Az éjszakai hálózsákos alvás után ,kicsit elgémberedve mentem a kocsi felé,álmosan húztam magam után a vizes hálózsákokat.  Szilvinek volt instant kávéja ,3 adagot öntöttem a kis vizes flakonomba,és összeráztam..Hideg volt,de legalább jól esett . Megláttam a reggeli fényben Speicher Schlegeis víztározót  ebbe a tározóba ömlik a gleccserekből a víz . Még így kissé sötét  reggeli  fényeknél is látszott a nagysága ,a szépsége 

Ezután összepakoltunk,és 6 kor elindultunk az Olasz határsáv felé .  Két órát menünk felfelé a Pfitscher joch nevű hágóba . András mondta ,hogy az út része a  Via Alpina hosszútávú túra útvonalnak, ami Monacoból Triesztbe vezet  . Jobbról a nap sugarai nyaldosták a háromezres csúcsok tetejét

,és a zöld havasi törpefenyők közt kanyargott az út , a mormoták is ébredeztek madárszerű vijjogást hallatva .Ebben  a csodálatos völgyben több patakot  kereszteztünk , kis fahidakon mentünk át rajta

aztán felértünk egy nagyon szép tisztásra ,előttünk egy  hatalmas gleccserből zúgott lefelé a víz ,

az út szerpentinezve ment felfelé ,mikor elértük az Olasz határsávot -

Ahol  még a határkövek is márványból voltak ,hol Olasz ,hol Ausztria határán haladtunk . 8 óra körül felértünk a Pfitscherjoch Hüttéhez . Olaszul a térképen : Rif. Passo di Vizze. 

 ,és leültünk a padokhoz reggelizni . Hát mit mondjak ,,azé a Nagy-szénáson nincs ilyen kilátás na ,, Addig megbeszéltük a továbbiakat ,Bár jól haladtunk tempóban felfelé is  ,de  most lefelé fogunk menni, jó sok szintet veszítve aminek első hallásra,de még a másodikra sem akartunk mozdulni ,,Csak lefelééé neeee könyörgöm . De ehhez a hegyhez csak errefelé volt érdemes menni,mert a túloldala havas,és mi a déliről mentünk volna fel..

 .Kicsit aggódtunk a  3510méteres  hegyünk miatt, mert féltünk,hogy mire felérünk a csúcsra és visszajövünk ránk sötétedik fejlámpa senkinél nincs ,,na meg egyáltalán ugye Szilvike :) … Nem is töltöttük az időt,elindultunk lefelé . Dani elől ment ,és néhány kanyar után már nem is láttuk,pedig mire félúthoz értünk eldöntöttük ,hogy mi nem megyünk tovább.  András is belátta,hogy nem érünk vissza időben a kocsihoz ,talán még sötétedés előtt vissza is érnénk persze hulla fáradtan,és akkor még majd 800km hazaautózni ,ami főleg a sofőröknek lenne fárasztó. András mondta,hogy induljunk vissza a hüttéhez, ahol idáig is nagyon jól elülcsörögtünk ,ő addig le megy Dani után ide le a völgybe ,hogy ő is jöjjön vissza.

Felfelé Pétert is összeszedtük ,ő is örült,hogy nem másszuk meg ezt a magas hegyet. Alig ,hogy felértünk a fiúk is megjöttek ,teljesen megizzadva. Elővették a térképet,és egy új közelebbi hegyet néztünk ki . Ez a hegy a  Rotbachlspitze   2897 méter.  Amit nem is bántunk meg, mert nagyon nagyon szép volt .Az út végig a határsávon ment  felfelé

Eleinte  a szokásos zöld füves ,és virágos hegyoldalban mentünk  . A mormoták ezek az ari kis mókusfélék ott szaladgáltak a völgyben, némelyik nagyon ducira volt meghízva .

Bő fél óra után felértünk egy platóra ,ahol megpihentünk kicsit , András elővette a gumicukrot amire mindenki rárabolt .

