Eljött az október... és vele az úszástanulás. Kicsit sok volt a futás, ízületkímélőbb sport után néztem - futok azért, de óvatosan. Meg hát, érdekelne, mit lehet kihozni 30 felett (nem km ;) egy új mozgásformából.
Sosem tanultam úszni, mert gyerekkoromban az első edzések valamelyikén megbetegedtem. 6 éves voltam ekkor. 10 éves korom környékén apámat és másokat figyelgettem a strandon, ebből összeraktam valamit. Fejest ugrani viszont sosem mertem. Egyetem alatt néha úszogattam, de a technikáról a közelmúltig gőzöm sem volt. Aztán, Vincus barátném férje, Andris, olyan szépen úszott ez egyik fórumtalálkozón, hogy azt gondoltam, tőle kell megtanulnom nekem is... és persze ő oktat egy triatlonos klubban. A hátránya az, hogy f5-kor kell kelnem, hogy 6-ra a Komjádiban állhassak a medence partján. Heti háromszor.
Ma keveset úsztunk. A mell és a gyors tetszett, a hát kevésbé, és a tegnapi maratontól úgy beálltak a lábaim, hogy a lábtempóval akadtak gondok, hamar elfáradtam. Andris a medence partján mosolygott és irányítgatott minket, Vincust, engem és még sok másik embert.
Jó volt. Most nagyon sok mindent kell csinálnom egyszerre, és egy ilyen óra a vízben nagy nyugalmat ad. Semmi más módon nem tudom ezt elérni. Futással sem.