Már régen észre vettem, hogy köszvényes vagyok. Egy éjszaka azonban arra ébredtem, hogy akkorát hasított a fájdalom a lábujjam melletti bötyökbe, majd bevizeltem.
Ugrok a netre, nézem..... KÖSZVÉNY.
Nézem a gyógymódot,.....hát elkeserítő.
Azóta rövidebb, hosszabb időnként előjön és akkor nem valami frankó a dolog.
A napokban azonban valami olyat alkotott amire még álmomban sem gondoltam volna: már ülni sem bírtam miatta.
Valószínüleg megtámadta a csípő forgónál az izületet. A lumbágóval egyenértékű.
Na mondok akkor diéta. Egész nap vizet ittam, átmosás gyanánt. Valamit segített, de nem tökéletes.
Tegnap azért elmentem "futni", de 5 lépés után 3 olyan mint amikor elmegy a lábból az erő.
De mit is nyavajgok!?
Innen szép felállni és azt a fránya Bükki hegyit lenyomni mint a bélyeget....
Nem ?
Egyszer hallottam egy filmben egy mondást: az egyik szereplő - a kínzó - megkérdezte a kínzottat, hogy tudná-e, mi a jó a fájdalomban?
Nem tudta!
Mire a válasz: Azért jó, mert tudod, hogy még ÉLSZ?
Nem vicces? De igaz!!!