A következő pár sorban nagyon röviden és leényegretörően próbálom leirni a hétvégi élményem. (2013-07-26-28 Nagyatád, ExtremeMan 2013.)

Pénteken reggel 9 kor indultunk el Kaszóba (Tesó- Dóra, Peti és Evi), ahol a szállásunk volt. Az úton nem volt semmi gond, "hamar" (130km) oda is értünk. Szállást gyorsan birtokba is vettük kipakoltuk a "felesleges" dolgokat a kocsiból és mentünk is Nagyatádra nevezni. Pikk-pakk meg is találtuk a nevezési irodát (12:26) nyitva tartás: 9-12:00 és 17:21:00. Szuper :). Elmentünk enni, kicsi séta a városban, majd visszaérve láttuk, hogy már 16:00 kor kinyitották a nevezési irodát. Gyorsan neveztem, felvettem a chipet és mentünk is előadásokat hallgatni nézni, az Ady Endre Gimnáziumba, majd megnyitó.
Nézegetve az étel ital jegyeket, amiket később "rendeltem" a kisérőimnek, láttam, hogy rajta van a dátum, hogy 07/25- "Tészta party". Gyors fejbecsapás... elszúrtam!! Végig azt hittem, hogy pénteken azaz 07/26-n van a tészta party. Sebaj.. ettem tésztát, csak étteremben.
Este vissza Kaszóba a szállásra, fürdés, cuccok "gyors" átnézése (vagy 4X) és mentem is aludni. Sikerült egy keveset. Kb. 5 órát :)

Ébresztő 4:15, gyors reggeli (zabpehely- banán- manula- mazsola- méz, + egy kis sós mogyoró). Cuccok ismételt átnézése (csak 2X), bepakolás a kocsiba és indulás (5:20) Gyékényesre.
Az úton végig csendben voltam, erősen éreztem a lámpalázat. Csak bambultam ki az ablakon, néztem a fákat, és az járt a fejemben, hogy eljőtt a nap, az a nap amire 9 hónapja készülök. Eljőtt és ez ilyesztő. Nem gondoltam, hogy készen állok, féltem! Arra gondoltam, hogy csak az úszást éljem túl. Megérkeztünk, gyorsan összeraktuk a bringát Petivel, bedepóztam. Találkoztam Stojeszel. Láttam, hogy ő nem pakol semmit a "bringa" nevezető táskába, hanem mindent ahogy egy rövidebb versenynél, szépen megterítve a bringa körül. Sebaj, én azért zacsizok, ráérek!! Első IM, és "egy IM-en mindenre van idő!".
Keresem Istit is, de sehol nem találom. Megkeresem a bringa helyét, de még üres. Elkerültük egymást, mert kb 5 perc múlva amikor mentem ki a depóból, már Tesóéknál volt az Isti által adott sótabletta arzenál. El is tettem a táskámba. Lesétálok a vízpartra, ismerkedek egy kicsit a vizzel. Kis csapatomtól bucsú, biztató szavak, majd nekivágok az útnak. Az év leghosszabb napjának (melyet eddig azt hittem egyedül küzdök le).
Víz nagyon kellemes hőmérségletű volt. Közben találkoztam Stojesz-el is. Bementünk a vízbe egy kicsit, hogy megismerkedjek a vízzel, ahol 1,5órát időzök nemsokára. A tónak -nem viccelek- szinte tenget tisztaságú volt a víze!! Majdnem 10 méterre előre lehetett benne látni, hogy ki merre jár. Féltem az úszástól, mert nem tudok jól tájékozódni a gyorsuszásom közben és nem szeretem a verekedést ami ilyenkor van. Közben megjelent Isti is, megköszöntem neki a sótablettát - ami aznapra lehetővé tette, hogy befejezzem a versenyt- picit beszélgettünk, és azon kaptuk magunk, hogy már a plébános bent áll vízben és áldja a versenyzőket. Gyorsan keresztet is vetettem, és megkértem a Jóistent, hogy segítse az utamat. Kb az indulok első harmadában lehettünk a rajtnál.
Hirtelen ágyuszó és már rohantunk is a vízbe. Elég jó helyen voltunk, mert az első bólyáig (600m) senkivel nem kellett verekednem. Ott persze volt egy kis tolakodás, de eddig ez volt a legkellemesebb fordulásom. Itt sikerült találnom egy remek láb vizet, ami nem volt éppen a leggyorsabb, kb. az én tempómat úszta amúgy is, de segített abban, hogy sporoljak az erőmmel (már ekkor éreztem h a vádlim bármikor görcsbe rándulhat), és helyettem nézte, hogy merre kellett menni. Rajta utaztam szinte végig az első körön, de ahogy kimentünk a vizből elhagytam. 41p30mp lett az első köröm (1.900m)
Jött a második kör, itt sem volt semmi gond, próbáltam lábvizet fogni, több-kevesebb sikerrel, úgyhogy kb magam mentem. Egyszercsak az első bolyánál (600m) újra elöttem volt a "régi" ember. Újra rááltam, de most lassabb volt, ezért a hosszú egyenesben leszakadtam róla és az útolsó 1100m-t egyedül úsztam le. Csak azt néztem, hogy körülöttem legyenek emberek, és akkor jó lehet az irány. Nem néztem előre ki a vizből, nem akartam azt látni, hogy még milyen messze van a vége. Csak úsztam ahogy jól esett. 2. köröm 44p48mp lett. Biztosan fáradtam is, és nem volt lábvizem már.
Kijöttem a vizből, hallom kis csapatomat, hogy szurkolnak erősen :)-monjdák, hogy Stojesz csak 1,5 perce jöhetett ki. Felkapom a táskám és irány az öltöző sátor. Csak nyulgalom, "mindenre van idő!". Szépen kényelmesen megtörölközöm, zokni, kompressziós szár, cipő, naptej és most mehetünk a bringa felé. Ott sem rohanok, head set bedug kényelmesen kitolom a bringát a depoból. Tesóék már várnak mondják, hogy menjek ezerrel, Stojesz és köztem 62 ember van. Elmosolyodok, mert tudom, hogy ez a nap nem a versengéről szól. Senkivel sem versenyzem ma, pláne nem egy kétszeres IM-el. Ő már tudja, hogy mit szabad nekem még csak gondolatom sincs róla.

