Hanka, nagyon szépen suhantál az éjszakában! A körülmények most ilyen "eredményt" tettek lehetővé, de talán már legközelebb meglesz az a 60, vagy akár 65... Nagyon jó volt látni ahogy végül összeálltatok Milánnal és együtt toltátok a végét :)
szívből gratulálok!

Az ultrafutás már nem is futás, oda ugye fej, gyomor és fogak kellenek, hogy a nagyoktól idézzünk. :)

A láb negyedrendű.

Akaraterőd van, fejben bőven odateszed magadat, semmi kétség.

a második három órában látszott kicsit a szenvedés rajtad, de olyan eltökéltséget és átszellemültséget sugárzott az arcod, hogy azt hittem jól vagy...nagyon szépet mentél, gratulálok és jó volt Téged látni!

Amatőr! Lehet, hogy a nagyok ezt mondják, de biztosan azért, mert nekik már megvan hozzá az izomzatuk ;) Hidd el, hogy egy 6-12-24 órás versenyhez izomzat is szükséges és kőkemény alapozás/felkészülés is (persze van néhány UFO, aki odaáll 0 futott km-vel és repeszt 6 órán mondjuk 70+ km-t, de azért ez viszonylag ritka). Ezek az edzések tanítják meg az embert elviselni/kezelni a különböző gondokat, bajokat.
Az ultrafutás már nem is futás? ;) elnéztem a 6 óráson Szilvit, a 12 óráson Pecsenyét... mindketten jobb átlagtempóban futottak végig, mint sokan egy 5-10-21 kilis versenyen... ;)

Amatőr, ha nem edzenék, és nem lenne olyan izomzatom, amilyen van (persze még fejlődhet jócskán), akkor a fejemet a betonba verhetném, mert ultrát nem tudnék futni, az biztos. :) De persze nagyon sokat számítanak azok a dolgok is, amiket írtál. Szerencsére a fogamat még nem szoktam csikorgatni. :)

Alouette, örülök, hogy találkoztunk, szépen futottatok a fiaddal! Szerencsére pofavágásban jó vagyok, és akkor is tudok mosolyt erőltetni az arcomra, amikor valami nem stimmel, ez pedig sokat segít. :)

A direkt rövid megfogalmazás és a mosolyjelecskével jelzett könnyed, felszínes hangvétel, úgy látszik, megtette hatását. :)
Szavaitokból úgy tűnik, mintha elvetném a futás, alapozás, izomzat szerepét az ultrafutásban. Az pedig, hogy gyorsabban futnak egyesek az ultrákon, mint mások a "sima" távokon, teljesen indifferens, illetve nem szóltam erről, nem hasonlítottam a futás sebességét, nem minősítettem a résztvevőket normál és ultra távokon.

Azt állítom, hogy az ultrafutásnál az izomzat, a hétköznapi értelemben vett "futás" kevésbé egyedüli és tisztán elsődleges tényező, feltétel a sikerhez, mint ahogyan számít a fél-, ill. egész maratoni távig bezáróan.

Azaz 21 km-ig biztosan elegendő az izmainkra, az edzéseinkre hagyatkozni, a maraton már más azért, oda kell a fej (koncentráció) is, de a gyomor (működése, perfekt emésztés és felszívódás szükségessége) és a fog (csikorgatása :) ) az ultra sajátossága. Tehát, amennyiben valaki sikeres akar lenni az ultra világában, az kevés, ha kilométerekben edzett, jó a lába, kell majd neki a gyomor és a fej. :)

Na persze, ahogy megyünk előre a kilométerek számában a 6 órás versenyektől a Spartathlon felé, úgy erősödik e tétel igazsága.

