2011. 08. 19. péntek délután 2 óra  ,épp a mocsár beszámolómat írom ,mikor megcsörren a telefonom Szilvi hív, elsőre azt gondoltam,hogy a jövőheti Erdély túra kapcsán. De egészen másról van szó ..méghozzá arról,hogy a  tiroli Alpokba  lenne – e kedvem elmenni .  Hát kedvem az mindig lenne ,csak hát a piszkos anyagiak ugye …Kértem egy kis gondolkodási időt ,, izé de valamit még mondanom kell , most  indulunk este yoyoka .. mivan ?  hát ez… , kizárt ,hogy  3  hétvégén  csavargok,hol Lengyel,hol Tirol,hol meg Erdélybe . 

Bár nagyon  izgatott leszek,főleg,hogy Szilvi nagyon kérlel ,menjek,mert csodás helyre megyünk ..szaladok le az udvarra ,  mondom nevetve Gabinak,hogy hogy kb mit szűrtem ki abból amit Szilvi elhadart ,  bár  igazság szerint  hallotta a fél beszélgetést, még az udvaron is .  .Gabi azt mondta ha most nem megyek, sosem jutok el mert ő biztos nem visz el .

Vissza hívtam Szilvit ,hogy megyek amit még magam is alig hiszek el  . Gyorsan  megfőztem 2 napra a családnak ,ősszepakoltam sátor matrac hálózsák, meleg ruha , 2 pár cipő ,3 napi élelem stb .

Lényeg a lényeg,hogy még  a fülemre is akaszthattam volna valamit ,ha elbírta volna. A déliből leutaztam Tatabányára ,Dani is ezzel a vonattal jött ,ott találkoztunk a többiekkel , bepakoltunk Péter kocsijába ,ami hamar megtelt a cuccal ,ezért  András  szelektálni kezdett,hogy nem kell a sátor ,nem kell a matrac ,na jó a hálózsák maradhat  .DE há hol alszunk meg arany Andráskám ?,,majd alszunk valahol , válaszolta mosolyogva ,,gondoltam jó van ő a tapasztalt ,,a cuccok maradnak ,még akkor is ha idáig megszakadtam alattuk

Aztán  olyan fél 9 körül elindultunk. Ez annyira hírtelen jött nekem ,hogy én nem is tudtam ,hogy telesítmény túra  lesz ,csak hogy megyünk valahová ,lényeg,hogy ne legyek itthon hanem menjek ugye …és ahol szép hegyek lesznek ,,khm  .

Az előző héten is vagy 500 km mentünk a lengyelekhez,,na most ez 780 ra volt . Reggel 5 re értünk Ginzlingbe . Nem mondom meg,hogy elmacskásodott – e a lábunk mivel öten ültünk a kocsiban .  Az ,hogy pont ebbe a parkolóba,és pont Magyarok álljanak be mellénk,kb  mennyi az esélye , nem tudom…de ez bizony így volt .Egy másik magyar csapat is jött a túrára,de ők külön mentek .

Neveztünk hamar ami mondjuk magyar viszonylatba nem olcsó 20€,de szerintem én leettem simán az árát .

999 méterről indul felfelé az öt fős kis csapatunk Szilvi ,yoyo,András Dani ,és Peti,  a gyönyörű Zillertali –völgybe ,

de nekünk  vízesések völgye ,mert Szilvi ezt adta neki,és én jóváhagytam. Ezen a csodálatos völgyben 12 km mentünk felfelé ,bő 800m emelkedéssel kellemesen járható  széles

dózerúton ,,két oldalt mindenhonnan fátyolvízesések  zaja hallatszott .  Egy csodálatos gleccser magasodott végig előttünk ,mögöttünk hatalmas hegyek zárták a völgyet , és a nap sugarai festettek meg egy

hegycsúcsot.

A vizesések  pedig a patakba ömlöttek ami végig 12 km keresztül mellettünk robogott el.

