Igen, eltelt egy év azóta, hogy remegő lábakkal először lementem a HBSE edzésére. De most máshonnan közelíteném meg a dolgot.
Ez az év nem úgy sikerült (eddig) ahogy szerettem volna. Az alapozás kezdetekor tele voltam hatalmas tervekkel. Mindegy hány fokot mutatott a hőmérő, csak mentem, mentem. Jött a Pécs-Harkány, majd tervben volt Kecskemét (10km), a K&H váltó, Nagyatád váltóban (úszás), Nike félmaraton... Na ebből csak az első valósult meg. Március közepén sikeresen lesérültem, utána kb 4 hónap kínlódás következett. Pihentetés, gyógyszerkúra, nem javult, újabb gyógyszerkúra, teljes pihentetés. A végére eléggé padlóra kerültem. Még magamnak sem vallottam be, pedig egy jó mély gödör alján csücsültem. Tudtam, hogy csak egy telefonba kerülne, és lenne aki ápolgatná a lelkemet, kaptam néhány kedves hiányoló üzenetet is ,ami nagyon jól esett, de tisztában voltam vele, hogy ezt nekem kell megoldani. Gyenge voltam. Ültem a nappaliban és volt egy pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom. Nem csinálom tovább. De ekkor történt valami. Előjöttek az emlékek.
Eszembe jutott,
mikor először mentem edzésre, és még egy kört (350m) is alig tudtam egyben lefutni. Aztán teltek a hetek, és már ment a 4 bemelegítő kör megállás nélkül. Micsoda boldogság volt. Zilaci meg próbált belém önbizalmat verni. Nem volt könnyű dolga.
Eszembe jutott
az első verseny. Októberben a Coca-Colá-n 3,6 km. Jó volt a hangulat, jól éreztem magam. A többiek biztattak, hogy jövőre már a 10 km is menni fog.
Eszembe jutott
november 1. Nem tudtam túl sokat az ultrafutásról, max amit a neten olvastam róla. Én és Hugi voltunk Zilaci autós kísérői Szolnokig. Nekem nagyon meghatározó élmény volt. Még ma sem tudom igazán megfogalmazni az érzéseimet.
Eszembe jutott
a Balaton Maraton. Az első 7 km. Küzdős volt, de a mai napig emlegetjük.
Eszembe jutottak
az első edzések feketeárpival. Akkor még 5 km volt a táv. Ma meg már a Maratonra készül. Szurkolok Neki!
Eszembe jutott
a jó hangulatú Nyuszi futás, amelyen Hugival és Zilacival vettem részt.
Eszembe jutott
az évvégi beigli futás itthon, ami után jót pancsoltunk a strandon.
Eszembe jutott
a Híd túl messze van, amikor Lenkeanyuval Zilaci elé futottunk, és bekísértük a célig. (Utána meg nem győztük szedni a lábunkat, hogy sötétedés előtt visszaérjünk a kocsihoz.)
Eszembe jutott
az alapozás. A szánkózás utáni futás Zilacival és feketeárpival, a furcsa tekintetek, amelyeken mindig jót mosolyogtam, amikor zúzmarás hajjal róttam a kilométereket a városban. A többiekkel még ugyan nem tudtam tartani a tempót, de már annak is örültem, hogy a hátukat láttam.
Eszembe jutott
az első 10 km feletti futásom a YT-n. Milyen boldog voltam...
Eszembe jutott
a sok szurkolás a csapattársaknak, a sok ismeretlen ismerősnek innen és a futó-fórumról. (Balaton Szupermaraton, Veszprém, Sárvár, Ultrabalaton) Hogy én mennyit bőgtem itt a képernyő előtt...
Ezt mind a futástól kaptam. És elindultam újra. Kicsit próbáltam pozitívabban nézni a dolgokat. Igaz, hogy júliusban még 3 km lefutása is gondot okozott, de egy évvel ezelőtt még 1-et sem tudtam volna lefutni. Ismét vannak terveim, és a félmaratonon is indulok, igaz, hogy kicsit másképp, mint terveztem (a hugommal párban) de így is nagyon várom.
Tehát ez volt az első futóévem... Köszönöm Mindenkinek.