Bringáztam,hogy segíthessenek.

2010.augusztus 14. szombat 10:09
-Elindultam a focipályához,hogy együtt induljunk Mónival Aszódra Lajkó Csaba-Pecsenye elé.Ők átfutották az országot,hogy segítséget vigyenek Ónodra a helyi árvízvédelem megerősítésére.Mi pedig egy 70-75 kilis biciklitúrát terveztünk,hogy kísérhessük a futókat Aszódról  Hatvan végéig.


Móni egy klassz hobbikerékpárral én pedig egy 8 éves felturbózott gagyibájkkal(a Tuskóban vettem és lecseréltettem Shimanóra a váltót,Bike Positiv-re a fékeket,Koliken Alloy felnikre a kerekeket,a fedált "megmunkálták" a kutyusaim,ezért csak a gyors Tuskós vásárlásnak köszönhetően tudtam aznap szamárra ülni) vetettem bele magam az aznapi kilométerekbe(ennek a mondatnak még jelentősége lesz a nap folyamán ami bosszankodással vegyes derültségre adott okot :o)
A teszlagi kanyarnál a váltóm megakadt de kézzel helyre tudtam tenni és folytathattuk az utat.
Nagyon jó idővel-1:36:47-teljesítettük a176m es szintemelkedésű 24.14 km-es távot.Mónit előre engedtem,hogy hallja,ha szólok hozzá,hátrafelé nem tudtunk volna kommunikálni.Aszódon tartottunk egy kis mosdószünetet,és kitekertünk a bagi elágazáshoz,ott találkoztunk két helyi futóval,ők is Csabáékat várták.
Picit várni kellett,hisz abban a nagy melegben(35°C)lassabb a haladás,de szépen megérkeztek.Üdvözöltük egymást,majd lecsorogtunk az aszódi polgármesteri hivatalhoz,ahol a város kulcsőre hideg ásványvízzel és ajándékokkal várta a csapatot.Aláírtuk,mi új csatlakozók a zászlót,amit később elárvereznek ezzel is pénzt gyűjtve az ügynek,egy wellnes-szállodai lehetőséggel egyetemben.
Vittem én is egy kis sütit-ami szépen összeragadt a melegben,de Edit (Mateve)biztosított róla később,hogy mind egy morzsáig elfogyott.
Elindultunk Hatvan felé a 3-as főúton:elöl a futók,mögöttük  három kerékpár és a kísérő autó.Irgalmatlan meleg volt!!!Az autópálya felüljárója után megálltunk frissíteni.Nem sokkal az újraindulás után  elhúzott mellettünk valami rengeteg bringás,rendőri felvezetéssel,azt hiszem Csíkszeredába tartottak .Pacsiztunk velük,majd gurultunk tovább,a beton okádta a forróságot.
Kerekharaszt után a kísérőautó előreszaladt leparkolni,igen ám de helyismeret hiányában kicsit összekavarodtak és teljesen más irányba indult a kisbusz.Nekiiramodtam és olyan sprintet vágtam le a csatalovammal,hogy magam is meglepődtem-szerettem volna a lámpánál elfogni az autót,amikor az nem sikerült,sprinteltem tovább:el kell érnem az elágazást-gondoltam,a futók vize benn van a kocsiban-,láma fejemmel másik autót néztem ki,és úgy láttam mégis jó felé kanyarodott le-hát nem.Azért csak megtaláták egymást.
Mire visszaértem,addigra már javában frissítettek,és öltöztek.Elbúcsúztunk azoktól,akik csak eddig tervezték az utat,remélem Farkas is rendben van már-jó tempót mentek!Mivel én úgy terveztem,hohy kikísérem őket a városból,ezért a  kései ebéd , a póló- és emléklap-ajándékozás után(nagy köszönet érte!),tovább gurultunk a kicsit átrendeződött csapattal a felüljáróig át a városon,majd elköszöntünk tőlük.
Nagyon szimpatikus kedves embereket ismertünk meg és örülök,hogy egy kicsit velük tarthattunk!
24.94 km-t 3h40' alatt tettük meg a pihenőkkel együtt.Itt jöttem rá,hogy kerékpáros kísérőnek lenni nem is olyan egyszerű,pedig még nem is kísértünk rendesen,mert klasszikus kísérő feladatot nem is láttunk el.Kemény!
Hazafelé vettük az irányt Mónival,de elötte meglátogattuk a ciszterci templom melletti fagyizót és ott begyűrtem 6 gombóc fagyit,egy kólát és ásványvizet!
Hazafelé aztán a csatacsikó a végét járta:leesett a hajtófogaskerék külső terelője,észrevettem,hogy szépen megadta magát mindkét pedál(elrepedt a vacsi új cucc),a sztenderdet már Aszódon leszedtem,félve használtam a váltót,ami igen megnehezítette a használatot.Mivel már nem dolgozott olyan erővel az adrenalin,elkezdett igen-igen fájni a hátsó felem,mert a kerékpáros alsónemű többet ártot mint használt....
Tehát a lovam is kezdett szétesni alólam:o).Tartottunk Heréd előtt egy "jajgatásnyi" szünetet,Kökényes után toltuk a bringákat,mert olyan rossz volt az út,hogy tuti tengelytörés lett volna végiggurúlni azt a párszáz métert a megyehatárig.A focipályánál elbúcsúztunk,hazakerekeztem.(26.27 km 1:15:00)

Itthon (18:15) a négy kutyus és Lajos macska nagyon örült nekem,lezuhanyoztam és eldőltem a szófán.Akkor elhatároztam,hogy rendberakom a bringám és lecserélem egy könnyebb kasztnira,mert 75.35 kili alatt nem szabadna az én edzettségi szintemen így kifáradni.Nehéz a váz....amikor vettem,erre volt lehetőségem,most sincs túl sok,de összekuporgatom.Meg kell tanulnom szerelni is.Viszont a sprint meglepett-nem tudtam magamról,hogy ilyet tudok....azt hittem,hogy már csak lassú izmaim vannak.
Összeségébe véve nagyon jó nap volt!
Találkoztam Csabával,Edittel,Farkassal, Istvánnal és a többiekkel-bocsánat,hogy nem sorolok fel mindenkit,de elfelejtettem.
Bringáztam a barátnőmmel,akivel megegyeztünk,hogy csinálunk még egy ilyen túrát és lehet hogy benevezünk együtt valahová,amiről csak akkor írok,ha megcsináltam.
Kicsit feszegettem a határaimat újra és rájöttem hogy nem vagyok egy kétségbeeső típus stresszhelyzetben-na de utána annál inkább!
Éjjel a Puhim ébresztett-megjött Siófokról(1-1)-,megállapította,hogy gyalázatosan leégtem :o)
forrás: