Retyezát



Erdély varázslatos gyöngyszemére még 2012 ben kaptam fel a fejem a vonat ablakon kitekintve.Akkor épp a Brassói havasok túrára utaztam  Hatalmas csipkés hegycsúcsai még a  vonat ablakból is kirajzolódtak. Áron mondta ,hogy nagyon nagyon ismeri a Retyezátot ,mondta,hogy itt van a legtöbb tengerszem ,közel 100.  Beszélgettünk mesélt,én meg mondtam neki,hogy Áronka  rendezzed  meg a túrát , egy jelentkezője már most van :) Áron pedig megrendezte,és most itt ülök a buszon 21 lelkes túrázóval ,szerda este és utazok a varázslatba . 



éjfél előtt aztán jött egy telefon a másik főrrendezőnek Vig Lacinak, velünk utazott egy buszon .hogy Áront leszállították a vonatról,mert lejárt a személyi igazolványa még áprilisban . Lacinak egyedül kell rendezni . Áron vissza utazott peste, gondolom milyen állapotban ,engem a guta ütött volna meg ,, és megkezdte a vesszőfutást az idővel ,az új  ideiglenes személyit sikerült kiváltani de alig 4 perce maradt,hogy elérje a következő  vonatot .De elérte bakker ! és éjjel 11 re felért a Pietrele házba baromi sokat gyalogolva .Jól fel is vert mindenkit ugye Rita ? :)



A buszos csapat csütörtök reggel  ért a carnic házhoz, kipakoltunk mindent innen kell felgyalogolni a Pietrele házhoz 5,5 km ahol a szállásunk lesz . A buszvezető maradt lent a carnicba ,itt fog várni ránk 3,5  napot .

Mindenki nehéz zsákkal jött, felpakoltam én is 15 kg volt a zsák,de a túra elátmányát is fel kellett vinni amit a 3 napban kapunk majd .így plusz kilokkal gyarapodott a zsákom annyira,hogy nem is tudtam felálni magamtól minimum 20kg lett  . Rettenetes volt az 5,5 kili,talán 3 órába is beletelt mire felértem ,inogtam a súly alatt .Szerencsére István megvárt ,és néha rám igazította a terhemet. Mire felértem lezsibbadt a karom a válam a nyakam ,soha nem volt még ilyen zsák rajtam. Elfoglaltuk a kis házat ,hatalmas fenyők lapulevelek közt mentünk oda egy  ösvényen,a ház végében patak folyt ebben fürödtünk minden nap .



Rita , Tünde,és  Sára volt a szobatársam . Miután kipakoltunk már mentünk is túrázni ,mert volt egy olyan,hogy nulladik napi túra .Megkatuk az itinert,és indultunk ,hogy még sötét előtt vissza érjünk. Csodálatos szép vizesésekkel teli erdőben  mentünk felfelé .olyan puha volt a moha,hogy kb 5cm süppedtem . kiértünk egy erdő szélre ,és jobbra felvágott az út egészen a ciurilla nyeregig,ahonnan fantasztikus kilátás nyilt a környező hegyekre . Már most elvarázsolt minket,pedig még alig láttunk valamit .A gericen mentünk egy darabon ,közben áfonyát eszegettem,így le le maradtam a többiektől .De mivel ők sem siettek fényképezkedtek stb így beértem őket. A nagy lejtmenet után vissza értünk a Pietrele házhoz , lefürödtünk a házunk mellett lévő patakban,hatalmas lapulevelekkel takart páfrányos fenyőerdős sziklák által védett részen.  Bele gugoltunk a jéghideg vízbe közben zubogott a kis vizesés felettünk . Térerő nem volt, víz nem volt,villany nem volt,és wc sem volt a szobákba . Ami viszont volt az a szúnyog,még 2500 m en is volt lepke :) Fürdés után mentünk szalonnát sütni,és  még sötétedés előtt hamar ágyba bújtunk .így aludtam  térdzokni ,mackónadrág  , póló ,polárfelső ,hálózsák ,takaró . itthon meg  közel  40 fok



