A hétvégén volt a Nagyatádi Ironman amin idén is indultam. A tavalyi időmhöz képest sajnos jóval később értem be. De kezdjük a hétvége elején, csütörtökön. Az utolsó pillanatban sikerült még becsatlakoznom Kertész Róbert mellé a kocsiba, így nem kellett lefele vonatoznom. Pénteken megérkezés után a 200 méteres sétát meghosszabbítottam 1800méterrel. Ez a 20kilós táskával és a bicóval annyira nem volt jó ötlet. Kempingbe érkezés után a sátrat gyorsan felállítottam. Az napra nem is volt sok teendő mint felvenni a nevezési csomagot leadni a futós cuccot és részt venni a polythlonos gyűlésen.

A verseny napja: kb 6 óra alvás után 3:45-kor keltem. A kerékpáros és úszó cuccok leltározása után siettem a Gyékényesre induló buszhoz, és bicikliszállító autóhoz. Megérkezés után lehetett is a depóba pakolni. Chip ellenőrzés után jött a bemelegítés, amire nagy szükségem volt, mert a csuklyás izmom be volt állva a cipekedéstől. A víz nekem kellemesen meleg volt, viszont így nem lehetett neoprént használni. Nem azért mert nekem jó volt a víz :D hanem mert meghaladta a 25C°-ot.

Az úszást a partról befutással kezdtük. Mivel még mindig mellbe terveztem leúszni a távot, inkább hátrább álltam, hogy ne tartsam fel a gyorsúszókat. 200méter úszás után kiderült, h nem volt jó ötlet, mert itt is sokan vagyunk, csak itt lassabban megyünk, úgyhogy jövőre inkább középről fogok indulni. Az úszás kicsit jobban ment, mint terveztem, az első körben javítottam is 2 percet. A másodikban sajnos nem sikerült, úgyhogy összességében 2 perccel úsztam jobban mint tavaly. A depózás idén 4 perccel hosszabbra sikeredett így 12 percet szöszöltem odabent.

A bringának (versenyidő szerint) 1:40:04-kor kezdtem neki ami 3 perccel rosszabb mint a tavalyi. Persze itt még nem dőlt el semmi sem és amúgy is a kedvenc számom következett. Lassan kezdtem, hogy a végére is maradjon energiám, így az első 75km-t csak 27es átlaggal mentem. Sajnos ez után sem sikerült nagyon belehúznom, mert ezt az átlagot csak a következő 35km-en tudtam tartani, utána megint belassultam 25-ös átlag alá, pedig idén csak 1szer álltam meg. Tavaly legalább 4szer. Úgyhogy a bringa nem hozott túl nagy sikert, mert annak ellenére, hogy idén országútival mentem (amit nagyon köszönök Székely Mózesnek és a Polythlonnak) a tavalyi montis eredményemhez képest 11 percel tovább 8:26:04-ig (versenyidő) voltam a bringa pályán. Jött a 2-es depó ahol végre le lehetett volna zuhanyozni, ha nem felejtettem volna el a törülközőt. Tavaly ez a 1es depóból maradt ki. Szerencsére a kemping ott volt a szomszédba, úgyhogy kikéredzkedtem egy szervezőtől. Kint tusoltam és átöltöztem. Visszafele már érdekesebb volt, mert ahogy kimentem úgy már nem jöhettem volna vissza. Legalábbis az egyik basáskodó szervező szerint. És annak ellenére, hogy már az öltözősátor ajtajában álltam azt akarta, hogy menjek vissza és az egész depót megkerülve jöjjek be. Sajnos egy pályabíró kellett ahhoz, hogy rájöjjön eme nagylelkű szervező, hogy neki is lenne jobb dolga, és nekem is lenne még egy maratonnyi futásom. Így ez a depó kicsit hosszúra nyúlt, bár amúgy se siettem volna ki a melegbe futni.

