JÚLIUS

A hónap első felében regenerálódtam. Aztán jött az egyesületi verseny, a Szufla( Halál) 50. Bár

nem voltam formában egyéni csúcs lett a vége. Pihenésre nem sok idő maradt, mert két nap

múlva kezdődött a ,,nyaralás,,. Fantasztikus élmény volt a jótifuti 8 napja, ahogy futva eljutottunk

Székesfehérvárról, Gyulafehérvárra, esőben és napsütésben, síkon és hegyek között. A 620 kiliből

476 kilit futva tettem meg. Ilyen rövid idő alatt még soha nem futottam ennyit. Blog is készült róla.

AUGUSZTUS

Pár nap pihenés kellett a lábaimnak. A következő hétvégén jött a 6 órás Suhanjos éjszakai futás.

Kellemes hűvös időben egyéni csúcsot futottam. Minden egyre jobbnak tűnt. Lélekben már PB-re

készültem a 12 óráson. Megjelent egy ártalmatlannak tűnő felhő amiből pillanatok alatt az egész

őszön át tartó tornádó lett ami nagyon sok mindent elsöpört.

SZEPTEMBER

Balatonalmádiban a versenyt legszívesebben lemondtam volna, de már le volt nevezve, és le volt

szervezve minden. Mivel az előtte lévő napokban alig ettem és aludtam, a tisztes helytállás volt csak

a cél. az első órában még lélekben máshol jártam, aztán visszatértem a földre. A 6. és a 9. órában

csúnyán megborultam a melegtől, különböző tereptárgyaknak támaszkodtam, nehogy eldőljek. Ági

és Zsolt ott volt segíteni, nekik köszönhető, hogy visszatértem és tudtam folytatni a futást. Sajnos az

utolsó órára elfogyott az erő, kijött az előző napokban elmulasztott dolgok hiánya. Kb. 850 méterrel

mentem kevesebbet, mint a legjobb eredményem. Már csak erre az évre a maratoni OB maradt. A

felkészülő futás előtte nem jött össze, viszont rábeszéltek a Nato futásra. Pár leadott kilóval könnyebben egy

hajszállal 4 perceseken jött össze a tempó.

OKTÓBER

Az első hétvégén a Maratoni OB volt. Mivel nem készültem rá külön, így emlékezetből toltam. A végére

kissé megrogytam, izomgörcsök lassítottak, de még így is majdnem meglett a borítékolt álomidő. Fél

lábon beugrálni a célba, nem volt túlságosan felemelő érzés.

Egyébként mély gödörben voltam, a futások zöme feszültség és stressz oldó volt. Szeptember végén el akartam adni az uszodabérletemet, hogy nem használnám ki. Aztán rákaptam az úszásra és a vége az lett, hogy a lejárat előtt két héttel lejártam az összes alkalmat.

NOVEMBER

A hosszú hétvégén Pirosozás. A másnapi program miatt, csak rövidebb táv lett bevállalva. Négyesben

indultunk neki, aztán Sikárosnál az addig egymást bevárós futás helyett szétszakadt a társaság. Én Csere

Krisztivel toltam. Jól ment, de az elmaradt pihenőnapok hiányát éreztem. A végén a Nagyszénást sötétben és brutális ködben másztuk meg. Másnap Fehérváron 6 órás örömfutás volt. Itt nagyon látszott,

hogy mennyire gödörben vagyok, hihetetlenül antiszociális voltam. Míg a többiek közben társasági életet

éltek, én szó szerint szétszaggattam magam, igaz nem hivatalosan PB-t futottam. Másnap gyakorlatilag

járni is alig tudtam, már a járdaszegélyek is komoly akadályt jelentettek. Lassan kezdtek ötleteim lenni, hogy mihez kezdjek addig, amíg nem fordulnak újra jóra a dolgok. Kenesére készültem, hogy kicsit kikapcsolódjak, amikor jött a hír, bekerültem a leépítésbe. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már jó ideje nem szerettem bejárni, többször megfordult a fejemben a váltás gondolata. De jelen helyzetben nagyot ütött a dolog. Talán jobb is, hogy azon a hétvégén nem otthon voltam.

