Az ultrafutás a haladást, úton levést jelenti számomra, és rájöttem ezen a tavaszon, hogy szeretek egyszerűen elindulni valamerre, nem szervezett versenyen, vagy túrán, elindulni, egy szál magamban és nézegetni a tájat, falvakat…
Első alkalommal, még március végén, Miskolc felé indultam az Örs vezér teréről. Nagyon lassan kocogtam kifelé a városból. Nem annyira kellemes eljutni Gödöllőre, mert forgalmas út mellett kell haladni. Onnan a Margita útvonalán haladhattam néhány kilométert, majd Aszód felé vettem az irányt. Becsatlakozott autós kísérőm, Levente. Aszód után már mellékutakra tértem, soha nem látott falvakon haladtam át. Aránylag jól ment a futás, bár a térdeim 5 óra elteltével érezni kezdtem. Kiderült, hogy ha nyújtom a combom, egy időre elmúlik, de sajnos elég rövid időre. Haladtam azért, és mindig csak a következő faluig szerettem volna eljutni, az órát nem néztem, a távot nem tudtam. Amikor besötétedett és Levi magamra hagyott, azzal, hogy a következő falu 4 km, kifutottam az erdőbe és megijedtem. Egyedül voltam a fejlámpámmal az útpadkán és jöttek autók és arra gondoltam, hogy ha valamelyik megáll és valaki elkezd szórakozni velem, semmi esélyem nincs védekezni... A következő falu határában frissítettem és Levi ismét elhúzott. A járdára mentem fel, hogy ne akadályozzam az autósokat, és egy őrjöngő kutya majdnem kibújt a kerítésen… ha sikerül neki, megint csak kevés esélyem lett volna… A következő faluban feladtam a futást. Sötétben nem szeretnék egyedül futni, meg hát a térdem sem volt jól. Kb. 70 km-t futhattam 9 óra alatt.
Másodszorra a Börzsönyt néztem ki. Április közepe volt… egyedül vágtam neki. Verőcén parkoltam le és egy nagy kört terveztem. Rögtön az elején erdei útra kerültem, elnézhettem valamit, de később visszacsatlakoztam az aszfaltra. Egy kutya 10 km-en át követett az erdőben, csak a faluban szakadt le. Szép volt a Diósjenőről Kemencére a Börzsönyön átvezető út, csupa zöld, csupa élet. Egyedül voltam, de velem voltatok Ti, a barátaim, sok-sok sms és telefonhívás formájában… Kemence után délnek fordultam, hogy elérjem Szobot. A frissítést hátizsákból és boltból oldottam meg. Izoital nem volt nálam, így turista-sót vettem és azt nyalogattam… az önfrissítés nehezen ment, ahogy telt az idő, kezdett lelassulni a gondolkodásom és a kitervelt dolgokat (pl. tölts vizet a következő kútnál és utána nyújts egy picikét) többször elfelejtettem. A frissítés lehetett volna jobb is, mert kezdtem nagyon fáradni. Szob után már a kerékpárúton kellett haladni Verőce felé, itt már sokat sétáltam. A gyomrommal is voltak gondok, és miután ez már 3 órája tartott, eszembe jutott, hogy van nálam széntabletta… Sötétedés után értem vissza a kocsihoz. Az előző futáshoz hasonlóan, falutl faluig fedeztem fel az útvonalat, időt, távot nem mérve. Az összidő 12 óra 20 perc volt, az össztáv valahol 90 km felett lehetett. Nem egy nagyon gyors futás, de örültem, mert a térdem, ízületeim nem fájtak, nem merült fel a feladás gondolata. Ebből lehet építkezni. Most a Cserhát térképét nézegetem…