Március végén történt,este olvasás közben,valami furcsa szoritást éreztem a mellkasomon,ami egyre csak erősödött.
Nemtudtam segítséget kérni a szoméd szobában lévő gyermekemtől mert nem tudtam meg szólalni.A telefont nem értem el,nem tudtam felállni .A csuklós vérnyomásmérőm az ágy melletti szekrényen kar nyújtásnyira,ezt sikerült megszereznem,de ekkor már a kezem is nagyon zsibbadt.Nehezen felcsatoltam,az eredmény 200/110.
Ez kb.5-6 perc alatt történt,mire levettem a vérnyomásmérőt,kicsit szünt a szorítás,zsibbadás.megpróbáltam kapaszkodva felállni,és átmenni a másik szobába. Mire át értem már jól éreztem magam,csak a mellkasomon ült valami nehéz.15 perc múlva már csak 150 / 86-ot mutatott a kijelző.Telefonos tanácskérésre,vettem be 2 db valariánát..
Ettől reggelig aludtam , majd elmentem dolgozni,de délkörűl olyan fáradt lettem,hogy hazamentem.Péntek lévén orvos már nem volt,hétfőn kardiológia, infarktus mondá az orvos.,ja és hozzá tette,nagy foront volt nem nagy dolog.Másik orvos,minden féle készülékek,ultrahang,ami szerint a jobb billentyűk nem zárnak rendesen.
Gyógyszerek,pihenés , pihenés és majd meglátjuk.
Futni szabad,ha birok mondá az orvos. Most még nem birok.
Több orvos vízsgált az elmúlt hetekben,és mind azt mondta,a szívizmom erősségének köszönhetem ,hogy abban a pár percercben , a vérelégtelenség miatt a szívizom képes volt,bírta a nagyobb terhelést és így átsegiített azon a pár nehéz pillanatokon. És ezt egyértelműen az évek óta tartó FUTÁSNAK köszönhetem. KÖSZÖNÖM!
Fussatok,mindegy milyen sebességgel,nevessetek,fígyeljetek egymásra,szeressétek szeretteiteket,barátaitokat,futótársaitokat egyszóval örüljetek az életnek.