Ez a verseny számomra szinte a legjobb időpontban van, hiszen közel 2 nyugodt hónapom volt keményen készülni. Szerencsére tudtam is magam tartani az edzéstervemhez, ezért nem nagyon izgultam a táv miatt.
Két célt tűztem ki: 6órán belül célba érni, és végigfutni a félmaratont.
Az utolsó héten egyre kíváncsibb voltam mit kapunk a ’magas’ nevezési díjért, miben különbözik a szervezés a nagyatádihoz képest. Tisztába vagyok azzal, hogy az árban benne van az Ironman márka is, és Budapesten amúgy is drágább minden, meg hogy így is alacsony a nevezési díj a 70.3-as versenyek között, de egyszerű egyetemistaként ez már az az összeg ami lélektani határ egy versenyért.
Az első különbségre a csütörtöki tésztapartin derült fény, ahol kb 6 féle tészta között lehetett válogatni. Emellett az Athletes’ garden-ben a hosszú hétvége alatt nyitva volt a pult, ahol sörrel, üdítővel és vízzel szolgáltak.
A pénteki eligazításon kiderült, hogy 3 féle kártyát is be lehet gyűjteni. Persze ezek nem olyan lapok amikkel jól járunk mert 4 perces büntetés és kizárás is járhat vele. Úgyhogy nagyon sokmindenre oda kellett figyelni.
Összességében talán nincs jogom összehasonlítani a kettőt mert még nem vettem sok versenyen részt, de talán nem véletlen mondják a nagyatádi szombatot ünnepnapnak ezt meg (egyelőre) ’csak’ versenynapnak.
A délutáni kerékpár check-in –re kicsit kapkodva készültem, aminek meg is lett az eredménye, mert a bicajos zsákból (már megint :/ ) kihagytam a törülközőt.
A késő reggeli rajt nagyon barátságos időpont, hiszen sokáig lehetett aludni. :) Azért így is sietősre sikerült a reggel, mert hát persze hogy az szokott késni aki szinte a szomszédban lakik.
Reggel a depóba 8körül értem, hogy ellenőrizzem a bringát és elhelyezzem a kulacsokat. Szerencsére semmi gond nem volt, ezért egész gyorsan végeztem. Egy gyors hazaugrás az AFTER RACE-es zacskóért és az úszócuccokért. A 9:20-as rajthoz sikerült 9:13-ra odaérni, így az úszás előtti mártózásról lemaradtam. Szerencsére nem is terveztem a rajt előtt találkozni a 19C°-os Dunával.
9:20 – rajt!
Az úszás a tervezetthez képest jobban sikerült, bár így is sokat melleztem benne. 2 csalódás is ért úszás közben: az első amikor kiderült, hogy ilyen hideg vízben nem fogok gyorsúszásban végigúszni, a második amikor a 15percel később induló korcsoportból 3-an is megelőztek. Végül 0:43:02-t úsztam.
A depóban kicsit többet időztem a kelleténél, de a törülköző problémát megoldva végülis bőven a tervezett idő előtt kezdtem a bringát.
Bringa:
Az első 8-9 km rosszul esett. A lábaim nagyon be voltak állva a hideg víz miatt. A szembeszél meg csak rontotta a hangulatot, így amikor 26-27et láttam az órán nem voltam túl boldog. Szerencsére nemsokára utolért klub társam Tamás (ő is később rajtolt) akit ezután nem akartam hagyni meglógni. A budai északi forduló után már a szél is hátszélként segített, így amikor láttam, hogy a menekülőmet 40körül üldözöm, megijedtem meddig fogom bírni. Fel a várba az emelkedő jó helyen volt (bár ez a 2. körben jobban kiderült), mert a hosszú egyenes után kizökkentett a monotonitásból. Úgy éreztem Tomi jó tempót diktál ezért próbáltam tartani a 20-30 méteres látótávolságot.
Sajnos a frissítés a bringán eléggé ad-hoc jellegű volt, de egy esetet kivéve jónak bizonyultak az időpontok, mert nem éheztem el és nem is ettem/ittam magam túl. Ez az egy sem volt annyira vészes, de többször nem próbáltam 120°os kanyar előtt iso-t inni. Az út minősége is elfogadható volt, az első kerületi macskakövet és a 11kerületi rakparti felvezető és Dombóvári útszakaszt leszámítva. Mondjuk a Dombóvári úton nem csak az útminőséggel volt a baj, hanem hogy egy laza jobb kanyar közben egy tangens hullámot is ki kellett manőverezni a félpályás útzár miatt. Remélem jövőre teljes útzár lesz arra, hisz akkor már (talán) a Szerémi út sem lesz felbontva.
Összességében a bringa nagyon jól sikerült, és köszönöm Tamásnak az üldözötti szerepet. Idő: 2:49:23
A bringa után a depó szintén tervezett időn belül volt, bár a trikót csak másodjára sikerült helyesen felvenni. :)
Futás:
A futásnak ímmel-ámmal indultam neki, de az első körben nem éreztem lehetetlennek a gyaloglás mentes félmaratont. Kaptam is egy sárga hajgumit. Sajnos a második körben megéreztem a combomban a mögöttem levő kilométereket, de még így is a tervezetten belüli köridőm volt. Kék hajgumi. A harmadik kör volt a legnehezebb, mert akkor még csak a felénél jártam a futásnak és nagyon soknak tűnt ami hátra van. Ekkor esett a legjobban, a szurkolók bíztatása. Köszönöm családomnak és a polythlonosoknak, hogy kint voltak és szurkoltak. Ezután nehezen, de azért sikerült megszerezni a rózsaszín jelölőt is. Sajnos még mindig lassultam, de éreztem, hogy minden lépéssel egyre kevesebb van hátra. Az utolsó körre volt 40 percem, hogy a tervezett időn belül érjek be. Ekkor már sejtettem, hogy ez ’könnyen’ meglehet, de mikor a zöld és egyben utolsó jelölő átvételekor láttam, hogy szorosra húztam az utolsó 5 kilit. 20 percem maradt, hogy beérjek. Nem akartam neccesen a célba érni, ezért próbáltam jobban figyeltem a technikámra és próbáltam nagyobb tempót menni. (futás idő: 2:05:03)
Ééés sikerült is: 5:54:41 gyaloglás nélkül !!!
Először teljesítettem fél távot, de először is értem be tervezett időn belül a célban.
Még mindig a bringát érzem erősségemnek, talán most is mehettem volna jobbat. Most már úgy érzem, futás alatt mentálisan nem voltam elég erős, úgyhogy lassan meg kell szeretnem a futást. :-)
Sajnos a verseny után még mindig bizonytalan vagyok a 2015-ös versenyeket illetően. Edzés időben lehet, hogy most még nem fér bele, de szeretnék 12órán belül egy ironman távot is letudni. Ugyanakkor ez a táv jobban csábít a korosztályon belüli javításra. Talán kipróbálom magam itt is önkéntesnek.
A legfontosabb, hogy az alapozást már szeptembertől kezdem a küzdősport folytatásával.