Kis pihenés után jöttek a kövek,,eltüntek a füvek a virágok .helyüket .hatalmas  csillogó  kőtáblák  váltották fel . Olyan összevisszaság volt,hogy azt  sem tudtuk merre megy az „út”  

 A nap fénye ragyogott ezeken a csillám,vagy kristály palákon ,a vékony lemezek  törtek mikor rájuk léptünk. Ettől az egész hegy csillámporos volt,még a virágok is ,,ha megfogtunk egy követ tiszta csillámok lettünk,

és hát sokszor fogni kellett mert ,elkelt a kéz is a mászáshoz.  A  hegy nem adta könnyen magát ,főleg,hogy tűzött ránk a nap ,néha meg megálltunk szusszanni ,. Szilvivel fényképeztük egymást,mert vakitó kék volt az ég,a hegycsúcsok  pedig fehérlettek .

 Az utolsó szakasz már nagyon meredek.minden lépés megdolgoztatott .

Aztán felértünk a csúcsra ,ledobtuk a hátizsákokat,és csak forogtunk körbe annyira szép volt a látvány , a havas háttér,a vakitó kék ég lent a zöldellő rétek a gleccserpatakok .A távolban pedig hegyikecskék kolompoltak .

Péter elővette a Magyar zászlót amit elhozott magával, felhúzta a túrabot szárára ,és odatűzte a kereszthez.

 Rotbachlspitze   2897m 

András írt a csúcskönyvbe ,és mindenki aláírta . Bő fél órát fent voltunk ,és betájoltuk, azt a hegyet amelyikre terveztük a mai túrát  .Amire itt mutatok,ez a Hochferner 3470m ,és mögötte lett volna a mi hegyünk  a 3510m es  Hochfeiler Gran Pilasto .

A környéken ,de lehet hogy dél tirolban ez a legmagasabb hegy . Jó,hogy visszafordultunk  ilyen hegyre inkább kipihenve érdemes elmenni ,nem egy 30 kilis túra után . Ráadásul nem is volt teljesen kiépítve az út a térképen . Bár picit lentebb jöttem a Vöröshegyről ,de látszik ,hogy milyen nagy ez a 3500 as hegy is .

 Aztán egy utólsó körbenézés ,és elindultunk visszafelé ami lefelé sem  volt könnyű,mert annyira meredek,hogy szinte kicsúszott a lábunk alólunk . Ráadásul ezek a kövek törtek,és csúsztak velünk együtt. 

Aztán voltak nagyon szép kövek  is,mint ez a nagy márvány tömb ami mellett elmentünk.

Úgy gondoltuk Szilvivel,hogy nem sietünk, élvezzük ki  azt a pár órát ami hátra van  az útból .

ezért  minden formatervezett sziklában  megláttuk a szépet ,és  pihentünk szusszantunk rajta ,

Vissza értünk a határsávhoz  ,és amin délelőtt feljöttünk azon  mentünk visszafelé. A délutáni nap már a hegyoldalt sütötte,ezért a reggeli „csordogáló „  gleccser eddigre már zuhatag ként robogott a völgy felé. A szele hihetetlen hüvös volt, Szilvinek is kellett ilyen kép ,ezért ő is lemászott ide .

A zuhatagként hömpölygő víz elmosta az utat amin délelőtt még száraz lábbal átjöttünk ,és   a kis patakok kiáradtak .  Lehetett volna kerülni,bár másfelé meg inkább saras volt,így inkább átszaladtunk  kicsit vállalva a vizes cipőt.

De már csak olyan 1 óra járásra voltunk a víztározótól ahonnét reggel elindultunk  ,így nem bántuk. Az út ugyan olyan ívben kanyargott mint a patak mellettünk ,végig lefelé mentünk ,hol kisebb hol nagyobb kövek közt. A zuhatagok már minden oldalról ömlöttek .

A kis fahidakon kereszteztük a patakot többször is . Aztán a fák közül megcsillant a duzzasztó gát azúr kék vize . Reggel egészen más szine volt ,lásd fent  ,,és a  délutáni visszaérkezésünkkor  , ilyen csodálatos látvánnyal fogadott  ,hogy alig tudtam kiválasztani amit ide szúrjak .

Köszönöm ezt a csodás két napot mindenkinek,de főleg Szilvinek,hogy gondolt rám .

Az ő férje is pont olyan Arany mint az enyém,ráadásul azonos a szakmájuk,és egyik sem szereti ezt a fajta csavargást  :)   bezzeg az asszonyaik ,na azok világcsavargók ...