Szilvi örült,hogy engem hívott el,mert én nagyon tudok lelkesedni , ő is ilyen ,hogy tudja értékelni a szépet ,és ki is mondja. Egymásnak mutogattuk,hogy nézd ezt a sziklát,vagy azt a fényt a hegyoldalon

,mi tényleg nem tudtunk betelni a látvánnyal,és eszünk ágában sem volt innen hazamenni .. Ez a meseszép látvány  gyakorlatilag két napig abból állt,hogy végig jajongtuk a Tiroli hegyeket .

Ez miatt ,hogy forgolódtunk bámészkodtunk,na és persze fényképeztünk a 20. 30. majdnem

ugyan olyan  vizesésről is kellett kép, ezért mindig lemaradtunk a fiúktól, amit persze kis kocogással

hoztunk be . 12,5 km nél volt az első pont . Elsőre megemlitem a snapszot ,ami jó alap volt a kolbásznak amit adtak ,és az isteni finom mákos sütemény,és gyümölcskenyér, volt tea és víz,és energia tabletta.

Szilvi mondta ,hogy lakjak nagyon jól,mert innen 3km 1036 szintet megyünk . Gondoltam,hogy sok lesz, de  erre azé  nem számítottam. Tele ettük magunkat bőséggel ,toltunk egy technikai szünetet, és indultunk tovább,aranyos tehenek közt kanyargott az út .

Ezután jött a nagy vizesés,a szemközti  gleccserből ,Nagy  robajjal zúgott a kövek közt vízpermetet fújva ránk.

Természetesen fényképezni kezdtük ,ezért a fiúk megint csak elhúztak,de minket ez nem érdekelt, a nap sugarai már átbuktak a 3500  as hegycsúcsok  ,csipkézett taraján ,és a  völgybe  a gyönyörű gránit kövek elkezdtek csillogni . A  fiúkat láttuk,hogy már a létrán másznak felfelé,mi épp akkor kepeszkedtünk ki a patakmederből ,ahol magamhoz vettem egy nagyon szép követ . Szilvi mászott elsőnek a létrán ,utána jöttem én ,úgy  szorítottam a fokokat,hogy csoda,hogy nem lapult össze az alulétra .

Felettünk egy hegyimentő figyelt érdeklődve,hogy vajon kitudok –e mászni a peremre,. Kitudtam,és akkor Szilvivel elénk tárult a magasság felfelé . Szinte lépcsőmagasságba kezdtük a menetet ,a sziklák ezüstösen ragyogtak ,és szórták a fényt a szemünkbe.

vissza vissza néztünk ,és jajongtunk folyamatosan . Szilvi ment elől ,én mögötte ,ezért jól tudtuk egymást is fényképezni . Volt egy  tőlünk idősebb pasi aki nagyon úgy tünt,hogy nem viseli el,hogy leelőztük,és ránktapadt. Aztán persze leelőzött,mert mi megálltunk fényképezni újra és újra. Nagyon szép füves,és  virágos volt ez a hegymenet ,keverve sziklás oldallal,amibe sodronyok voltak beleverve .

Mikor már úgy éreztem,hogy talán felértünk ,akkor Szilvi felmutatott a magasba oda nézz yoyoka. A zöld hegyoldal egy színes ember szerpentinné rajzolódott ki ,akik igen apróknak látszódtak. Nem tudtuk a mi fiaink melyikek,mert nagyon kicsik voltak.

Közben visszanézve egyre szebb és szebb látvány tárult elénk,már kezdett  kirajzolódni  a hegylánc nagy része .

A gyönyörű füves hegyoldalra úgy tünt ,hogy felértünk,mikor kb még egyszer ennyi táv volt előttünk ,de itt már tiszta kő ,és törmelékes volt a hegy. Komolyan mondom nem lehetett látni embert ,csak a színes ruhákat ,amik mennek szerpentinbe felfelé.