Elindult a bringa. Kicsi feszitő érzést éreztem a gyomromban, nem étetem mitől, hisz nem is ittam úszás közben. Sebaj.. majd elmúlik. Óvatosan tekertem a bringát, mert vagy ezerszer olvastam, hogy "Ne tekerd túl a bringát!!!". Próbáltam ezt észben tartani, nem volt egyszerű. Szépen előzgettem az embereket, míg elértünk Csúrgóra, ahol már több autó is volt mellettünk. Épp beértünk a község közepére, ahol egy Y alakú kereszteződés volt, forgalom jobbról és ballról áll, rendőr szemben. Viszont mellettem -elöttem csak autók voltak, akik mind jobbra mentek, így én gondolkodás nélkül mentem velük jobbra. Segítő az út jobb oldalán támaszkodott egy táblának, szót sem szólt! Viszont a szemben lévő autósok integettek erősen, hogy rossz irányba megyek :). Kb. 50 métert mentem a rossz irányba, de amíg vissztértem mindenki visszaelőzőtt akit addig elkerültem.
Én eléggé morgos öreg ember leszek -amolyan Wilson bácsi féle- az már biztos, mert nekem bizony a kerékpáros részen (180km) szinte végig bosszúságot okozott az út minősége. Inkább az zavart mint a meleg. Persze amikor kiértünk az Ágneslaki frisstőlomásnál a 61-s útra az pompázatos volt! Kíváló út, kb. 25-26 km-en át. Aztán végig rázós, foltozott. De mindenki itt ment, úgyhogy szeretni kellett. Végig az járt a fejemben, hogy inni-inni-inni kell, és a vizem szinte állandó készletét megittam frissitőtől frissítőig, a maradékot pedig magamra locsoltam. De persze csak akkor amikor már láttam, hogy jön egy frissítő álomás. Ettem a só tablettákat ezerrel 30-40 percenként, főleg akkor amikor megelőztem valakit, és láttam a ruháján, hogy dobja a sót rendesen. A bringán nem volt semmi holt pontom, tekertem végig a visszafogott tempómmal, hogy ne menjen 150 fölé a pulzus. Törekedtem a 145-s átlagra. A második körömben Segesdre érve szokás szerint ittam, megláttam a frissitőt magamra öntöttem a maradék vizemet, ledobtam a kulcsot és kértem a vizet, mire azt a választ kaptam, hogy "a víz elfogyott, csak a csapban van." Uhh.. ezt megszívtam. Dehát ez van ( a szemböl jövőket probáltam figyelmeztetni, hogy ne öntsék el a vizet, volt aki szépen meg is köszönte, hogy szóltam neki). Volt még isom, de abbólnem mertem soakt inni, nehogy összekavarja a gyomrom. Láttam már út közben sok-sok bringást akik a kukoricásban gugoltak, nem akartam a sorsukra jutni. Viszont só tabletta kellett, és azt isoval vettem be. Nagyatádon már volt víz, Tesoék adtak mindent amit kellett amit kértem. Jól csinálták!! (köszi még egyszer) És itt térnék vissza arra, hogy ezt nem eygedül csináltam. Ha nincs frissítő csapatom, akik mindig adják ami nekem kell, akkor lehetetlen lett volna iylen időt mennem!!
