Megküzdöttem már pár dologgal,de ez a hétvége valami őrült volt.....
Kezdem pénteken.
-egy nagy munka után elmentem elintézni a hétvégi csip-csup ügyeket,mikor megállított egy csinos rendőrnéni.Közölte,hogy lejárt a műszakim-ki gondolta volna!
-a hétvégi férjkímélő versenynek lőttek
-Puhi hazaért a Fradi -Újpestről(0-1)!!!!,"nagyon" örült a hírnek
-Katus próbált intézni vasárnap reggelről szervízest,úgy nézett ki,hogy menni fog-később kiderűlt nem....
Szombat:
-pihenés,kis főzőcske-nagyon okosan-,délután átmozgató edzés,nyújtás a TV előtt.
Vasárnap:
-hajnalban kelés,szervíz lemondva,Puhit kelteni.
-kis dörmögés után az én hős párom összeszedte magát megreggelizett és elindultunk.Budapesten felvettük először Farkast,majd Beát szépen leutaztunk Szekszárdra.
Útközben szépen lassan kúszott valami a gyomromba és jól összeszorította annyira,hogy a verseny elött elfelejtettem ebédelni.
Beérvén a városba,olyan fogadtatásban volt része minden vendégnek,mintha már évek óta odajárnánk,kedvesen eligazítottak minden indulót,gördülékenyen kezelték a problémákat,nyugodtan lehetett átöltözni,rend és tisztaság mindenhol!!!!
Az edzesonline-os ponton találkoztam Pen-nel és Sepivel, a Kompava-s standnál Pecsenyével-kaptam tőle termékmintát,köszönöm szépen!-,a rajtnál pedig Nyúllal,Steve-vel,Yoyo-val,Dilidivel-ha valakit kihagytam bocsánat,de annyira izgultam,hogy csak na!!!!
Miután elrajtolt a mezőny intettem egy puszit az én Drága Hősömnek,nekem nagyon sokat jelentett hogy ott volt.....
....na szóval elindúltunk és azt hittem hogy megfulladok:az asztfalt okádta a forróságot!!!,tudtam,hogy sereghajtó leszek,nem tudok gyorsan futni,meg nehéz is vagyok még mindíg....
Elhagytuk a hatos főutat és rákanyarodtunk a hegyre felvívő útra,ahol jól eltévedtem,csak annak köszönhetem,hogy végigfuthattam a versenyt,hogy láttam,hogy velem párhuzamosan fut a mezőny a fejem fölött,gyorsan megmásztam egy létrameredekségű kis utcát és visszakéredzkedtem.A katolikus templomnál-egy Szentháromság oszlop elött haladt el a mezőny ,először a Gépházat láttam meg,majd a Páromat-aki kapott egy sós puszit tőlem-,aztán nyakon öntöttem magam egy fröccsel-azt hittem víz-,legalább jól hűtötte a hátamat,majd izoitalt gurítottam le....
Elindúltunk kacskaringósan fel a kálváriára.Innentől kezdődött az amire számítottam hogy morcos lesz bizony....próbáltam futni,de csak nem akaródzott....nem értem miért :o)
A kevésbé meredek szakaszokon ment a futómozgás....,a kálváriánál aztán elmorzsoltam egy Miatyánkot és nekilendültem a lejtőnek-hát nem ilyen lejtőkhöz szoktam....kicsit féltettem a testi épségem,ezért visszafogtam a lendületből....
Következett az első betonvályú fölfelé,itt találkoztam a 77 éves Imre bácsival,aki átlendített a holtponton és a bőgésen.A csípőhorpaszom teljesen beállt.Ezt annak tulajdonítom,hogy a kompressziós zokni segített a vádlimnak de a combjaim eléggé tiltakoztak a durva emelkedők ellen.A tetőn aztán egy borospincénél egy fiatalember várta a megfáradt futókat vízzel és fröccsel,én bekéredzkettem wc-re,elköszöntem Imre bácsitól.
Egyedül folytattam.A legnehezebb pontokon bukkantak fel lelkesítő-buzdító emberek-köszönet nekik!!!-frissítővel kínáltak,a kilométertáblák pedig fogytak...
A 16. kilométernél hallottam meg a záróbusz mordó motorhangját,szépen türelmesen asszisztálta végig az utolsó 5,53 km-t.Mit ne mondjak:nagyon nehéz volt.Cserháti gyerek lévén edzek emelkedőkön,lejtőkön,de ilyen dúrva terepen még nem voltam.....Az utolsó kálváriamászás elött aztán egy feketemelegítős fiatalasszony bíztatott egy kicsit,találkoztam még a lefelé tartó 77 éves szuperbácsival.
A lefelé tartó 2.5 kili már a záróbusz kíséretében telt,kaptam még egy kis rendőri eligazítást és kínkeserves vánszorgással "befutottam" a Garay térre.Az én Puhikám ott várt a sarkon mondta fülig érő szájjal,hogy siessek....-kis drága! a célegyenesben aztán eltört a mécses,bőgve szaladtam át a célon...Jóleset a bíztatás,amit kaptam-aztán lehet,hogy már mindenki ment volna haza és azért.....
Az Gépház megölelgetett és a Dilidi is...,később Nyúlékkal is találkoztam!!!....meg nagyon sokan gratuláltak....megkaptam a plakettet,meg a befutócsomagot,és egy képet a szőlőhegyről-ott a helyük a versenyrelikviák között....
A vége: 3:19:50 .
Pár dolgot azért levontam a történtekből:
-még kell fogynom,legalább egy 10-est....
-legközelebb szintidős versenyre csak akkor megyek,ha biztosan tudom hozni a közepesnél rosszabb szintet,ezért az idén kimaradnak ezek a versenyek előreláthatóan-bár őszig még javúlhatok(a Szabadság napi futáson nincs szintidő)
-sürgősen edzőt kell keresnem a környéken,aki a mozgásomat látva legalább havi szinten ellát tanácsokkal
-mielött hosszú útra mennék megnézem az autóm papírjait
-a kompressziós zokni jó dolog
-energiazselére nem ihatok izoitalt
-kajálni kell ilyen nagy futás elött
-nem szabad ennyit izgúlni
-hogy nekem mekkora valagam van......
-az én Puhim egy hős-egy nagyon türelmes hős
Mindenkinek köszönöm a bíztatást és a türelmet,jövőre remélem találkozunk!!!!