Idén sikerült megbeszélnem a többiekkel, hogy egyben futhassam le a rám eső 21 kilit. Végül a Badacsonytördemic és Keszthely közötti 23 kili lett az enyém. Nem bántam, hiszen Nagyatád és Paks miatt amúgy is szükségem van a hosszabb versenyekre, edzésekre.

A csapat reggel 8:10-kor indult a Club Aligából. Már ekkor érződött, hogy maradéktalanul bejön majd a jósolt nyári idő. Sajnos ez a mi csapatunkat is megviselte. Gyorsan összeszedtünk 1 óra hátrányt a tervezetthez képest és ez szinte végig maradt is. Így végül este 7 után kevéssel tudtam indulni Tördemicről. Eddigre már határozottan jobb idő volt, bár a nap még nem ment le teljesen. Tudtam, hogy még így is megviccelhet a meleg és hogy 23 kili vár rám, szóval nem szabad elkapkodni az elejét. Ennek ellenére már az első kili 6 perces alatti volt. Próbáltam lassítani, nehogy később baj legyen. Nem igazán sikerült. Minden porcikám élvezte a mozgást. Igyekeztem hát nagyon odafigyelni a frissítésre és minden apró jelzésre, hogy időben tudjak lépni, ha kell.

Frissítésnek 5 és 17 kilinél 1-1 gumibogyót ettem, 10 kilinél egy sótablettát, illetve féltávnál egy magnéziumot is ittam. No és persze minden frissítőpontnál ittam is. Barbiék kétszer álltak meg az út mentén, akkor ittam pár korty Colát is.

A frissítéseket leszámítva szinte eseménytelenül telt el ez a bő két óra. A lábam teljesen rendben volt és fejben is kifejezetten jónak éreztem magam. Minden kilinél gondosan ellenőriztem a tempót és a pulzust, hogy ne fussam nagyon el magam. Egyébként végig egy számnak 4 sora járt a fejemben. Nem mondanám, hogy szeretem ezt a számot, de előző éjjel ment a szállásunk alatti kocsmában és úgy fest, benneragadt a fejemben. Megállíthatatlanul ment, akármennyire is próbáltam másra gondolni. Viszont azt hiszem, részben ez adta az egyenletes, lendületes ritmust. Aztán az utolsó pár km-re az agyam átváltott a „Coming home“-ra, amit már jobban szeretek és talán illett is a célbaérkezéshez (nem mintha én akkora hős lennék). 

Egyébként a km-eket nem számoltam, a frissítésekhez kötöttem csak a táv és az idő múlását. Így fejben is jobban egyben tudtam maradni. Illetve az idő múlására emlékeztetett a nap hanyatlása is. Vonyarcvashegynél már szinte zavaróan sötét volt. Én legalábbis igen vacakul látok a félhomályban is már. Sajnos nem gondoltam arra, hogy már az én szakaszom alatt be fog sötétedni, így kísérőim sem voltak felkészülve arra, hogy átadják a fejlámpát. Tartottam is tőle, hogy vagy emiatt lassulok majd nagyon le, vagy pedig esetleg elesek valamiben, amit nem látok meg időben. Szinte hihetetlen módon egyik sem következett be. Az utolsó pár kilin már attól is tartottam, hogy esetleg valamelyik szervező kivesz, mert nem vagyok kivilágítva, de ezt is megúsztam.

Szóval egyszer csak ott volt Vonyarc, az utolsó pár kilivel és akkor már egészen biztos voltam nemcsak abban, hogy meglesz a félmaratoni egyéni csúcsom, de abban is, hogy bírni fogom ezt a tempót egészen a végéig. Fantasztikus érzés volt ilyen jó időt és ilyen könnyedén futni. Amikor célba értem, örültem, hogy nem kell tovább futni. De ha mégis kellett volna, akkor azt hiszem, bírtam volna még egy darabig. Igaz, ez már csak a „mi lett volna ha“, ami mindig bizonytalan talaj.

Azóta is sokat gondolkozom azon, hogy vajon hogy sikerült ez a futás ennyire jól? Persze leginkább az elmúlt hónapok munkájának köszönhetem. Ezen kívül most végre a kellő időben tudtam elégséges kaját enni a futás előtt és utána még az árnyékban pihenni is volt időm. Ebből a szempontból kicsit lelkiismeretfurdalásom is van a többi csapattársammal szemben, akik nem ilyen feltélekkel tudtak elindulni. (Nyílván nem a felkészülésre gondolok.) No meg mire én elindultam, elmúlt a napközbeni döglesztő hőség. A pálya egészen ideális volt, minimális emelkedőkkel, könnyen követhető útvonallal. Lényegében nem is volt más dolgom, mint hogy a már sokszor kipróbált frissítést kövessem, figyeljek a jelzésekre és fejben erős maradjak. Az egész egyszerűen még most is túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. Különösen mivel egyelőre komolyabb izomlázat sem érzek. Persze majd meglátjuk, hogy a hétfőre tervezett másfél órás futás hogyan fog menni...