Meleg is volt a nap sütött és perzselt ,meg meg álltunk inni, sokan  pihentek ültek ,és ha gyorsabbak voltunk mint ők, akkor előre engedtek.persze nem voltunk mi gyorsabbak,csak mentünk folyamatosan.   Egyre meredekebb lett,és már fellépve kellett menni a kövek közt amik szinte mind mozogtak,. A hágóhoz közelítve már acélsodronyok voltak,és a közet be volt vasalva a fellépéshez .

A fiúk már 20 perce felértek mire mi is megérkeztünk a hágóba . Erre a 3 kilóméteres  szakaszra ,ahol 1036 métert emelkedtünk,  2 óránk ment rá.  A látvány viszont kárpótolt minden fáradtságtól . Körbe a hegylánc gleccserek szabdalta cirkuszvölgyei fehérlettek ,alattunk zöld tengerszem ,mögöttünk a  Feldkopf  a Zsigmondy - csúcs  vörös kőtömbje  . Jó lenne itt maradni még,de szorit az idő ,menni kell .A 16.8km re összeszedtük a túra összes szintjét az 1871métert , és  ezzel felértünk túránk legmagasabb csúcsára, a 2870méter magas  Mörchnerschartera  .

Innen már  a fiúkkal együtt indulunk tovább a hágóból , most már végig  lefelé megyünk  .Köves igen meredek technikás rész ,

majd egy kevés hómaradványon megyünk keresztül .

Vakit a nap csodás az idő. A 2.ellenörző ponthoz érünk van tea ,nápolyi ,mézes vaffeln ,energia ital. Újra jóllakunk ,és élvezzük a látványt,amit nehéz is szavakba önteni ,mert még a képek sem adják vissza.

Elérjük a  2472 méteren lévő Schwarzsee-t ez a gyönyörű tengerszemet .Fentről a partja homokos kissé,már már tengerpartinak tünik

 Gyönyörű csillógó kövek közt megyünk lefelé és vizesések folynak a lábunk alatt,

. A fiúk megint elhúznak ,mert nekünk minden kő ,és patak kell ,már lentebb jöttünk , itt  illatos fenyők is vannak. Az Alpok legszebb,és legrégebbi  menedékházában a Berliner hüttében van a 3.ellenörző pont ,

ahol húskenyeret kapunk ,nagyon finom kenyérrel mustárral kechuppal ,kinek mi izlik ,volt  kolbász is ,energia ital tea,nápolyi ,szóval nem maradtunk éhesek.

A hüttébe bementünk körbe nézni ,és a teraszon egy pillanatra megpihentünk a székekben,de indultunk is tovább,mert megtudtuk,hogy még 10km hátra van,és már 12 óra volt tehát igen csak sietni kellett. 

Igazság szerint már a lefelé sem esett olyan jól,de Szilvivel kicsit elléptünk a fiúktól,de persze mindig utól értek,mert hogy nekünk mindent látni kell képen . Hatalmas szakadékos szurdokvölgy mentén haladtunk a hegyoldalban.

 Az út ,mint egy erkély úgy kanyargott egy darabig,aztán széles dózerúttá vált,és lejtett lejtett végestelen végig .

A fátyolvizesések itt is jelen voltak, és zúgtak lefelé a szurdokmederbe .

 Ekkor már Szilvivel már kicsit elléptünk,és megkocogtunk egy jó darabot,mert nehogymá egy 30 kilis túrán ne legyen elég a 9 óra szintidő,végül pontban 2 kor célba is értünk , az 1257m lévő Breitlahnerbe . A fiúk utánunk jöttek be néhány percel .

Az ellátás itt is a snapszal kezdődött ,utána  kolbász ,kenyér,alma, narancs , víz üditő. nápolyi, mézes vaffeln,mákos ,és gyümölcsös sütemények   Komolyan mondom ,hogy Luxusbusz jött értünk ,ami le vitt minket  a célba Ginzlingbe ahonnan reggel indultunk útnak. Megkaptuk a kitűzőt ,de előtte a snapszot meg kellett ám inni ,Szilvi belenyalt csak ,így az  övét is én ittam meg,,semmi bajom nem volt komolyan ,,talán azért mert sokat ettem a  nap folyamán. A kaját amit végig cipeltem elő sem vettem ,pedig volt abban minden elhihetitek .

