Az utóbbi hetekben kifejezetten jó érzésekkel zártam az edzéseimet. Még a dombos, hármashatárhegyi futásaim is egészen jól mentek. Persze nagyon jól tudtam, hogy így sem fogom tudni megfutni az összes emelkedőt. De volt esélyem haladósabb iramra.
Szombat délelőtt fél 11 körül indultunk útnak és nagyjából 1-re értünk le Szekszárdra. Gyors rajtszámátvétel után átöltöztünk és visszasiettem a rajtközpontba egy gyors mosdólátogatásra. Persze a sor sehogy sem akart haladni, de végül időben végeztem és még Barbit és Takyt is sikerült megtalálnom. Sőt rajt közben még Apa és Nyúl is a közelünkben voltak. Egy darabig együtt haladtunk mind, aztán szépen szétszakadt a társaság. Takyval maradtunk együtt a legtovább. Ő csak a Bodri pincénél szakadt le.
Az első egy-két emelkedőt még poénkodva sétáltuk meg. Aztán már lejtmenetben is egyre kevesebbet beszéltünk. Ezzel együtt határozottan úgy éreztem, hogy jól haladunk. Persze az órával nem sokat törődtem most. Rá-rápillantottam, de nem ahhoz igazítottam a tempómat. Éppen csak arra figyeltem, hogy a pulzusom ne menjen fel túl magasra, meg hogy mindig megnyugodjon.
Sajnos azonban a frissítésemet sem sikerült a megszokott módon időzíteni. A jól bevállt módszert nem tudtam teljesen tartani. Részben azért is, mert a frissítőpontok is kicsit kiszámíthatatlanul voltak. 5 km-nél lement egy bogyó. Aztán 9 környékén egy sótabletta, ez amúgy is nagyjából 1 óránál volt. Aztán 10 után valamivel egy magnézium. Azt hiszem, 15 környékén ettem még egy bogyót, majd valamikor 2 óra után jött egy újabb magnézium. A Bodri pincénél sikerült szereznem egy kis Colát is. Életmentő volt. Ja és természetesen minden frissítőponton ittam legalább egy pohár vizet és a fejemet is rendszeresen locsoltam.
Végül eljött az utolsó emelkedő teteje és végre lehetett hosszabban is futómozgást végezni. Persze azok a lejtők részben legalább olyan futhatatlanok voltak, mint az emelkedők korábban. De azért mentem, ahogy még tudtam és élveztem, hogy lehet futni. Aztán egyszer csak ott volt a templom, majd a célkapu. A végeredmény 2:59:35 lett, közel 24 km-re és 640 m szintkülönbségre. Közel sem PB, de a futás minden percét élveztem. Az emelkedőn sétálást pedig igyekeztem kihasználni a táj csodálására – még ha néha szinte vízeséseket is hallucináltam. Szóval nem ígérem, hogy jövőre ugyanitt, de ugye soha nem mondd, hogy soha. ;)