Útolsó bringa kör! Semmi gond, mindjárt vége. Eddig csak egy "átlagos" edzésnek éreztem az egészet, kivétel, hogy az egyenesekben végelálhatatlan kerékpáros kígyó tekergett előttem. Persze azért tudtam, hogy hol vagyok és mit keresek itt, csak nem volt rajtam a megfelelési kényszer. Teljesen boldogan tekertem, élveztem minden percét!! Már amennyire élvezni lehet a 38 fokos melegben a bringázást :). Mielőtt elindultam volna utolsó körömre beérve Nagyatádra Tesóékhoz alig láttam meg őket, mert Peti végig póló nélkül volt, és őt könnyen megláttam. Most meg ott volt 5 fehér polos akárki.. no megvan tesó nyulok a coláért erre ez az 5 akárki elkezd tapsolni és éjjenezni és skandálják, hogy "hajrá Ricsi, veled vagyunk!" Akkor nézem, hogy mi is ez az egész. Milán-Kinga-Sanci-Peti-Evi a nevemmel ellátott polokban szurkoltak nekem! Csak miattam jöttek el Nagyatádra a versenyre (a balcsiról). Annyira meglepődtem, hogy szinte nem is szóltam semmit. Csak megköszöntem, hogy eljöttek, ittam a colámból egy kortyot és mentem tovább. Ahogy távolodtam és kiértem az utca végére akkor fogtam fel. Nagyon jól esett, teljsen elérzékenyültem azon, hogy miattam vannak itt. Nekik ebben semmi jó nincs, engem akartak látni és erősíteni az év leghosszabb napján. Már a könnyeimmel küzdöttem az utca végén :).
Tehát ultolsó kör, semmi extra, már nem kellett visszafognom magam, kezdtem fáradni. Éreztem, hogy nemsokára vége. Visszafelé együtt tekertem néhány km-t egy sporttársal aki arra panaszkodott, hogy nem tud enni semmit, mert teljsen fel van fújódva. Kérdeztem, hogy evett-e sótablettát és mondta, hogy egy darabot sem! Hoppácsak, ugye aki nem volt ott tegnap az előadásokon, az nem tudja, hogy ez mennyire fontos, ebben a nagy melegben meg duplán. No és ha valaki nem ismeri a Löki Istit akkor nagyon megszivta. Na nekem egy szerencsém volt! Ismerem az Istit! Teljsen 100%-ig meg vagyok arról bizonyosodva, hogy nem tudtam volna ilyen időt menni, de lehet, hogy be sem tudtam volna fejezni a versenyt, ha nem kapok tőle sótablettát. De most én is jó cselekedetet akartam végre hajtani, és adtam 2db-ot a sporttársnak, hátha meg lehet még menteni a versenyét. Isti, nagyon köszönöm még egyszer!
Bringa vége, depóban elvették a bringát, és a helyére vitték!!! Én besétáltam az öltöző sátorba, futós táska megkeres, és szép kényelmes nagypapás (ha már Wilson bácsi leszek) tempóban elmentem zuhanyozni. Nagyon jól esett. Felfrissültem, és a hátralévő 5 órában nem kellett amiatt zavartatnom magam, hogy tiszta só vagyok és ragadok. (persze 1 óra múlva ugyanolyan sós voltam:) ) 16 perces fürdés- öltözést mutattam be!!! Uhh... rengeteg!

