9 hozzászólásNéhányan már megkerestek, hogy mi történt, hogy eltüntettem magamat és az edzésnaplómat.
Az a helyzet, hogy egy idöre ,,szögre akasztottam a futócipömet,,.
Sajnos a fontosabb versenyeim nagy részén elég gyenge eredmények szoktak születni, míg azokon ahol csak spontán feltüntem, illetve az edzések zömében remekeltem. Ági segitett felismerni, hogy a saját és a közösség elvárása miatt tudat alatt bestresszelek ami a teljesitményemet negativ irányba viszi el. Ezért úgy döntöttem, hogy év végéig pihenek, főleg fejben és visszatérek a kezdetekhez, hogy csak a saját örömömre futok. Semmi edzés, csak jóleső kocogás. Almádi óta csak hetente kétszer húztam futócipöt, bár a héten a maraton miatt lesz még egy alkalom. A Spar maratonra OB-s nevezésem van, de futok ahogy jólesik, az idö meg annyi lesz amennyi lesz.
Az, hogy csak a saját örömömre futkosok a hétvégi futásomon is érzödött. Szombat délelött otthonról elszaladtam bemelegitésként a Nyugatiba, aztán Kismarosról fel Kóspallagra, Szokolya Királyrét felöl. Az út kb. 80%-a felfelé van, igaz csak kevés és rövidek a durva emelkedök, a nagy része inkább hosszan és sunyin emelkedik, simán lefutottam mosolyogva erölködés nélkül 4:30-as átlagban azt a 18 kilit. Legalább futni nem felejtettem el.
Mivel ezt az önkéntes számüzetést ugyan szükségesnek éreztem, de nem élvezem ezért a hétvégén visszaállitom a naplóm publikusra.
Ok, szünet. Azaz mégse - csak szemlélet váltás, mondanám én.
S hol függ össze a nem publikusság a 'szünettel'?
Én azért szivesen olvasnálak ezután is. Illetve főleg ezután, mikor megfelelési kényszer nélkül tolod a kiliket!
A viszontolvasásra!