Összegezve tehát: az ultrafutás már nem is (csak) futás, oda fej, gyomor és fogak kellenek. :)

Az utóbbi években többször volt téma, hogy olyan -jó értelemben vett hobbifutók- is az ultrák bűvkörébe kerülnek, akik sem a lábukkal, sem a gyomor-fej-fog hármassággal nincsenek (még) felkészülve az adott távra, versenyre. Vagy éppen az egyik rész erős, leginkább az akaratuk, és túlvállalva magukat, esetleg gyógyszeres rásegítéssel csakazértis végigmennek a távon... és hogy ebből mi következik, az egy újabb téma. :)

Amatőr, én tökéletesen értettelek, szerintem a szmájlikból kiderül. :) Persze az általad felvetett téma igencsak érdekes és véleményes!

Én csak bólogat :)

Gratu Haanchee! Remélem, hamarosan ismét futunk együtt valahol. Egy barátságos meccset mondjuk :-)

Haanchee ...igen, amikor a fogcsikorgatást írod, kiderül, hogy képben vagy... :)
Na meg, ugye, ugyanaz az edzőnk, neked valóságban, nekem virtuálisan... :)

Az ultráról sokaknak sokféle véleménye van, külön univerzum nyílik a futók számára a maraton fölött. De hogy sokaknak csak szirénhang az ultra hívása, nem valós alternatíva az adott állapotukban, azt tartom. :)

Jaj, Amatőr, hosszú másodpercekig agyaltam a szirénAhangon :)))  persze rögtön Sárvár jutott eszembe és képtelen voltam vissazökkenni, hogy megfejtsem a rejtélyt :))

Köszi Bozót, valahol biztos "összefutunk" megint! :)
Amatőr, na most szirén, vagy sziréna?  Bár mindkettő tud hívogatni, az tény! :)

Én nem szeretném offolni Hanka blogját ;) (öröm látni, olvasni amikor hallomásokból szerzett infók alapján beszélgetünk dolgokról...;)) Bozót nagyszerű dolgokat teljesített, lehet, hogy Amatőr is, de a lefutott km számaitok most elég messze vannak azokétól, akik a "nagy nevek" ebben a sportágban... Pecsenye, Lubics Szilvi, Pula Tomi, Németh Csabi, hogy csak néhányat említsek az idén nagyot futók közül:) Azaz nagyon-nagyon fontos (talán a legfontosabb) a szervezet megerősítése, felkészítése a nagy terhelésre. Persze, a versenyen aztán lehet gond, azt is tanulni kell, hogy adott nehézségeket hogyan tudod megoldani (pl. hasmenés/immodium; görcsök/magneb6; hányiger/mi az oka?, étrendkiegészítők/lásd Pecsenye erről szóló blogbejegyzését, frissítés/melyik a legjobb neked? stb.).

Nagyon fontos amit írtok, már hogyne kellene fej hozzá, de szerintem erős test, izomzat nélkül nagy eredményt nem lehet hozni (pont Bozót kivétel, aki fejjel csinálta meg egyszer a Balcsikört!), azaz akkor kéne ultrázni bárkinek is, ha már valamennyire edzett. Persze lehet poénból futni egy suhanj6-on, de csak úgy, ha nem tűz ki az ember mondjuk 70+ km-s célt maga elé.

Igen, mostanában divat lett a hobbi ultrafutás, de ezek jelentős része (legalábbis az én ismerőseim) a maguk szórakoztatására (nem az eredmények miatt!), poénból, a jó társaság/hangulat/móka kedvéért művelik ezt. Akiknek meg komolyabb céljaik vannak ebben a sportágban, azok elég keményen edzenek is rá.