Elindult a futás. (Itt láttam még egy ismerőst, Ábrahám Tamás és Erika. Nem is tudom mit mondjak... köszönöm, hogy eljöttetek Erikával, nekem ez nagyon megtisztelő!!!! Nem hiszem, hogy átérzitek mennyire)
Az elején ment a lábam rendesen, de tudtam, hogy nem szabad belehúznom. Visszavettem, próbáltam 150 körüli puzuson tartani a tempóm. sikerült is! Az első 4 körben (4X 4.680m) nem sétáltam bele a futásba. Ettem a só tablettát, pogácsát, vizet ittam. Néha 1-1 keksz is lement, próbáltam változtatni, nehogy sok legyen valamiből.
Csak egy pár szó az időjárásról: piszok meleg volt. Hogy mennyire meleg? Volt oylan szakasz a futopályán ahol az aszfalt régebben javitva volt, és ez annyira fel volt forrosodva, hogy egy srác ahogy rálépett beleragadt a cipője és levette a lábáról! Ez azt hiszem elég meleg!! A futás elején csak a parkban volt árnyék, ami kb 5 percig tartott nekem a többi 20-22 percet végig tűző napsütésben futottuk.

Végig az járt a fejemben, hogyha az első 4 körbe nem sétálhatok bele, mert én képes vagyok arra, hogy megtegyem. Sikerült. Gondoltam ez a gondolat elkisér az 5. körre is. Nem is lett volna gond, de a gyomrom kikészült. Felfújódtam én is, nem mertem futni, nehogy "bajba kerüljek" idő elött :D. Szinte egész végig sétáltam az 5.kört, probáltam elindulni futni, de a gyomrom azonnal megállított. Aztán a park után volt 5 toi-toi, be is vetettem magam az egyikbe, pikk-pakk végétem :D, újra indult a futás. Azaz csak indult volna, de a comb az már nem akarta. Fájt! Rá is ébredtem, hogy "Kedves Számedli Richárd, most kezdődött el neked az Ironman!". Sebaj.. bedöcögtem a célba, indul a 6. kör.
Közben láttam szembe közlekedni Stojeszt és Istit hol futva, hol ők is sétálva.
Szépen baktatok előre (már futva), mire szemből jött egy váltó csapat tagja aki a Hihetetlen Család című meséből volt beöltözve (póló és szem állarc), megláttam s felnevettem. Épp mellettem volt egy másik váltó csapat sporttárs és elkezdtünk beszélgetni. Végig tudtam vele futni, mert a fájdalomról teljsen elterelte a gondoltatim. Ez a köröm majdnem 7perc /km -esre sikerült, de futottam végig. Úgyanígy nekiálltam a 7.-nek is, de az már csak arról szólt, hogy 100m futás- 200 séta, 100m futás 500 séta. A gyorom újra kezdett "kutyorogni", nem akartam veszélyeztetni :D, így óvatosan haladtam előre. Ebben a körben utolért Isti, neki már az utolsó volt, együtt futottam vele az utolsó szakaszon! Nagy gratula neki! Élete első IM-je és 11óra 32 perc kellett neki hozzá! WOW!!! Stojesz is új rekordot futott 11óra 53perc! Gratulálok itt is mindkettőtöknek!
Útolsó körömre ráfordulva Milán feltüzelt rendesen, mivel azt mondta, hogy ha ezt a kört 30 percen belül hozom, akkor jövöre ő is belevág az IM-be. Huhh.. gondltam, most aztán jól kibabrálok vele, és beérek 30 perc alatt. Sajna csak a pálya feléig tudtam futni, a forditóban belesétáltam, és onnan már nem akartak a lábaim elindulni. Aztán az utolsó 3-500m-t mégiscsak befutottam. Sajna az én célbaérésemnél nem mondták amit sokat hallottam előtte, hogy "Számedli Richárd IRONMAN", de könny csalogató érzés volt átszakítani a célszalagot! 12óra 50 perc kellett nekem ahhoz, hogy életem első Ironman versenyét befejezzem. Az érem és a finisher póló átvétele után a pihegőben jöttek Dóráék (Tesó) és a Bartátok gratulációi. Nem volt könnyű visszatrtani a könnyeim, nem is sikerült teljesen. :)

Pompás érzés volt egész nap, bár azért szenvedős, de remek! Volt még itt-ott sok-sok perc ami által kevesebb lehetett volna az idő, de ha erősebben tekerek, akkor lehet, hogy be sem érek a célba! Elégedett vagyok!
A verseny alatt több mint 10 liter foyladékot ittam meg (1X pisiltem a bringa elején és 1X a toi-toi alatt), megettem 2 gélt, 1fél energia szeletet, 5-6 anya által készitett szuperfinom pogácsát, megettem vagy 15 só tablettát és 3 magnézium ampullát. Isti mérése szerint több mint 7000kalóriát égettünk el!
Ami a leghasznosabb "találmány" volt számomra a verseny alatt, a nagymami által vart jégkocka tartó amit a futásnál a sapkába tudtam tenni, és szép lassan olvadt el benne a jég, hűtve a fejem.

IM összesítve: REMEK! Pompás érzés megtenni a lehetetlent, leküzdeni a határokat amiket saját magad állítasz magad elé. Remélem az élet minden más területésre is át tudom vinni ezt a szemléletet.
Hogy jövőre IM? Nehéz téma. Előtte azt mondtam, hogy biztosan nem, de elkaptam a "Nagyatádiszt", és már az jár a fejemben, hogy jövőre lesz a 25. Naygatádi ExtremeMan. Nem kellene kihagyni :) De majd kiderül.

Ismét köszönöm minden ismerősömnek a segítsgét és türelmet, amit toleráltak felém az elmult 9 hónapban.

Ezennel bucsúzom blogjaimmal... köszönöm, hogy elolvastad... remélem kedved csináltam a triatlonhoz. De a lényeg: " Az út maga a cél!" = élj egészségesen, sportolj naponta azért, hogy sokáig-sokáig élvezd az életet!