Nehéz bejegyzést írni, ha az ember nem egy konkrét eseményről szeretne beszámolni. Sőt! Egyáltalában nehéz blogolni. Csináltam már ilyent korábban, írogattam fiúk és lányok kapcsolatáról, a nagy szerelemről, sok sok évvel ezelőtt.

Akkor még a futás egy kötelező teher volt, a főiskolai csoportomban a 4 lány közül általában utolsónak értem célba. Aztán egyszer csak elindultam reggelente 1000-1000 méterre, amikor tehettem délutánonként készültem a 2000 m kötelezőre. Majd eljött a nagy nap és én 8:58 alatt futottam le a távot. A siker íze fellelkesített, de a távon nem igazán változtattam. Egyszer elhatároztam magam, 8 km-t mentem salakon. Többször és többet nem. Vagy nem akartam, vagy nem ment, nem is tudom... Egyszerűen talán csak az elhatározás hiányzott. 

Elkezdtem dolgozni, egy kis edzőterem és a futás - a blogolással együtt - elmaradt... Évek teltek el, aztán a nagy szerelem igazzá vált, sínen volt minden, csak éppen az "életépítgetés" közben épültek a zsírrétegek is. Na persze sem én, sem a párom nem voltunk kövérek, de már nem voltunk elégedettek sem magunkkal. Megmondtuk-e egymásnak, hogy "meghíztál!" ? Nem. De tudtuk magunkról, s nem is áltattuk a másikat az ellenkezőjével. Elhatároztuk magunkat és támogattuk egymást.

Hazudnék, ha azt mondanám, egyszerű volt. Egyikünktől sem áll távol a sport, de az első alkalmakkor 3000 m-nél haldokoltunk. Aztán májusban jött az ötlet, készüljünk fel a 2011-es szeptemberi félmaratonra. Jó vicc, nevettem nagyokat, mosolyogtam az elvetemült terven, nem vettem komolyan. Valahogy aztán mégis egyre és egyre több ment, kezdtem elhinni, hogy sikerülhet. Végül - hogy a realitás talaján maradhassunk - eldöntöttük, ha lefutjuk a 3 szigetkört (Margit-sziget), akkor benevezünk. Nem ment. De egy percig sem keseregtünk, tudtuk hogy mennyit fejlődtünk, tudtuk, hogy mennyit változott az alkatunk, s tudtuk, hogy novemberben ott leszünk Siófokon és teljesítjük a 21,1 km-t!

2011. október. Három szigetkör, és még ment volna.

2011. november 20., Siófok. 02:02:23. Megcsináltam.

És éreztem, hogy innentől kezdve bármit elérhetek. Elértem. Családi házban élek a Balatonnál, nem kell a fél városon átutaznom, hogy megfelelő környezetben futhassak, futónagykövet lettem és előre neveztem az idei év legjobb versenyeire. Április 1-én - a szegényes téli "felkészülés" után - egy perccel jobb eredményt futottam Budapesten, novemberben pedig eljön a nagy nap. Ismét Siófok, ismét összeszoruló torok, ismét "pillangók a hasban", mintha szerelmes lennék. Csak a táv lesz más... Úgy a duplája...

Ja, és az első tiszteletére egy tetoválással is gazdagodtunk! :)