1 .nap



Reggel 7 kor keltünk 8 kor rajtoltunk több táv közül lehetett választani .Rudi táv, hosszútáv ,közép táv ,maminka táv . A 0 napot kipihentem azt hittem fájni fog a vállam,de semmi nem volt ,így a Rudi távra neveztem ,első nap még belefér a keménykedés . Végül is 30 kilire 2700méter jut,a táv nem olyan sok .gondoltam ugye én, végül még a 12 órás szintidőből is kicsúsztunk ,köszönhető ugye Áronnak,aki úgy de úgy megrudizta a távot,hogy olyan szakaszt is kaptunk ahol még ő maga sem járt :) Így történt aztán,hogy miután elindultunk reggel 8 kor tömegrajttal,és kiemelkedtünk a csodaszép Pietrele völgyből ,nyílt részre értünk ki,folymatosan felfelé mentünk ,patakokat vízeséseket kereszteztünk ,majd sziklás köves részt követve felértünk a Bukura nyeregbe 2206m  Itt mindenki leült pihent ,ettünk ittunk,előttünk a Bukura tengerszem ,megannyi szines sátorral . messziről azt hittem napernyők . Indultunk is hamar tovább  lefele mentünk egészen a Bukura tó partjáig 2041m itt töltöttünk vizet a forrásból,de a tóból is lehetett volna inni .  Elindultam felfelé óriás kőtáblák ,csordogáló forrás ,néhol ingoványos átázott fű. Aztán elénk tárult a nagy emelkedő sötét könnyű  felhők ,szálltak fel ,suhantak át rajtunk mint egy gyorsvonat,kitisztult az ég,majd újra jött a felhőtömb,és betakart mindent .így ment ez végig míg felértünk a Peleaga -csúcsra 2509m . Hiába volt a  Retyezát legmagasabb pontja ,a  szép szürkületben egy nagy nulla kilátás járt,hiába lihegtem ennyit ,és használtam el több ezek köbméter levegőt ,a köveken túl nem lehetett látni,csak néha egy egy foszlányon kinézhettünk a kék égre .



Vinattiék éppen ebédre  értek fel,így meg is terítettek maguknak egy kockás abroszon a csúcskőnél. bubuhoz csatlakoztam hamar ,fogalmam nem volt merre is induljak,így rá hagyatkozva mentem utána . Lementünk nulla pontér a Peleaga agyaraihoz, itt megnézhettük a szép hónyelvet is,meg a fekete csipkés szikla agyarakat .majd újra vissza a csúcsra . A szürkület maradt még mindig nem sikerült kilátni,vagyis lelátni a mélybe .Inkább elindultunk lefele a Pelegi nyereg felé .  Poros köves szerpentinen mentünk lefele ,míg leértünk a  füves nyeregbe  Előttünk ment Moiwa ,Sára,és bajnai sporttárs .A pásztor kutyák egyszerre ugrottak rájuk szerencsére a 2 pásztor is ugrott,így nem lett harapás,de elég ilyesztő volt látni messziről. Be is értük a csapatot,és együtt lépkedtünk menetoszlopba felfelé a köveken talán itt volt először köves a szakasz, az egész hegyoldal egy nagy hatalmas kőfolyás volt ,érdes kövekkel, helyenként mozogtak is ha úgy léptem rá. Szerencsére a felhők jöttek mentek felettünk,így nem égtünk szénné már az első napon ,elég volt a másodikon . ,kellemes 20 fok lehetett,de talán volt kevesebb is helyenként,mert fel vettem a széldzsekit is . A Pápusa csúcsra felértünk 2508m vagyunk ,alig 80 cm a különbség a két hegy között .   Innen néha átlátunk a Peleagara ha épp elmegy egy felhőpamacs.Látjuk,hogy emberek vannak fent ,a többiek  a hosszú távosok,vagy  a középtávosok ,most érnek oda .    Innen nekünk egy széééép nagy ajándék szakasz jár,ez a Rudi táv kitérője át a Custura csúcsra. mivel magasabban vagyunk mint a Custura,így egész jól eláttunk a messzi csúcsra .Elsőre nem is akartam elhinni ,hogy odaáig megyünk hiszen csak 3 km re van innen ,de rettentő messzinek tűnik . Valami alakzat is van a csúcson talán emberek lehetnek fent.  Eszünk majd elindulunk a végtelen lejtőn. néhol nadrágféken a kéz kell mint egy falat kenyér legalábbis nekem,mászunk lefele nagyon durván, elérünk egy porcsúszdához, két sziklatömb között , bezzeg most ki tud sütni a nap .jajjj de én már a felfelével foglakozom ,pedig még le sem értünk .hogy itt hogy fogunk vissza jönni ? Olykor olykor még Áron nevét is belekiálltom a messziségbe .