Én sokkal veszélyesebbnek tartom azt a tendenciát, hogy sokan indulnak úgy pl. maratonon, hogy az 5 és fél órás iramfutóval való futás a céltempójuk. Ezt sem ítélem el, mert mindenki döntse el, hogy mit szeretne és ebbe más ne pofázzon bele, de célravezetőbbnek tartanám, ha még gyorsulna és majd akkor fusson maratont.
Vagy jöjjön pl. a suhanj6-ra és ott 6 óra alatt simán letolhatja a maratont ;)

Ezzel most mit is akartál mondani Süni? :)

Tiszta sor, hogy a komoly célokért tenni kell és az is, hogy lehet buliból szaladgálni kinek-kinek kedvére. Ettől még valahol igaz a nagyok mondása, bár én inkább alow szavait idézném, nem szó szerint: Egy ultrán tuti lesznek problémák, a kérdés az, hogy hogyan oldod meg őket. Ide kell a fej, a gyomor, és a fog meg a szív, ha már más nincs :)

Ugyanazt mondjuk, csak másként, hidd el :)

szerintem is nagyjából ugyanazt mondjuk, én csak azt hangsúlyozom, hogy nem sokadik (negyedik) a sorban az erőnlét, izomzat, hanem az első :) a legsikeresebb ultrásaink iszonyatos mennyiséget futnak annak érdekében, hogy meglegyen a kellő erőnlétük.

(és pl. a magamfajtó kezdő kiscsoportosoknak hosszú az út ezekig a számokig, mert csak töredékét teljesítem, de folyamatosan jelez a szervezet, hogy mi nem elég erős még... aztán megerősödik, majd jön egy újabb testrész és akkor arra is oda kell figyelni, azt kell erősíteni)

magamfajta (bocsi Hanka, csak szétoffoltam a blogodat, nyugodtam moderálj ki;)

Süni, Amatőr az első hozzászólásával Lőw András egyik klasszikus mondását idézte fel, ő mondta, hogy a lábak mellé kell a jó fej, hogy tudj koncentrálni, a jó gyomor, hogy tudj enni, és a jó fogak, hogy tudd őket csikorgatni - nem pontosan így mondta, de ez a lényege. Ezzel nem akarta a lábmunkát leszólni, és az elvégzett edzésmunkát minősíteni! A régi ultrafutók kevesebbet futottak a mostaniaknál, van egy olyan mondás is, hogy évi 2500 km-ből bármit meg lehet futni (Korányi Balázs ennyiből futott kétszer Spartathlont, bár nála a sok-sok év versenysport is sokat számított), most meg az évi 7-8000 km-t is kevésnek érzik az ultrások.

Haanchee, régen is sokat futottak a legjobbak, csak sokkal kevésbé lehetett tudni, ki mennyit és hogyan fut, mint manapság. Én úgy tudom, pl. Bogár Janinak teljesen normális edzés volt 300 kilométer körüli heteket csinálni, vagy Bérces Edit is mondott valami olyasmit, hogy az ideális edzés 30 kilométeres napok váltogatása 60-asokkal :)

Ebből persze nem kell azt a következtetést levonni, hogy nekünk is így kéne, ebből csak különleges adottságokkal rendelkező futók tudnak profitálni. Nálam pl. bebizonyosodott, hogy heti 80-100 kilométerrel jobb vagyok, mint 160-200-zal, próbáltam.

András a fej alatt nem csak a koncentrációt értette, hanem a tapasztalatot, tudást is.

dilisuni,

köszönöm a kedves másodlagos utalásokat, már ha a személyemre is vonatkoztattad tudatosan vagy akaratlan az offolás nemes tradícióját, valamint, hogy hallomásból szerzett infók alapján alkotok véleményt. :-) 

Mi következik abból, ha valaki km-számokban elmarad a sokak által csodált nagy idoloktól? Szerintem annyi bátran állítható, hogy kevesebbet fut az illető, de az már hamis és kirekesztő következtetés, hogy akkor a véleménye, gondolata értéktelen(ebb), vagy akár eleve nem is partiképes személy egy ultrafutó diskurzusban, akinek nincs pl. évi 4000 km a lábában. 

