nos...a sebesültek ezen a napon hazatávoztak. A többiek folytatták a versenyt egy igen kemény hegyi szakasszal. 2 durva és egy kevésbé durva várt rájuk a mai napon. A második hegy lábánál vártuk a fiúkat, itt adtunk fel nekik kulacsot...

Az első emberkék és a mezőny nagy része olyan sebességgel tekert föl (már ugye a második hegyen) mint én síkon. Hihetetlen tempó volt...Elszáguldoztak a kiscsirkék mi autóba vágtuk magunkat és utánuk, utolértük őket és a kocsiból üvöltözve bíztattuk őket felfelé....a lejtőn zúzás ezerrel, de hoppácska az egyik kanyarban ott ácsorog feltett kerékkel egy sárga-piros hakapecimaki....kerék autóból ki, brinyóba be, lökés, gurulj....kocsiba vissza autósorba visszaállni. Kb. 1km után ez meg mit ácsorog már megint az útszélén....most lezúzta magát, első kerék satu. Kocsiból első kerék ki, bringába be, ülj már fel ne tökölj....a kocsit figyeld és tekerj mögötte most stéherzünk...Az utolsó domb előtt kilométereket a kocsi mögött pörgette végig majd a bíztatás hatására a végén még egy sprintre is volt ereje...nagyon küzdött....megkapta a dicséretet:-))

Ebéd után vissza a szállásra és mi is bringára ültünk egy regeneráló tekerésre, mert azért ne gondoljátok azt, hogy kísérésbe nem lehet elfáradni....pedig nagyon is....