Évek óta elsősorban hangulat alapján válogatok versenyt. Mára sok verseny a szívemhez nőtt. Ezek egyike a Pók család szervezésében április elején megrendezésre kerülő Tóparti Futóparti. Évek óta mindig ott vagyok, de idén kénytelen voltam megszakítani a sort. De nem telhet el év a batyus verseny hangulata nélkül. Ezért amikor megkaptam Janó szokásos levelét a Szentivánéji futásról, azonnal szervezkedni kezdtem. Végül Apával és Matyival mentünk le hármasban. Apa a hosszabb, 23 km-es távot tervezte, Matyi körbe akarta tekerni a tavat, én viszont megelégedtem a laza 13 km-es futással. Az esemény az áprilisinál családiasabb hangulatú volt a létszám miatt, de ennek én csak örültem.

20:45-kor indultunk el. Apa ment előre a saját tempójában, én inkább a középmezőnyben indultam. Matyi igyekezett bringával – és az erre az alkalomra beszerzett viharlámpással – minél hamarabb utolérni. Az első pár 100 méter után a szép új bicikli úton haladtunk. Matyi jött mellettem-mögöttem, ahogy éppen tudott. A wellness szálló utáni körforgalomnál – a szokásos első frissítőpontnál – volt a rövidebb táv fordítója. Matyi innen ment előre, előbb beérni a mezőny elejét, majd befejezni a tókört. Én pedig fordultam szépen vissza.

Próbáltam úgy menni, hogy 2-3 futó legyen körülöttem. Bár könnyű az útvonal, de sötétben azért mégiscsak jobb társaságban futni. Mivel kevesen választottuk a rövidebb távot, hamar elszakadtunk egymástól. Egy darabig még láttam az előttem lévő futó bringás kísérőjének lámpáját, de a sok kanyargás közben hamarosan azt is elvesztettem szem elől. Mivel az új bringa út szépen ki volt világítva, no meg fejlámpa is volt nálam, nem volt gond a tájékozódással. Érdekes módon még a para sem jött úgy rám, ahogyan szokott. Talán nagy szerepe volt ebben annak, hogy menet közben sok kocsma, kemping volt, ahol zajlott az élet. A legszebb szakaszok a part mentiek voltak, hiszen még derengett a tó és a túlpart. Csodálatos volt! Már csak ezért is megérte elmenni.

Az időjárás egyébként remek volt futáshoz. Bár délután és estefelé még hosszúnadrágban és rövid ujjúban is fáztam kicsit, futáshoz bőven elég volt a rövid nadrág - rövid ujjú párosítás. Sőt, kifejezetten zavarónak éreztem a láthatósági mellényt. Nemcsak azért, mert nagyon nagy volt rám, hanem mert felülre rengetegnek éreztem a két réteget. Lehet, célszerű lenne beszerezni egy könnyített láthatósági mellényt vagy egy fényvisszaverős technikai felsőt. Mindkettőre volt számos példa ebben a kicsi mezőnyben is. Ha nem is veszek részt sok éjszakai versenyen, a téli időszak esti futásainál nagy hasznát vehetném ezeknek.

Ami pedig a frissítést illeti, ezen a távon és ilyen kellemes időben nem volt nagyon szükségem rá. Délután rendesen ettem, hogy jusson elég energia késő estig. A biztonság kedvéért a futásra vittem magammal egy kulacsban izót. Azt iszogattam 3 km-ként. Nagyjából el is fogyott a végére.

Végül a táv 12.65 km lett az órám szerint és ezt 1 óra 18 perc alatt futottam le. Edzésnek tökéletes. A lábam remekül bírta, ment volna még neki egy kicsit több is, de mindegy. Nem is annyira a táv miatt jöttem, mint a hangulatért. Egy kis lelki feltöltődés, hogy legyen mire gondolni a hosszú edzések alatt.