A custura nyeregbe érve 2205m  csodaszép gerincút fogad keskeny már már szakadékos letörés mentén halad az út.

kiemelkedünk  a sziklákról újra mászás jön.a gerinc úton is komoly emelkedők ,mászások vannak . ismét lepihenünk elfogyott az energyi ,eszünk pár falatot . Az ösvényt nem lehet mindíg követni kövekre van festve a jel, kötáblák közt lépkedünk ,van,hogy az irány is rossz. Mikor már megörültünk,hogy felértünk akkor a tömb mögött megláttuk a meglátni valót .  Ott vannak az emberek is fent ,mostmár közelről is látjuk,és kővé is dermedtek mire felértek . Két embernagyságú vagy talán még nagyobb kőbaba őrizte a hegycsúcsot.   Custura  2457m itt vagyunk itt állunk, szép a kilátás is .eszünk ,iszunk,és bambán nézünk vissza a Pápusára ahonnan jöttünk,mert most oda kell vissza mászni. Elindulunk hamar mert szalad nagyon az idő ,engem folyton a kilométer érdekel,hogy mennyinél vagyunk,de persze ez csak engem érdekel :)

Vissza felé  a gerincen olykor még bele bele is szaladok a lejtőbe. Megint a kövek közt botladozunk és megint csak nem találjuk a jelet,mikor vinattiék elhúznak egy felettünk lévő úton,állítólag ott megy a jel. Ők most mennek a Custurára. Közben bubut elhagytuk útközben vagyis,kicsit eléhezett, a vissza úton. Elértünk a nagy lejtő aljába,vagyis innen kő kemény visszamászás jön .egy szuszra nem tudok felmenni,többször meg meg állok,nagy fellépések vannak a kövekre,elérünk a porcsúszdához ,kaparom felfele magam ,de egész jól kimászok a füves részre . Sára elől nagyon jó tempót megy . Mögöttem Moiwáék jönnek,majd a nem is olyan messzi nyeregbe meglátomm Vinnattiék apró alakját . Integetünk kitárt karokkal egymásnak . Megemlítem Moiwának,hogy ez olyan ,mintha a Csákjakőre másznánk fel .

újra felérünk a Pápusa csúcsra 2508 m . Tépen le magamról a zsákot,meg tudnék enni egy fél disznót,iszonyat szedi az erőt a magashegyi levegő ,és a dombok :)   Felér bubu is utánunk nem sokkal, eszik ő is hamar,mi elindulunk lassan.

Az itiner megemliti a veszélyes szakaszt  láncos rész jön,de csak egy nyamvadt drótkötél volt amit le kellett ereszkedni egy szikla oldalába. Sára ügyesen lement,én már kicsit rettegve fogtam meg a szúrós drótdarabot . Többszöri fészkelődés után ,leereszkedtem a kötélen. Na de szegény Moiwa .ugye ott vagy először  is a lába, hiába volt hosszú semmit nem ért :) Mondtam dobja le a botját, de inkább elrakta ügyesen.Mi már nem vártuk meg a leereszkedést,mert még nézni is rossz volt messziről.

