A hét elején arra gondoltam, mi lenne, ha megnézném a ttt.tr honlapot - valami kellemes, laza kis túra igazán nem árt meg, nemdebár :)? Ott volt a Via Dolorosa, 45-ös és 40-es résztáv... Majd dolgozni kezdtem és Kiss Andris hívott, hogy mi lenne, ha elmennénk a Via Dolorosára? Húúúúúúúúúúú. Így már mindenképpen.
Andris nálam aludt, beszélgettünk, így későn, 9 után értünk le Markazra. Addig variáltunk, míg ő a 25-ös, és a 40-es távon indultam. Iszonyúan jó volt f10 táján rajtolni, kényelmesen... persze rajt után 2 kilivel már eltévedtünk a nagy beszélgetésben, egy lefestett, megszüntetett jelzésen mentünk kb. 1 km-t, mire rájöttünk, hogy nem lesz jó...
A helyesbítés után a markazi várat kellett megmászni. Hát... már Markazra érkezéskor látszott, nem lesz akármilyen a táj, már itt és a további gerincen gyönyörű, nyugtatóan zöld dombokat láttunk magunk körül. 7 kilinél elváltunk, innen egyedül futottam. A Mátrabérc útvonalával szemben mentünk - legalább láttam most már ezt is, sosem jutottam még el rá. Fel-le, fel-le hullámvasutaztam, és már azon töprengtem, nem rontottam-e el az útvonalat. Hát nem... lassabb voltam a tervezettnél (vagy inkább érzettnél, hisz órám sem volt). Egy forrásnál vizet és Mg-ot töltöttem, pecsételtem, majd jött egy nyugisabb, futhatóbb szakasz. Itt már kezdtem beérni a későn induló túrázókat. Az útvonalkövetéssel sok bajom volt, valahogy nem állt rá a szemem a jelzésekre... néha a leírás is furcsa volt (az egyik kanyarban megszólított egy túrázó: "Te ezt hogy értelmezed?" Akkor elolvastuk és értelmezni próbáltuk az itinert... mókás volt :). Szent-István csevicén (mi az a csevice?) terülj-terülj asztalka, én mégis tovább szaladok. Az Ilona vízesés klassz... nem is gondoltam volna, hogy ilyen helyen kis völgy van itt! Utána ismét eljátszom, amit az elején: csak fel, csak fel, és fel, és már azt hiszem, hogy vége kellene lennie, de mégsem. Az utolsó pont után jött az egyik legodafigyelősebb 3-4 kili, pici, köves ösvnyeken lefelé, nagy irányváltások, a mezőn, a falu előtt már jelzés sincs... Cél. A cimborák már várnak. Tusolás. Lecsó. Hiába, ez jó volt.
(Innen off. A mostani életem... Másnap IKEA-zás. Megtetszik egy lámpabúra. Hazaviszem. Majd pár nap hezitálás után - nem lehet ez olyan nehéz - megnézem figyelmesen és bekötöm a puszta izzó helyére. Kb. 5 perc alatt értelmezhető volt, még egy nőnek is. Büszke vagyok magamra!
Egy héttel korábban meg kis virágos szemetest vettem a WC-be, amelynek színe harmonizált a csempéjével. Sosem foglalkoztam ilyesmikkel...
Otthont építek, na :). Még ha csak magamnak és Szörnyi cicának is...)