett jól a szénsav, ez a tagore végén egy erőteljes böfögéssel jeleztem is a körülöttem levőknek, majd egy csávó is, összeröhögtünk és mentünk tovább.:D Zozó valamelyik körben adott kólát és sótabit, bekötött a lábam,de nem volt vészes...az utolsó kör előtt megint volt egy kis "hiszti" Rékáéknak,hogy fárad a lábam. De a nagyon jó vagy bébi, olyan szépen mész pillanatok alatt helyrerakta a fejem. Az utolsó kör eseménytelenül telt, próbáltam jól menni, számolgattam vissza. Tudtam,hogy nem lesz 6 óra,hogyanis lenne..nem érdekelt..hiba volt tervezni időt. utána már reggel az volt bennem,hogy 6:30- 7:00 és annyi!

Ádám azt mondta pénteken...soha nem kér semmit, kéri, ne tervezzek időt élvezzem..hát megtettem! Visszafele, tagora..és a vége...emeltem a lábam, mosolyogtam, és beértem! Megkaptam az érmem, megcsináltam! Nem voltam meghalva, nem voltam fosul...elfáradtam,de megérte! Nyilván utána már számolgattam, hogy a 6:47ből akár 6:40 lehetett volna, ha depó, frissités rutin megvan...de nincs olyan hogy lett volna...ez van...kész:) Most pedig előre! meglepően nem voltam fáradt, másnap már szerettem volna edzeni,de hallgattam az okosakra,hogy kell a regenerálódás. Köszönöm mindenkinek,hogy ennyit segitett,szurkolt! És gratulálok..MINDENKINEK! Köszönöm Mami& Apa,hogy holott nem tudjátok ezt "kezelni", mégis nagyon szurkoltatok, aggódtatok a magatok módján,Jó,hogy vagytok nekem!

Köszönöm Gabinak,hogy ennyit utaztak Istvánnal, és ott voltak! Köszi mindenkinek aki annyit szurkolt,segitett... És köszönöm Neked,hogy vagy nekem...Habár nem hitted,hogy megcsinálom, én megtettem,mert elhittem!/;) / Ez ma a Tiéd is volt, mert hozzájárultál ahhoz,hogy sikerüljön.