Elindultunk Sárával,kiértünk a Tapului tetőre ,szép sima füves fennsik a hegyek közt.itt tanácstalanok voltunk ,mert rossz irányba akartunk lemenni,ugyanis nem akartuk elhinni,hogy nekünk arra kell menni amerre elindultunk,így bevártuk Moiwáékat,illetve Vinattiék is ide értek Ádámmal . Vinatti mondta,hogy menjünk szépen a piroson tovább,Ejj mondom ez nem tréfa .főleg mikor megláttam a vf Mare csipkés tetejét,de gondoltam ez csak innen lentről félelmetes , de rosszul gondoltam .

A Portille Inchise a  Zárt kapuk nem tünt kunsztnak a fényképeken ,na de a valóságba én azt mondtam,hogy ide embereket hogy lehet engedni ..Tul képpen ez egy Via Ferrata út,csak éppen vaslétra ,kapaszkodó kábelek nélküli ,néhol bele kellett mászni a törpe fenyőbe is,hogy az életemet mentsem :)

Lent csodálatos temgerszem  rajta apró szigettel adta az alávalót .

Azt figyeltem,hogy hol vannak kitéve keresztek ,halottakról :)   de semmi nem volt. Vinnatiék eltüntek előttem,  

Moiwáékat sehol nem látom mögöttem .egyedül  szaribabáskodtam . Vajon miért a Zárt kapuk név ? talán keresztül zár egy völgyet ? de mit foglakozok ezzel ,érjek má ki a nyeregbe . De a kiérés sem hozott vigaszt,mert akkor megláttam a Várful Mare csúcsát,ahová ugyan nem volt kötelező felmászni,de benne volt a távban .

 Itt már szélesebb volt a tér,de monnyuk nem sokáig, beszűkült a gerinc ,és bazi nagy sziklákon másztam ,olykor   karszélességű gerincen.A szél fújt az eső permetezett,én meg bőgtem,meghalok leesek vérzik a lábam 2 helyen ,a cipőm szétvágta a szikla hisztérika a kettesen -

 Vinattiék jöttek visszafelé éppen ,

Mikor meglátott azt mondta...  yoyoka tisztellek becsüllek amiért kimászol ide , ere mégjobban elkezdtem bőgni :) Megvárjunk a nyeregbe ? igeeeen válaszoltam ,majd  folyt taknyom nyálam a sziklára .másztam másztam a sziklák nagyobbak voltak mint én, némelyik élére állítva tornyosult előttem,

Atti mondta csak a gerincet kövessem,mer mondtam egy szaros jel sincs erre.  De nincs is,ez nem túrista út .  Meg lett a Varful Mare csúcs 2463m  gyorsan nyomtam egy képet ,hogy itt voltam ,és fordultam vissza ,közben féluton találkoztam a Moiwa bubu bajnai hármassal .Kiértem a nyeregbe  2345m  Vinattiék megvártak indultunk is,pedig remegett a lábam, alig tudtam lemenni a piroson ,ejj milyen poros és meredek volt omlott ki a kögörgeteg a lábunk alatt.

Attit húzta a 15 kilós zsák lefele mintha drótkötélen húznák ,ráadásul elhagytuk a jelet,és egy kőgörgeteges sziklateraszon kellett átmenni több száz méteren.útttállltaaam,elegem volt  több mint 11 órája jövünk, és még nem vagyunk 30 nál se :)  Leértünk a Gales tóhoz 1990m  , ittam a tó tükör tiszta vizéből .

lemostam a port a karomról aztán indultunk mert a szintidő szorongatott,de persze úgyse érünk be . Leértünk a törpe fenyők közé vastag puha tűleveles erdőbe ,lapu és páfrányok közt ,patakok vízesések közé. Még felkerestünk egy fizesést a fenyők közti erdőben ,a szúnyogot tizesével ugrottak rám,én menekültem is amilyen gyorsan lehett.

