Szerintem ez így kevés, mármint a pihenő szakaszból. Túl sok a teljesítményre való direkt vagy indirekt utalás, külső szemlélő számára is legalább. Persze, te alapból eltérsz a (számadatokból következtethető) átlagos futóktól, nagyon erős a személyiséged, illetve az akaratod, és van melletted edző is... 

De az utalás, hogy 11 nap múlva indul az alapozás; hosszú, kemény tél áll előtted, és értelemszerűen a későbbi ambíciózus célok elérése hajt, visz majd előre... csakis sikereket, harmóniát, egészséget kívánok!

Amatőr, sajnos teljesítménykényszeres maximalista vagyok, ez van. :) De ebben is próbálok fejlődni. :) A jókívánságokat köszönöm szépen! :) Hajrá Neked is!

Kösz, teljesítménykényszer(ítés)ben amúgy otthon vagyok, csak nem feltétlen a futásban... :-) 

Tulajdonképp az idő megadja a választ, hogy nem hajtod-e túl magad, akár önmagad, akár a környezeted érintően.

Ha megnézed az edzésnaplóm, ez volt az első normálisan végigfutott évem, eddig csak lébecoltam, illetve gyereket vártam, ami megszakította az addigi lendületet. Másokhoz képest keveset futok, de azt gondolom, az edzőmmel egyeztetve, hogy ez idén elég volt sok dologra. A jövő évi célokhoz meg majd hozzáigazítjuk a jövő évi edzést. A családom támogat, mondjuk ez egy ultrafutó férjjel és egy futásba beleszületett gyerekkel talán érthető, a nagyszülők örömmel babáznak, ha mi versenyre megyünk. Ha úgy érzem, hogy sok az edzés, akkor majd visszaveszünk, de amíg engem boldoggá tesz a futás, addig futni fogok, illetve amíg nem "sérül" tőle a gyerekem, addig szintén futni fogok. Maximalista vagyok ugyan, de ha valami nem megy, hát nem fogom erőltetni a végsőkig. De vannak dolgok, amiket meg akarok, meg kell próbálnom, mert addig nem nyugszom. :) Most viszont pihenek, egyre jobban megy. :)