Az kérdezte Alabárdos a győzelmi jelentésem - sikerült a 30 percet egyben lefutni - kapcsán, hogy mi a következő célom. Akkor - 1 hete - azt válaszoltam, hogy mi lenne? Élvezem. Felértem a csúcsra, megpihenek, szétnézek, gyönyörködöm a kilátásban, dicsekszem szeretteimnek, barátaimnak a teljesítményemmel. És nem igazán kutatja tekintetem a következő meghódításra váró csúcsot. Az különben is olyan Y kromoszómás dolog. Mindíg újabb és újabb kihívást keresni. Mi nők másképp működünk. Szóval így voltam ezzel egy ideig. De! Azért csak motoszkált bennem valami a kérdés kapcsán. Tényleg elég? Persze. Egyelőre. Mégis! Olyan hülyén hangzik a 6 és fél kör futás. Miért is nem 7 kör? Csak! Csaaaaak????? Tuti menne. Az csak 200m plussz. Megcsinálom. Igen. Jelentem tegnap megcsináltam. 

És közben itt az új cél, csúcs előttem. 10 kör a pályán. Az 4 km. Jól hangzik. Nem?

Kedves Alabárdos! Köszönöm a kérdésedet. Naaagyon inspiráló volt!