Mai edzés:

Tehát azt terveztem, hogy ma egy 16 km-t megyek (dombos edzést) ugyebár a Bükkre készülvén. Ki is mentem szerencsésen a földúton a 35-ös mellet lévő közepes erősségű felüljáróra (a Padométer az a földutat rosszul jelzi, amiről rámentem a 35-re, mert igaz hogy lekanyarodik, de egyenesen is folytatódik rá az útra). Szóval mikor felgaloppoltam az emelkedőre akkor szembetalálkoztam egy kávédarálós bandával, akik gyakorolták a nyakkitörés művészetét (motoros banda ott gyakorolta az egy kerekezést) így gondoltam nem üttetem el magam és megyek tovább. Egyelőre mentem egyesen, mert arra gondoltam, hogy majd lesz egy út jobbra, ami ha végig megyek, akkor rá tudok menni a nagy felüljáróra. De mivel nem találtam utat gondoltam a levágott lucernaföldön elfutok a felüljáróig. A lucernaföld elfogyott és át vette a helyét a napraforgós fölterület, ami már meg is volt töltve tehát gyakoroltam a bokatörés szakmai fortélyait. De ez nem tartott olyan sokáig, majd találtam egy nagyobb árkot, de az árokugrálás már megy nekem (régebbi edzésem gyakorlása álltal). Majd egy szépen elmunkált földön való átfutás álltal megérkeztem egy jó minőségű földútra ahol kikémleltem, hogy milyen messze vagyok a nagy felüljárótól (nagyon messze). Ekkor elhatároztam, hogy elkezdek futni az ismeretlenbe és nem megyek a felüljáróra. Mentem mendegéltem egyszer csak gondoltam, hogy elég lesz, már ennyi futkorászás meglesz a tervezett táv, megyek haza. Találtam is egy balra vezető földútnak nem minősülő földút készítményt (amit szintén nem jelzett a Padométer) és azon kifutok arra az útra, ami rávezet arra felüljáróra ahol a „kávédarálók” vannak. Szépen bandukolok és futottam fel egy kisebb emelkedőre és mikor felfutok rá mit láttam hát egy szép nádasos patakot. Ekkor mit tesz az ember? Látja, hogy úgy se tud rajta átmenni, de csak bizakodik és arra gondoltam, mivel a napocska lassan végez, a Nap- Pali szolgálatával már megnézem, hátha át tudok vergődni rajta. Ahogy töröm a nádat és átesek egy kiadós csalán terápián, ahogy lenni szokott jó sok hölgyemény megrohamoz, akik csak engem akarnak (szúnyogok). Na de már akkor megláttam, hogy van víz a mederbe (jó „sók” amúgy sok) és a túloldalon is elég mocsaras jó nagy felületen a föld ezért úgy gondoltam, hogy befejezem horgász tevékenységem és ott hagyom a hölgyeket, mert a szimpátia nem volt kölcsönös. Na meg Pali vörös szeme is jelezte, hogy ő szeretne most már nyugovóra térni és mivel nem volt nálam fejlámpa ezért indultam a jött úton vissza. Ki is érek szerencsésen a földútra ahol azt hittem kivisz az ismert földutakra, de nem, hanem az autópálya mellé vitt, ki de szerencsére nem szűnt meg, hanem azzal ment párhuzamosan egészen a felüljáróig. Ekkor Pali még utoljára fél szemmel rám pillantott, hogy jó úton megyek-e majd lecsukta egy szemét és elaludt. A felüljáróról szerencsére eltűnt a banda egy személy kivételével, aki még egy gyorsulást csinált mellettem (de mivel ez a hülye, gyerek pont erre fut, jobb elmenni innen nehogy elcsapjam – így el is ment) láthatóan sem nekik sem nekem nem sikerült eltörnünk semminket, „úgyhogy ezt még gyakorolnunk kell”. Gondolkodtam, hogy rohangásszak-e fel le, de mivel Pali teljesen betakarózott sokszínű takarójával gondoltam nekem is ideje és a 35-ön hazavágtattam. Úgyhogy a tanúság, hogy minden rosszba van valami jó (mivel nem tudtam felüljárózni, de találtam egy jó edzőhelyet, ami még alaposan fel kell térképezni). Köszönöm, aki elolvasta remélem tetszett, ha nem akkor várom a kritikát, hogy miben változtassak írásmódomban. Ja és bocsánat a Tsz-től hogy azt a 20 napraforgó tövet megtapostam. :)

Írta és rendezte: Nyéki Zoltán