Azt hittem, idén a maraton lesz az utolsó versenyem. Végül úgy alakult, hogy mégis lejutottam Siófokra Andi barátnőm jóvoltából. Ő ugyanis nyert egy ingyenes nevezést a Balaton Félmaratonra, viszont nem akarta egyedül lefutni és végül rám esett a választása. :)

Reggel fél 9-kor indultunk el. Mivel autópályán mentünk, már 10 előtt lent voltunk. Az eső valahol Fehérvár után ért minket utol. Vagy ott értünk bele, részletkérdés. A kocsiban igyekeztük gyorsan összeszedni magunkat, aztán egy nagy levegővel nekivágtunk az esőnek. Az első kör volt az enyém. Az eső miatt különösen örültem ennek, de Andit nagyon sajnáltam. No meg persze minden egyéni indulót. Nem hinném, hogy lett volna lelkierőm végig futni akár csak egy félmaratont is ilyen időben.

Bár ahogy elindultam, elég hamar bemelegedtem. A kezem fázott a legtovább. A lábam viszont gyorsan alkalmazkodott és az első kili 6:11-es tempója után szépen lassan gyorsultam. Az utolsó kili 5:17-es lett. Sikerült különösebb agyalás nélkül olyan apránként emelni a tempót, hogy szinte meg sem éreztem. Kicsit ugyan aggódtam, hogy túl sok lesz a száguldás, mert meglepően sűrűn és könnyedén előzgettem az embereket. De nagyon figyeltem minden kicsi jelzésre, amit a szervezetem küldött felém. Szerencsére a térdem most egyáltalán nem jelzett. Az oldalam néha mintha picit szúrt volna, de lehet, hogy csak képzeltem. Éhséget indulás előtt éreztem egy hangyányit, de aztán egyáltalán nem. Pedig frissítés képpen csak egy pohár isot ittam a 4. km-nél. - Na jó, azér a zuhany után nagyon gyorsan eltűnt két májkrémes szendvics. -

Az utolsó 100 méteren akadt egy kis kaland. Már éppen akartam beleadni apait-anyait, amikor éreztem, hogy elhagyom a csapatrajtszámot. Nem húzhattam meg elég erősen a gumin a görcsöt. Szerencsére a mögöttem jövők is azonnal szóltak, hogy elhagytam. Pár lépés gyorsan vissza, rajtszám felkap a földről - na, ez csak másodjára sikerült - aztán futás tovább. De mivel menetközben még vissza is kellett tenni a rajtszámot, ez okozott némi időveszteséget. Jó, tudom, nem számít az idő és ennél többet veszítettem annak az egy pohár isonak az elfogyasztásával. De valahogy mégis bosszantott, mert oooolyan közel volt az egy órás beérkezési idő. Bár az átlagtempó így is 6 perc alatt lett végül. Ami pedig az elmúlt hetek edzésmennyiségét tekintve kifejezetten szép dolog. :)

A gyors váltást követően automatikusan indultam a ruhatár felé, majd hívtam Anyát, hogy merre vannak. Közben jutott eszembe, hogy nem vettem fel a befutócsomagot. Ezt gyorsan pótoltam, amíg Andris beért. Utána Katával és Andrissal felmentünk a szállásukra. Gyors zuhany, száraz ruha, két szendvics és irány vissza. Andi közben beért, az öltözőnél vártam meg. Felvettük a befutóérmemet - mert mint kiderült, ez is járt -, majd megajándékoztuk magunkat egy kis forralt borral. Mi tagadás, még a zuhany és a száraz ruha ellenére is nagyon jól esett. Kellett ahhoz, hogy rendesen átmelegedjünk. ;)

Végül még megvártuk a korosztályos eredményhirdetést, hiszen Andi mégiscsak elsősorban ezért jött le. Péter Attila ezt is remekül csinálja: nemcsak jó a szövege, de nagyon ügyesen pörgeti is. Még megvártuk Andris dobogóra lépését is - összetett 3. lett a Balaton Maratonon - aztán elindultunk haza.

Az esőt leszámítva, vagy inkább még azzal együtt is úgy gondolom, hogy ez kiváló zárása volt az idei évadnak. Ez az emlék majd sokszor adhat nekem erőt a téli alapozás és felkészülés alatt. :)