A futóversenyek hangulata semmivel sem hasonlítható össze a számomra. Egyszerűen imádom, akár, mint szurkoló, akár, mint lelkes résztvevője. Ma, mint szurkoló voltam jelen és bíztattam az olimpiai marathon résztvevőit. Ahhh de jó is volt!!! :)
Már jó előre készültem, hogy én bizony a férfi marathon-t élőben szeretném figyelemmel kísérni és ebből nem engedek. Nagyon rá voltam állva, hogy élőben láthassam az elit futók technikáját, futóstílusát. Kinéztem, hol szeretnék szurkolni és, mint kiderült, jól választottam. A hangulat remek volt azon a részen. :D A Westminsternél táboroztam le, már jó 1 órával a verseny megkedzése előtt, az idő csodás volt, sütött a nap, de nem volt gatyarohasztó meleg azért. :D Szépen gyűltek a szurkolók is. A leglelkesebbek a kenyai szurkolók voltak, őket követték a spanyolok és az amerikaiak, no és persze az angolok. De a kenyaiak mindenkin túltettek. Énekeltek, mosolyogtak, és... zászlókat osztogattak. Szóval mire elkezdődött a verseny az 50 lelkes kenyai szurkolón kívűl még legalább 50 nem kenyai is kenyai zászlót lengetett. Jó volt a marketing. :D Bevallom én is kaptam. :) Amikor először futottak el előttünk fel sem fogtam, az első mérföldnél még igen csak egyben voltak és nehezen lehetett kivenni az országok futóit. A második, harmadik elhaladásnál már nem volt ezzel gond, az ugandai és a kenyai volt elől. Tudtam, hogy van egy magyar résztvevő is Kovács Tamás, szóval őt nagyon vártam, hogy magyarul szurkolhassak neki. :) Amit bántam, hogy nem szereztem magyar zászlót, de ha mégegyszer ilyen helyzet adódik, akkor tuti viszek magammal. :D Mivel egyedül voltam és a környéken más magyar szurkolót nem nagyon láttam, így a hangom talán el is veszett a zajban, de lehet, hogy nem. :) Nem mellékesen Kovács Tamás 72. lett. Gratulálok neki!!! :) Nagyon élveztem minden egyes pillanatát és a tény, hogy élőben ott lehettem az olimpia egy eseményén, ami ráadásul érdekelt is, nos felbecsülhetetlen. :)
Az én futásom a héten ezzel szemben igen pocsékul alakult. Inkább élményekben gazdagodtam, mint kilóméterekben. De úgy voltam vele, hogy néha ilyen is kell, hisz én amatőr vagyok, szóval megtehetem. :D
De jó lehetett, picit irigykedem!
Nagy élmény ilyen futókat testközelből látni, a sebességük is jobban érzékelhető, amikor ott húznak el az orrod előtt. Ezek szerint sikerült Kovács Tamásnak is szurkolni? Biztos hallotta :o) A közvetítés során egyébként láttam, hogy volt kifeszítve egy magyar zászló is a pálya mentén.
Nem fotóztál véletlenül?