Csak a saját tapasztalatomat osztom meg Veled, megnyugtatásképpen. :) Azért kezdtem el futni, mert beleszerettem a dologba, és hihetetlenül élveztem. Magamhoz képest egész jó időket futottam, nekem a 6-6,5 p/km fantasztikus idő volt. :) De sosem figyeltem, csak a végén néztem meg, mennyi időt mentem. Aztán elkezdtem figyelgetni futás közben, láttam mások miket futnak, és próbáltam törekedni, hogy hosszabb távon is tudjam tartani ezt az időt legalább... nem ment... egyre pocsékabb idők jöttek ki... Már nem élveztem az egészet, kb. egy héten keresztül úgy futottam, hogy semmi örömet nem okozott, állandóan az órát néztem, nem értettem, mi történik. El voltam keseredve. Aztán döntöttem. Azért akartam futni, hogy örömet okozzon, így hagytam a méricskélést a francba. Megnéztem az időt, amikor elindultam, és kíváncsiságból amikor megérkeztem. De nem érdekelt, hogy vajon most hogy futok, vagy mit futok. Csak futottam és újra élveztem. És itt jött a meglepetés. Újra jobbakat futottam. Elmúlt a görcs. Nem a jó időeredményért futok, hanem mert egész más állapotba kerülök közben és imádok egybeolvadni a természettel. A jobb időeredmények meg talán majd jönnek idővel. Vagy nem. Nekem így is, úgy is jó. Csak futhassak. :) ... Ezt csak azért írtam le Neked, hogy ne görcsölj az időn. Nem az a legfontosabb. Sok sikert! :)

Köszönöm szépen, ez igazán bíztató:)

Elolvastam a blogod bemutatkozását "én és a futás":) Nagyon tetszett:) Azt hiszem, hasonló kapcsolatban vagyunk vele:)

:))