Közben össze szedtünk két túrista nőt,akik még délelőtt leszakadtak a csoportról ,térképük nem volt,de monnyuk fejlámpájuk sem,pedig már közel este 8 felé jártunk . Jöttek utánunk ,de nem bírták a tempót,pedig a nő kiabált a másiknak,hogy igyekezzen,de nagyon leszakadtak,hogy mi lett velük nem tudni,de az Encián  háztól nagyon messze voltak még . Talán 2 órányira is . Elhagytuk a kör jelzést,majd amire senki ,de én biztosan nem számítottam,hogy kapunk még egy frankó emelkedőt ,a P3 szögön na ezen olyan szinten eléheztem,hogy mondtam Ádámnak ,ő előttem ment,hogy medve dörmögést hallottam. és ehez ragaszkodtam is,mert a medve jött utánunk,mer sokszor dörmögött. komolyan kerestem a szememmel ,de kár volt,mert csak a hasam korgott de piszkosul ,már a lejtőn is  nulla kalóriával mentem .Aztán megláttuk a házikó tetőt,és végre fél kilenc előtt   12:30al beértünk a célba . Ettünk egy csorba levest,és puliszkát a menedék házba,ment az élmények élménye  több lány is sírásról számolt be :) Beértek moiwáék is,ősszesen 7en indultunk a Rudi Istvánról elnevezett Rudi távon .

fürdés a patakba uzsgyi az ágyba .reggel  újra feladat .

2.nap

Friss reggelre és szikrázó napsütésre ébredtünk , hamar neveztünk  Vig Lacinál ,megkaptuk a szokásos kenyér, sajt, gyümölcs,csoki  szelet ,csomagot és elindultunk a Pietrele völgyben felfele .Az encián háznál teát kaptunk ,csakúgy mint az előző napon . A völgy ugyan az volt mint az előző nap ,csak a Bukura tó után ,nem balra ,hanem jobbra indultunk el ,egy szintén csodálatos,talán még több tengerszemet tartogató nyereg felé.

Minél magasabbra mentünk annál több tengerszem volt ,ittunk belőle mert kristály tiszta volt körülöttünk tehenek pihentek a fűben , gombák apróra nyírt füvek virágzó havasi rododendronok,harangvirágok,megannyi szines  pillangók közt ,felértünk egy tisztásra ,hideg vizű tó mellett haladtunk el

.Áronnal sokat jöttem ma,ezen a részen a Bukura nyereg előtt vált ketté a hosszú,és a Rudi táv,úgy döntöttem ma elég lesz a hosszú táv is , mert ma valahogy folyton éhes voltam,és már a fele kajámat is megettem . Áron várt még Moiwára bubura,Sárára ,Vinattiék is arra mentek,csak én nem mentem ma a Rudi távra,de nem bántam meg,hogy ma nem keménykedtem,mert épp eleget kaptam mára is .  Elkezdtem felmászni szép lassan a nyeregbe,fényképeztem sokat ,közben Áron is elindult felfelé,néhol meg meg álltam gyönyörködni. utól is ért, majd kimásztunk a Bukura csúcsra 2433m persze nem a hivatalos jelzésen hanem torony iránt a köveken fel . Csodálatos talán a legszebb kiltás innen volt,vakító kék ég, csillogó vibráló kék tavak amerre a szem ellát.  Szemben velünk a Judele nyereg ahová a Rudi táv ment,láttunk is apró pontokat a kék hegypiramis között .



A lefelé út igen meredeken indult vissza a Bukuráról , de fentebb megláttam egy régi kopott piros jelzést ami a gerincen visz. kérdeztem Áront,és arra nem lehetne menni ?   Áron mondta,ha akarom mehetünk ott, úgy látszik a tegnapi Zárt kapukat kialudtam :) Végül is nem volt annyira vészes,csak 1-2 helyen volt komolyabb szintvesztés :)

Leértünk egy "szintútra" szépen kanyarogtunk a köveken,majd jött egy veszélyes szakasz ,a felirat fel is hívta rá a figyelmet .

