Inspiráló írás. :)

A nyolcvanas években ismertem egy "bácsit", aki minden nap futva járt a munkahelyére, ahol az én apám is dolgozott. Csodabogárnak, különcnek tartották, a háta mögött tán viccelődtek is róla, de jóindulattal eltűrték a hóbortját. Éveken át láttam minden reggel egy kistáskával elkocogni az ablakunk előtt. Aztán megszűnt a gyár, és ő is munkanélküli lett...
De továbbra is, reggelenként elkocogott a gyárkapuig, meg vissza.

Aztán volt egy reggel, mikor nem láttam többet elfutni az ablak előtt... Hmm..
Tulajdonképpen a mai napig abban bízom, hogy valami új, futóbarát munkahelyet kapott, sok-sok kilométerre, és ma is minden reggel futva jár dolgozni. :)

Üdv a Fuss A Munkába, azaz a FAM növekvő táborában.:))

Köszi Joci, végre megtudtam, hogy mi a fenét jelent a FAM :D 

A munkába/ból futást én is rendszeresen gyakorlom, mert így tudok spórolni egy kis edzésidőt. Ráadásul nyáron iszonyat a bkv, sokszor izzadtabban értem be melóba mint futva. Ami kemény dolog, az a logisztika. Nyáron még könnyen viszem magammal a váltóruhát, de a tél komoly előkészületeket igényel :D Van, hogy beviszek magammal 4-5 farmert, pólókat, egy rakat fehérneműt, és így ruhaügyileg be van biztosítva a hetem :)

Legalább valami hasznát is vesszük Jocinak! :D

Zilaci, lehet, hogy a bácsi azóta nyugdíjas, és az unokákat futtatja valahol. :)

Melwin, a téltől én is félek, hogy akkor hogy lesz, hogy viszem a cuccokat és hol szárítom meg őket, de szerencsére ez azért még odébb van, addig majd csak kitalálom. :)