Az ultrához is alap az edzés, a láb, naná, ezen nincs vita, csupán fejben készülve és remek emésztéssel senki nem lesz spártai hős. :-) De épp a hobbi ultrafutóknál hiányozhat mindkét rész, a kellő edzettség és a fej/gyomor. A hangulat és a kihívásnak való megfelelés viszont gyakran erősebb motivációt jelent, és belevág az ember a kalandba. Az eredményorientált ultrásoknál fontos a magas szintű edzettség, míg a hangulatra, baráti szórakozásra figyelőknél elnézhető az esetleges túlvállalás, sérülést veszélyeztető relatív felkészületlenség?

Ugyanez van a maratonnál, sőt, mivel ez a táv ma már populáris, trendi kihívást jelent a futók növekedő táborában, még nagyobb számban vannak a túlvállaló, még felkészületlen próbálkozók. Örök kérdés, hogy van-e jogunk, kinek van joga szólni nekik, tanácsolni vagy kategorikusan lebeszélni érdemes/szabad ilyen esetben stb. stb.

Haanchee, szólj, ha off! :-) 

Amatőr,

Szerintem nem a hosszú versenytől kell félteni a futókat, ott ritkán történik rosszabb, minthogy az illető sírva fakad és üldögél az árokparton. A túl ambíciózus edzésprogramok szednek inkább áldozatokat, okoznak maradandó sérülést. Egy nagy erőfeszítés genetikailag bennünk van, de a mindennapos daráló az fel tud őrölni.

Én jobban féltem az embereket a nagy melegben végzett intenzív futásoktól, mint pl. a félmaraton.

kedves Amatőr. Nem, nem rád céloztam az offolással, hanem magamra.

powerhiker

Teljesen igazad van.

Méden agan, már az ókori görögök is megmondták, mindent mértékkel. :-) 

dilisuni, ne légy ily' szigorú magaddal szemben.

A blogok életéhez hozzátartozik, hogy a kommentek nem csak a közlés elsődledes tartalmára vonatkoznak. :-) 

Senki nem off, mehet nyugodtan a beszélgetés, csak ne kezdjünk el személyeskedni egymással. :) És ne azt hozzuk ki a végén belőle, hogy nekem amúgy nem kéne ultráznom. :P

Miki, köszi a kiegészítést, én a régi ultrásokat csak az elbeszélések és a legendák alapján ismerem. :) Viszont jó érzés, hogy ismerem a legendás mondatokat és az egyes emberekhez tartozó híres/hírhedt sztorikat.

Az edzésmennyiség, amit el tudunk végezni, szerintem mindenkinél személyre szabott, én egyelőre heti max. 80-akból futkározom, heti 100-at szerintem még elbírnék fizikailag és az életkörülményeim szempontjából is, annál többet biztosan nem. Nem is vágyom világhírnévre, csak magamhoz képest szeretnék fejlődni és egyre jobb eredményeket elérni - ha néha "belefutok" egy jó helyezésbe vagy egy dobogóba, az sincs ellenemre. :) Mindenkinél megvan, hogy mit bír el, mekkora mennyiségű futással érzi jól magát, hogy nem szed össze sérülést, mekkora edzésadagot bír el fejben. Ebből pedig ki ilyen, ki olyan eredményekre képes.

Az edzésmennyiségekkel az a gond, hogy a nagy legendák egy részénél tényleg nincsenek megbízható adatok, csak mendemondák. A pontos távmérés, az elekronikus naplózás a modern kor vivmányai :)

Bogár Jani tényleg 300-as hetekről beszél, mint átlag, normális edzés, de hozzá is tette, hogy másnak talán kevesebb is elég, ő viszont a brutális mennyiség mellett működik jól (nehezen is húzta ki belőlem, mennyi edzéssel álltam oda a Balatonon)

Ha sokáig folytatjuk, még kihozhatjuk, hogy reménytelen vagy Haanchee :-)  ;-)

Kicsit megkésve, olvasom, hogy milyen szépen suhantál.  Szívből gratulálok! Remek írás, remek futás. Mindig örülök, ha ott látlak a versenyeken. pussz. :)