Igy nyáron nem volt olyan vészes,de télen könnyen le lehet csúszni .Áron a kanyargó kövek közt hamar eltünt előlem ,én fényképeztem mert csodálatos volt a kilátás mindkét oldalra . Aztán a Retyezát nyeregbe értem Zöldfülű volt a pontőr,csak úgy mint tegnap a Peleagan . Áron hozott a közösbe sós mogyorót,és mazsolát. elővettem amit reggel kaptunk napi ellátásnak, barackot,csokit kenyeret sajtot,szinte mindent megettem , még a privát kolbászból volt egy darabka . Pihentünk kicsit majd nekiestünk a Retyezátnak ,nem is tudom,hány óra lehetett már,de nagyon erősen tűzött a nap,szinte forróság volt a kövek közt. Bazi nagyok voltak a  kövek  ,csak úgy mint a kék háromszög ami fel volt festve rá .Legalább már messziről lehett látni,hogy milyen irányba induljak tovább .

Aztán mint minden csúcs ,ez is elfogyott,és felértem a Retyezátra 2482m . Hiába a  Retyezát hegység  névadó csúcsa,csak a 3.a sorban . Látszott,hogy népszerű csúcs,mert nagyon sok ember volt fent,alig fértem hozzá egy csúcsfotóhoz . Közben ráláttunk a lentebb lávő Lolaia gerincre ,szerencsére fentről nem látszott,hogy milyen köves végig .  Csak hallomásból tudtam,hogy nem sima gerinc út . A  Retyezátról egy  poros kőgörgeteges nyiladékon mentünk  le. 

Akik  viszont felfelé jöttek, hát nem vót őszinte a mosolyuk :) Elég jól lemásztam ,mert oldalt a sziklák mellett tudtunk eljönni,Edina is előttem ment oldalazva . Leérve a Retyezátról a Lolaia gerincen mentünk több kilométert ,persze a gerincen azért 2 hegy is volt,a Lolaia Sud  2270m ,és Lolaia Nord 2180m . Annyira köves ez a gerinc végig,hogy a Tátra elbújhat mellette . ott legalább fekszenek a kövek ,nem úgy mint itt, Egy ilyen négykézlábas mászásnál ,találtam az egyik sziklán egy arany karkötöt,de itthon kiderült,hogy inkább ezüst.

úgy látszik mások is járnak tenyéren :)



Áront végig láttam magam előtt menni,mivel gerinc út volt,néha a törpe fenyők közt láttam a fejebúbját , de néha néha bevárt a Lolájla csúcsokon .

Kicsit már nyírmogtam a sok kő miatt,mittudom én mennyit jöttünk ezen a szakaszon,de óráknak tünt .  A sárga sáv néha be ment a törpe fenyők közé ,lapozni kellett az ágakat,hogy átjussak rajta .

Végre leértem az áfonyás részre Áron és Edina ott voltak az elágazásban,István is leelőzött ,ő is várt ,aztán együtt indultunk lefele már a fenyőerdőbe a páfrányos,mohás vizeséses Stanisoara völgyben .  Késő délutánra járt már az idő,jó volt így célba érni,hogy még bőven világos volt,nem bántam meg a hosszú távot,mert a Rudisok majdnem sötétbe értek,kivéve moiwát,ő még napsütésbe beért. Nagyon jót jött a mai napon . Elmentünk fürdeni ki ki a maga titkos patakjába ,utána jól beöltöztünk mert sok volt a szúnyog, Vacsiztunk valami meleget , utána  sütöttünk még szalonnát is ,mer nagyon sokat vettünk ,és nem akartuk vissza cipelni .de el kellett oltani,mert komoly büntit kaptunk volna ,,Még szerencse,hogy az első napon tudtunk sütni. Még sötétedés előtt lefeküdtünk ,sajnos már csak a holnapi nap van a ,Búcsútúra ,,, korán kelünk 7 kor indulunk ,már akik tervezik a túrát,mert nem mindenki akart felmászni a Retyezát nyeregbe még 1x .

