Kicsit elmaradva a beszámolókkal,de gyorsan pótolom.
Nagykanizsai rövidtávú duatlon OB-val kezdődött az idei versenyszezonom. Nos tőlem furcsa módon duatlont választottam,ráadásul rövidtávon( 10km-40km-5km). Edzésnek fogtam fel,legalábbis a terveimben így szerepelt. A rajt előtt öcsémmel kimentünk megnézni a futópályát amin az első futás alkalmával 4kört, a második futásnál 2 kört kellett megtenni. Kicsit elkeserített,hogy van benne egy „kicsi” szint különbség,de úgy voltam vele,tökéletes edzés lesz.Ellőtték a rajtot és sajnos előjött,hogy akkor ez most egy verseny,az első kört elég erősre futottam. Éreztem ebből gond lehet,szóval szépen visszavettem és beálltam a saját „utazó” tempómra,aminek a következménye az lett,hogy szépen csúsztam hátra. Picit zavart a tény,hogy egyre hátrébb vagyok,de gondoltam akkor majd kerékpáron behozom ezt a sok hátrányt. Annak ellenére,hogy idén nullát résztávoztam és szinte csak hosszút futok,elég szép időt futottam ( 38:54). Jöhetett a kerékpáros rész(40km) . Technikásnak nevezhető pályán tekertünk,egy „T” alakot kellett 6szor megtenni. Körönként jöttem fel 2-3 embernyit azokhoz,akikkel elkezdtem a futást,végül sikerült köztük leszállnom. A második futásról túl sokat nem tudok mesélni,mivel a kerón voltak gondjaim a vádli görccsel,és sajnos ez nem akart múlni. Kénytelen voltam kiállni. Nem egy siker történet,de nem akartam semmi sérülést összeszedni a szezon elején.
A sorban a következő verseny egy már hagyományos verseny volt, tiszaújvárosi klubcsapat OB (szombaton) és egy sprint másnap. A klubcsapat versenyre egy 4fős különítménnyel álltunk rajthoz az ELTE színeiben ( Kis Gyula,Székely Gellért,Bartos Dávid és jó magam), megjegyezném az ELTE-nek volt még „F” csapata is!!!! A verseny a tervek szerint alakult. Az úszást egy közepes iramban toltuk. A kerékpár részről ezt nem mondhatnám el,haladtunk elég szépen,sőt! (28:32-es tiszta idővel szálltunk le). A tervek szerint nekem az úszást kellett vinni és kerón kellett vállalnom sokat,tehát a futásra meradtak 3an,annyi elég lesz. Ennek ellenére azért kimentem egyet kocogni. Az eredmény önmagáért beszél: amatőrök között nyertünk,bő 3 perces előnnyel,amit kerékpáron szedtünk össze!
Másnap,vasárnap, jöhetett az egyéni sprint. Gondoltam laza verseny lesz,láttam lesz kivel úszni Flander Marci személyében,akivel véletlenül egy pályára kerültünk,ő kerón is erős,szóval el is mehetünk és futásra jók leszünk már. Nos ez sajnos nem így történt,az úszáson semmi gond nem volt,első-második helyen jöttünk ki,de hogy a depóban valamit nagyon elszúrtam az tuti,mivel lemaradtam Marciról,hatalmas hibámnak az lett a következménye,hogy a mögöttem jövő „vonatra” kellett beállnom,hogy ne nyírjam magam olyan intenzíven a futás előtt. Sajnos ebben a bolyban csak 3-4en dolgoztunk azért,hogy felérjünk,így sokat nem tudtunk előre haladni,Marci nagyon keményen ment elől… A futás szinte papírforma volt,ami azt jelenti,hogy akik semmit nem tettek a bolyban hogy haladjunk ők bomba időket futottak,akik dolgoztak benne rendesen,azok pedig egy közepes iramban teljesítettek. Nekem ez egy gyenge 10 körüli helyezést jelentett. El voltam keseredve,mivel előző évben a korosztályomban legalább sikerült dobogóra állnom,de most csak a 6. lettem.
Tiszaújváros után jöhetett Orfű. Nem mondom,hogy nagy reményekkel vártam,főleg mert a verseny előtti napokban még mindig változott a kerékpáros pálya,aminek egyáltalán nem örültem. Egyáltalán nem lehetett semmi tervvel oda menni,mivel kb teljesen lutri volt,hogy akkor mi lesz a pálya. Ráadásul egyszer,2 éve már indultam itt és akkor sajnos a pálya nyert és a hőség. Feladni kényszerültem a versenyt,életem első fél távját. Tehát egyértelmű volt a cél,célba kell érni! Ez az év eddig nem úgy néz ki,hogy a tökéletes formáról szólna nekem. Az úszás rajtját követően csak úgy repültem a vízben,élveztem az első olyan neoprénes úszásom,amikor egy jó neoprénben úszhatok. De ezután jött valami,amit nem értettem,beállt a kezem,nehézzé vált minden egyes tempó a vízben,küzdöttem de mind hiába,egyre jobban nyírtam magam. Mikor kijöttem a vízből azt sem tudtam hol vagyok,a depóban szabályosan szédültem(de a neoprén elsőre lejött). Kezdtem aggódni,hogy ez így nem lesz jó. Mikor toltam ki a biciklim a depóból,már nem volt semmi gond,koncentrálhattam a bringás etapra,2 éve ezt szúrtam el,mint az utólagos elemzéseimből kiderült. Sok frissítés és csak okosan. Az első körben egy rendőrnek,aki a pálya biztosítására lett kiállítva a magyarhertelendi kereszteződésbe ahol balra kellett kanyarodnunk, ő elküldött minket( Petsuk Zolit és engem) jobbra! Köszi,tudtam a pályát és csodálkoztam is,de nekünk balra kell mennünk. Meg is fordultam,bár kicsit bizonytalan voltam a dologban. A minket szemmel tartó versenybíró leállt beszélgetni a rendőrrel. Senki nem foglalkozott azzal,hogy egy versenyző még a rossz irányba tart(no comment). Végül Zoli is a jó útra lett terelve. A kerékpár során nem változott semmi,tök egyedül tekertem. Egy dolog viszont nagyon zavart,még pedig,hogy a mögöttem haladó 4 fős BOLY folyamatosan közeledett,a végére fel is értek. Mivel tudtam a futó pályát az előzőnapi átmozgatást itt csináltuk Dáviddal,így lélekben fel voltam készülve,hogy bizony fájni fog. A futó pálya lényegében egy bringás út volt Pécs irányába,az elején a parton futottunk ami sík,majd jött egy kis lankásabb,dimbes-dombos rész,a fordítóig az utolsó 1,6km 110m szinttel (!!!!) kettő 10%os emelkedővel megspékelve… És akkor jöttek újra a gondok,a combom annyira begörcsölt,hogy lépni is alig tudtam. Ez sajnos végig kísért a futás során. Tehát a futó időm elég gyalázatosra sikerült,de a célba beértem,és legyőztem Orfűt!