Nem szabadna ilyen negatívan kezdeni egy blogbejegyzést...
Az álom idén nem valósul meg. Nem tudok rá úgy készülni, hogy hazamegyek és a négy falat nézem... Sárvár is elúszott, sírni kezdtem verseny közben és feladtam úgy, hogy sem gyomor, sem láb-problémáim nem voltak... De ez nem baj.
Meg szeretném osztani valakivel az álmom és a felkészülést, de nem lehet. A Versenyt jövőre is megrendezik. Megvár.
(Amikor a Lenin-csúcson - fizikailag hasonló szintű kihívás - jártunk-jártam, pontosan tudom, hogyan és mennyire akartam előtte fél évig, hogyan készültünk, beszéltük át újra és újra. Ez a fokmérője annak, amit most érzek. Nem akarom eléggé. Nem tudom akarni. Össze kell raknom magam...)
T-100. Kocogás, zöld lombok, néha talán majd könnyezem is. Jó lesz. Nem hajtok, majd kifelé-befelé figyelek.
UB. Idei célnak, ezt szeretném. Ha nem sérülök le, a kudarcomnak-(unknak?) ajánlom. Szeretném Andika, Nyuszika, Alika, Farkas, Mazur (és a többiek) futását, befutóját (remélem, csak fotóról :)) látni. Tegnap Nyuszinál megnéztem, hogy a sárvái eredményem pont Vincusék nyaraójáig (Földvár) volt elég, és onnan már "kevés" van...