Szombat éjszaka 23 óra körül értem Siófokra.
Már a vonatról láttam a fejlámpás futókat,és valami furcsa , jó érzés kerített hatalmába , ami egész vasárnap estig,vagy még most is érezhető,hála nektek.
Balatonvilágosig terveztem,egy kis gyaloglós szúrkolást,de valami vitt tovább előre.
Közben mindenkit biztattam, a frissítőpontokon, beszélgettem, néhol besegítettem, néha kicsit firkáltam az útra.
Be sajna elázott a zsacskó krétám,nem zártam le jó az ásványvízem.és rá folyt.:( Igy vége lett e firálásnak.
Mendegéltem, a nap is felkelt, madarak csívitteltek,az eső is esett kicsit,majd nagyon,végül elfáradt.
Balatonakarattyán már kissé fájt a lábam,túra cipőt kellett volna húzni, nem futóst. Kis pihenő után,baktattam tovább,
a futók is jövögettek,így nem unatkoztam.
Káptalanfürednél / 189.7 Km es frissítőponton végül azt mondtam végállomás nem megyek tovább egy centit sem, 46 kili volt a mögöttem,
kicsit elfáradtam. Ekkor néztem csak az órámra, több mint tízenegy órát baktattam .
A frissítő ponton tanyát vertem,közben szúrkoltam,segítettem is egy keveset az asztalnál.
Közben kicsit eszembe jutott a tavalyi futásom, jó érzés volt újra a Tó köröl , remélem lesz még lehetőségem újra körbe érni.
Nagyon vártam a szívemnek nagyon kedves fútóit ,meg persze a többieket is.Jötek is vidáman,de gyorsan tovább is nemtek, / hál istennek.
NAGY GRATULA MINDENKINEK!!!!
Kár,hogy elmentél Editke ;) De tudom,hogy inkább az egyéniek miatt mentél le,Jól is eshetett nekik a szurkolás.Gratula a hosszú sétához,gyere majd be, nálam van a futósód :)