Ezután forró fürdőt vettünk , felvettük a szép kivizöld  pólót amit mindenki kapott ,és a fiúk tervezni kezdték a másnapot .  Rengeteg variáció volt,és kb az ötödikre sikerült Daninak ,a  dél Tiroli Alpok legmagasabb csúcsát a 3510 Hochfeilert kinézni .

  Tiltakoztunk ,hogy ezt nem fogjuk bírni ,vagy ha bírjuk is ,későre  fogunk visszaérni  ..De aztán nem bírtunk velük, főleg Dani ,meg András volt besózva,,Péter sem nagyon akarta ezt a távoli hegyet,ami  úgy bő 30 kilire lett volna ,és rengeteg  szint . Pontban 7 órakkor aztán a tiroli zenekar felsorakozott Ginzling utcáján és kifejezetten a túra miatt végig vonultak az utcán,majd elkezdődött a mulatság

,,mi is felmentünk kicsit bámészkodni , aztán olyan 20óra  körül visszamentünk a kocsihoz ,és  azon nevetgéltünk,hogy akkor most ugyan merre is menjünk aludni ? mer ugye sátor az nincsen .  Szilvivel kinéztünk egy fedet szinpadot ,de ez nem lett jóváhagyva a fiúk részéről. András kitalálta,hogy mivel holnap megyünk erre az őrületre,menjünk fel a viztározóhoz ,és aludjunk ott. Már egészen sötét volt mire felértünk 1800méterre, a hatalmas viztározó gáthoz.

hamar eldöntöttük ,hogy ki hol fog aludni..Dani és Szilvi ragaszkodtak a kocsihoz ,,igazából nekem is arra fájt a fogam ..Aztán Szilvi kitalálta,hogy mi lenne ha ő a csomagtartóba  aludna .  ,ki is pakoltunk ,de amint Szilvi befeküdt András ettől olyan nevetőgörcsöt kapott,hogy  rám is átterjedt,és  szinte már nyüszítve nevettünk főleg mikor rácsuktuk a tetőt ..

.Végül kipateroltuk onnan ,nem lesz jó Szilvike elgémberedsz  meg sem tudsz  fordulni . Végül én is úgy döntöttem,hogy nem maradok a kocsiban,magamra veszek mindent amit találok,kesztyű sapka volt nálam, melegen felöltöztem,de hát ugye matracom sem volt  ugye Andráskám ? ..,reggelre a fű meg vizes lesz nagyon.Péternek volt egy maratonos nejlonja azt teritettük le,mert hogy Péter is kint alszik ,András meg a padon,Szilvi Dani a kocsiban . Szilvi még odaadta a hálózsákját ,ha esetleg fázom a 8-10 fokba akkor  legyen nálam. Elsőre nem is bújtam bele,de mivel tényleg fázni kezdtem belebújtam abba is,,cipő is  volt a lábamon,a  kezemen kesztyű, fejemen sapka ,hamar elaludtam . András 11 ig bírta a padon , aztán ő is beült a kocsiba aludni . Arra ébredtem,hogy a pisilnem kell a vízesésektől ami zúgott lefelé a hegyről , kimásztam,és ekkor megcsapott a hideg , Ezután  már csak a holdvilág fénye zavart,mintha egy nagy kandelláber alatt feküdtem volna ,a francba szemellenzőt is hozni kellett volna ,van is szép csipkés :) …Reggel 5:30 kor arra ébredtem hogy Dani mozgat ,yoyoka keljél indulunk túrázni..De ez már egy másik nap története lesz ..

Ezt a túrát tényleg nagyon ajánlom mindenkinek ,ha öten mentek kocsival akkor egész jó áron ki lehet hozni a túrát,nincs közel az igaz,de a látvány megéri ,és nagyon jó a szervezés,és az ellátás  is .  A Magyarokat pedig örömmel fogadták a 43.kecskefutamon is  .