Lajossal,Zolival,Attilával és Farkas Sanyival hajnali fél 5-kor indultunk Hódmezővásárhelyről,viszonylag nem volt nagyon hideg,de az út egy kicsit deres volt itt-ott,láttunk is pár árokban parkoló autót odafele az út szélén. Út közben tanakodtunk egy darabig ki mennyit,milyen gyorsan akar menni.Zoli és Attila a 25 km-nél maradtak,hároman meg a 18 km-nél,de én csak gyalog mertem bevállalni,18 km még sík terepen is egy kicsit sok még.8 óra előtt odaértünk,autók minden fele,rengetegen voltak.A többiek beöltöztek futóruhába,és nekiindultunk.Az elején még olyan sokan voltak,hogy gyalog is nehéz volt előzni,mert nyilván mindenki ugyanazon az útvonalon indult neki.Az ösvény fagyott volt itt-ott,10 perc után sikerült is eltakarnom rajta.Ezután egy kicsit lassítottam,óvatosabban mentem,nem lehetett igazán tudni hol fog csúszni.Próbáltam ott menni,ahol levelek voltak,így nagyobb valószínűséggel maradtam függőleges testhelyzetben.Itt-ott egész jó volt a kilátás a szomszédos hegyekre,de nem túl sokat bámészkodtam,inkább a lábam elé néztem,nem túl könnyű volt a terep egy alföldi gyerek számára,de inkább az emelkedő volt szokatlan.Lajosházánál majdnem rossz irányba indultam,még időben kapcsoltam.Kb.1,5 órája mentem már,amikor először kereszteztük a Nagy-patakot (nyilván így hívják),ami olyan széles volt hogy egy ugrással nem lehetett átugrani.Nem csak nekem,másnak is egy kis fejtörést okozott hol,és hogyan kellene átjutni hogy ne legyünk nagyon vizesek.Az első átkelésre két megoldás is akadt.Vagy egy 20 cm széles gerendán egyensúlyozva a patak felett 1 méterrel,vagy köveken átlépdelve,ami vagy csúszott,vagy nem.Gondoltam ha a gerendáról lecsúszok,akkor nyakig vizes leszek,ha a kőröl,akkor nem annyira.Előttem egy ember simán átment két nagy kövön átlépdelve,gondoltam jó lesz az nekem is.Az első kőre sikerült rálépnem,a másodikról sajnos lecsúszott a lábam,és megnéztem milyen mély a patak ott.A combomig ért.Utólag vissza gondolva,még jó hogy nem estem bele jobban!A bakancsomban csucsogott a víz,a lábam nem fázott hála az égnek mert kettő is volt rajtam.Egyik sem vízálló.Akkor egy kis időre elment a kedvem,de úgy voltam vele ennél nagyobb baj már nem érhet,csak menni kell folyamatosan,nehogy megfázzak,és talán a nadrág is megszárad majd.Volt tartalék zoknim,de még nem akartam felhúzni,mert a bakancsomtól úgyis vizes lett volna egyből.Folytattam utam,egy kicsit kisebb lelkesedéssel.Ezután még négyszer kereszteztük a patakot,amit már szárazon úsztam meg.A Vörösmarty-fogadónál erőleves várt,itt a vizes zoknimat kicsavartam,majd szárazat húztam.Ezután elindultam,csak éppen az ellenkező irányba.100 méter után visszafordultam.Mátraházáig még volt egy kis emelkedő,utána lejtő következett.Az elején nagyon jeges volt,ki sem lehetett kerülni,estem is egy jó nagyot. Ezután már egész jól járható volt az út,1-1,5 km-t még futottam is.Jó melegem is lett,mert az idő is már jó volt ekkor.Közben Lajos is hívott,hogy merre járok,ekkor már csak 3 km volt hátra.A célban gratuláltak nekem,adtak oklevelet,kítűzőt meg teát.Hazafele árokba hajtott autókat nem láttunk,csak kettő kitört kerekűt.Jövőre remélem már futni fogok ezen a túrán a többiekkel,ha jövünk.
2011-05 hó (1 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (2 bejegyzés)
2008-12 hó (1 bejegyzés)
2008-06 hó (1 bejegyzés)
2008-04 hó (1 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-01 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (2 bejegyzés)
2007-11 hó (1 bejegyzés)
2007-10 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (2 bejegyzés)
2008-12 hó (1 bejegyzés)
2008-06 hó (1 bejegyzés)
2008-04 hó (1 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-01 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (2 bejegyzés)
2007-11 hó (1 bejegyzés)
2007-10 hó (2 bejegyzés)