Hamar elaludtunk a friss alig pár fokos szobában , reggel Rita ébresztett,hogy keljek,ők nem jönnek a túrára,hanem kényelmesen lesétálnak majd a Carnic menedékházhoz.  A szobatársak közül én és Sára mentünk csak Búcsúzkodni

Mivel előző este már mindent összepakoltam,csak kaptam a ruhámat,és már kint is voltam az erdőbe .



3.nap Búcsútúra



Reggel 7 kor indultunk el mindösszesen öten :) közös megegyezés alapján a Stanisoara völgyben indultunk felfelé persze volt más opció is,pl a Lolaia gerincen vissza jönni, de ezt többen is leszavaztuk ugye Áronka :P  . Viszont ez a völgy maga volt a csoda, egy órával hamarabb is indultunk ,hogy 12 re vissza érjünk,és a nap egészen máshogy vetett árnyékot mint az előző két napban.Az ég vakitó volt tiszta és csoda kék színű. kis patakok,csordogáló csobogók kanyargó kis víz erek.vadlovak, havasi rododendronok ,gombák és páfrányok csoda szép völgy volt igaz kényelmes meseút. A Stanisoara   tengerszem is útba esett . Áron mégis úgy rohant folyton lemaradtunk nem akartuk,hogy hamar vége legyen ,már csak pár órát lehetünk itt élvezzük már ki a pillanatot. A mormoták is éledtek bár látni nem láttuk őkat,én csak az első napon láttam egy szép kövér példányt.  Itt volt az a vicceskedés,mikor bajnainak nem jutott eszébe a mormota neve,és azt mondta ..tudjátok az a  rozmár féle állat :)  Ezen sokáig  jókat nevettünk

A Retyezát nyeregig felmásztunk ,na ott leültünk szépen sorba ,elővettük a kis elmozsiát,és Áron mesélt,magyarázott mindent,

Mondtuk,is,hogy így kell egy ilyen túrát lezárni,nem rohanva ,hanem meglátni a szépet mindenbe . Bő fél órát ücsörögtünk fent,majd elindultunk visszafelé. ekkor hangokra lettem figyelmes a törpefenyők mögött,és elénk tárult a Stanisoara tó,és benne Rehor Misi :) Ekkor valaki bemondta ,hogy Misi a Retyezáti rozmár :) szegény Misi annyit nevettünk rajta,de teljesen jól tűrte,sőtt ő maga is elvicceskedte a történetet.  A parton ott volt még  bubu és Edina,és Gábor ,mi is letelepedtünk melléjük ,és térdig bementünk a jég hideg vízbe.

Ennél szebb napot el sem tdtunk volna képzelni Búcsútúrának,mint ez a picnikezés . Sajnos az idő szorongatott,így elindultunk szép lassan,de tényleg olyan lassan mentünk élvezve minden percet. Mikor vissza értünk a házhoz,mosakodtunk megkaptuk a búcsútúra dijjazást,egyébként nagyon szépek az oklevelek,és a kitűzők is ,gyüjtőknek igazi erekje lehet.Sajna a búcsútúra jelvényem elveszett,de legalább az emlék megmaradt .



Mindenki összeszedte a nagy zsákját,és felvettük a több kilónyi terhet a szénné égett vállunkra.Sárával végig jajgattuk az utat lefelé , útba esett a Lolaia vízesés,lemásztunk a zuhataghoz,és térdig bementünk a vízbe ,egy uti mosakodásra ,mert már cska 1km re voltunk a Carnic háztól . ott mindenki ebédelt,és lassan ,de nagyon lassan beszáltunk a buszba,délután 4 körül .

Este 11 re megérkeztünk Budapestre .

Csodálatos 3,5 nap volt mindenkinek csak ajánlani tudom a túrát , a Zárt kapukat a vf Maret külön  yoyoka ajánlásával :) és  ha jövőre is megrendezi Áron,  gyertek nézzétek meg a Retyezátot . Viszont a  személyi igazolványt mindenki ellenőrizze  indulás előtt :))