A depóból kijövet felvettem egy tempót amit gondoltam, hogy végig tartani fogok. 2km után ezt kicsit jobban átgondoltam, és egy körrel később 6kmnél, feloszlottak a reményeim, hogy a tavalyinál többet fogok futni és kevesebbet gyalogolni. Ezután következett 12km gyaloglás. 12 és fél óránál jártam és még több mint a fele hátra volt a távnak.

Kis fejszámolás után leesett, hogy ha továbbra is gyaloglom, akkor a 16 órás szintidőn túl fogok beérkezni. Sajnos átfutott a fejemen az a gondolat, hogy akkor nincs is sok értelme végigcsinálni. Meleg is van, a futás se megy akkor miért jó az egész? Azért nem hagytam abba, hanem valami lassú kocogásnak kinéző mozdulatokkal elindultam, hogy megnézzem, ebben a sebességben mennyi esélyem van szintidőn belül beérni. Ez egy 38 perces körre sikeredett. (egy kör 4680méter, a verseny 9körös). Még 4 köröm és 2óra 53percem, hogy szintidőn belül teljesítsem. Persze nem jött meg a kedvem a futáshoz így a következő körre egy gyaloglást iktattam és eldöntöttem, hogy mindenképp teljesítem, mert ha másra nem is jó de egy 2 órás futóedzésnek elkönyvelhetem. Persze tudtam, hogy ezzel nem fejlesztem a futásomat szóval edzésnek nem a legjobb, de legalább addig is zsírt égetek és így a jövő évi versenysúlyhoz  kevesebbet kell leadni. Szerencsére már a nap is lement és utolért Őszi Krisztián akinek még 2 köre volt (nekem 3). Ő a futás-séta kombinációval ment. Csatlakoztam hozzá, mert így legalább gyorsabban haladok és a kedvem is visszajöhet. Az ő 2 körét vele együtt futottam és az utolsó körömre maradt 38 percem. Tudtam, hogy ilyen kört már mentem, viszont azóta megtettem 12km-t, úgyhogy nem tudtam, hogy vajon sikerül e bő 4,5 km-t ennyi idő alatt lefutnom vagy sem. Nagyon nagy mázlimra hallottam, hogy mellettem másnak is az utolsó köre van, úgyhogy becsatlakoztam hozzá. A kör felénél kiderült, hogy ő nem is ironmantávot megy, hanem ”csak” a ⅔-ad maratont futja. Szerencsére jó tempót mentünk és sikerült 15:59:17 alatt beérnem. Persze utólag kiderült, hogy a 16óra az az utolsó kör megkezdéséig van, de így is nagyon örülök, hogy 15-össel kezdődik az eredményem és nem 16ossal.

Belátom, nem voltam a versenyre rendesen felkészülve. Úszás az jobban ment, mert arra tényleg edzettem, de a futásra és a bringára nagyon nem eleget. Ezért nem is vagyok büszke az időeredményre.
Már átérezem azt is, hogy mennyire nehéz ilyen sok időt a pályán tölteni. A Nagyatádi Ironman szlogenje “Az út maga a cél” . És ez nem az elit versenyzőknek szól, hanem azoknak akik a munka, a család, az egyetem és egyéb mindennapos teendői közé betudja iktatni, erre a napra való felkészülést. Sajnos nekem idén sem sikerült elérnem ezt a célt. Ellenben nagyon sokat tanultam ebből a versenyből és látom mit rontottam évközben. Örülök, hogy végig mentem, mert a hétköznapokba visszatérve látom, hogy így is közeleb vagyok ahoz a bizonyos  úthoz, mint az emberek 90%-a. Továbbá, nagyon jó volt a Polythlon friss tagjaként velük edzeni és velük versenyezni. Ezentúl használni fogom ezt az oldalt, hogy legyenek megtervezett edzéseim, és jövőre még a rajt ágyú eldördülése előtt tudjam én már elértem a célt.