DECEMBER

A viharfelhők lassan kezdtek eloszlani, én meg ott álltam a romhalmaz közepén. Kezdődhetett a romok eltakarítása, és az agyalás, hogy mit tegyek. Kihasználtam az alkalmat, és pár napra lementem kikapcsolódni a legjobb céges üdülőbe. Futkároztam a nagy Tó partján és kihasználtam a wellness részleg szolgáltatásait.  Jó volt újra úgy futni, hogy nem idegből megyek, hanem azért mert nagyon szeretek. Aztán hónap közepétől kezdett jönni a megkönnyebbülés, hogy pár nap és nem kell oda többet bemennem. Ötletek, tervek voltak, hogy mi legyen januártól, konkrétumok nélkül. A Karácsony az egyedüllét és a körülmények miatt borzalmas volt, nagyon vártam, hogy leteljen. Aztán az év utolsó munkanapján a leszámolás után hazafelé kaptam egy hívást………..

És a végére egy kis statisztika:

326 futásból 6110 km

48 úszásból 85 km

119 bringázásból 2409 km.     

Hihetetlen év van mögöttem. Szép csendesen kiszámíthatóan kezdödött, aztán átszakadtak a

határok, és bombabiztos pontok tűntek el rövid idő alatt.

JANUÁR, FEBRUÁR

Az évet a szigeten egy maratonnal nyitottam meg. Ez a két hónap az alapozásról szólt,

meg arról, hogy Ágit próbáltam felkészíteni a Böszmére. Volt két YT, a januárit közösen

futottuk, a februárit felturbozva egyedül. A legemlékezetesebb futás a kemény és havas

Börzsönyi télben volt.

MÁRCIUS

A Böszme első két napja számomra várakozáson alul, szenvedősen ment. A harmadik napon

már az Edzőtársamat kísérve indultam. Szegénynek nagyon nem ment, semmivel nem

tudtam motiválni, 20 kilinél lévő frissítő pontnál már a mezőny végén, a szintidőből kicsúszva

voltunk. Ági a ,,hullaszállítóban,, én meg előle menekülve fejeztem be az etapot. Az utolsó

napnak megint együtt vágtunk neki. Szép nyugodt tempóban mint a szokásos közös hétvégi

futásainkon kocogtunk. Jó volt együtt beérni a célba. A Tó kör összideje ugyan a leggyengébb lett a négy közül, viszont nagyon jól éreztem magam a négy nap alatt. Két héttel később Fehérváron volt egy 8

órás futás. Az első 5 belőle simán lement, de utána kijött, hogy nem voltam még teljesen

egészséges, rengeteg görccsel, szenvedősen fejeztem be.

ÁPRILIS

Másnap Vivicitta volt. Hivatalból ott volt a helyem, az előző nap után csak tempósabban

átmozgattam. A Tóparti kimaradt, helyette az EO-s terepfesztiválon futottam egy jót.

Hónap végén Sárvár 24 órás OB. Pokoli meleg volt, ráadásul görcsösen akartam egy jót

menni. Az eredmény az lett, hogy behisztiztem és pár óra múlva az árnyékban üldögélve

fel akartam adni. A folytatásra rábeszéltek, utána már nem törtem magam, ez látszott az

eredményen.

MÁJUS

Ez a hónap az UB felkészülésről szólt. A hónap közepén volt Ágival egy remek hangulatú edzőtáborozás

Almádiban. Egy keleti medence körre mentünk. Úgy volt, hogy Aligán befejezem a futást, és

átülök a bringámra, csak Edzőtársam úgy gondolta, hogy remekül mozgok fussak csak tovább.

A következő hétvégén az év leghosszabb bringázása volt, eltekertem Stúrovóba sztrapacskázni.

JÚNIUS

A hónap elején volt a születésnapi futásom a Börzsönyben Ágival. Ködös, esős, hűvös időben,

pár szelet müzlivel terepeztünk sok-sok órán át. Annak ellenére, hogy óriási szívás volt, ez lett

életem legjobb és legemlékezetesebb szülinapozása. A következő hétvégén a maratonváltó volt.

Szokásos jó hangulatú társasági esemény, némi futkározással. Aztán a hónap végén jött az év

célversenye, az Ultrabalaton. A Káli medencében a hőség, gyorsan megtette a hatását, Vonyarcon

Márkusöcsinél vizes borogatással a fejemen, izomgörcsöktől fetrengve véget ért a verseny. Ági

estére lett rosszul a napszúrástól.