OptiVita Ultrafutó Kupa 3. forduló, Pécs 

Na, ebből is szép történet kerekedett!

A kecskeméti forduló családi program miatt kimaradt, ezért mindenképp indulnom kellett Pécsett! Persze nem én lennék, ha ez sima dolog lett volna. Többszöri nekifutásra sikerült végül összehozni a nevezési díjat és az utazás is megoldódott, annak ellenére, hogy a mindenféle fórumon felajánlott üres helyek az autóban nem keltek el. Végső elkeseredésemet az én drága feleségem enyhítette: Na jó Endrődi, elkísérünk vazze! felkiáltásával. Gyors nevezés az utolsó előtti pillanatban és az odautazás leszervezése szüleimmel, akik Győrből szállítmányozták az éppen ott nyaraló gyermekeinket Bátaszékre. Köszi ismét! Kis családunk egyesülve robogott tovább Pécs belvárosába, ahol egy pöpec kis apartman várt ránk. gyors lepakolás, majd belevetettük magunkat az éjszakai forgatagba. Az összes kávézó, söröző, étterem tömve volt, hatalmas nyüzsgés fogadott minket. Azért szerencsére találtunk egy nyugodt kis helyet. Egy ház belső udvarán kialakított mesekertet, ami tele volt kortárs művészek, szobrászok műveivel. Az egész olyan hatást keltett, mintha a kapun való belépéskor elrágcsáltunk volna egy kis varázsgombát és most élveznénk a tuti trip hatását. Nagyon finom Polgár rosét kortyolgatva élveztük a hangulatot anyával, amig a gyerekek a vicces szobrokon szórakoztak. Éjfél volt mire ágyba kerültünk, de mindenki élvezte ezt a néhány órát a pécsi éjszakában.

Reggel 7-kor ébresztő, ami ment volna ébresztőóra nélkül is, mert közvetlenül mellettünk hosszan harangoztak. leszaladtam reggeliért aztán lassan összeszedtük magunkat és elindultunk a tetthelyre. Kis kavarás után megleltük. Nagyon hangulatos piknikezőhely fogadott minket, ahol már több család, baráti társaság nekifogott bográcsozni, főzőcskézni, így komoly partihangulat volt. Ezt szinesítette a futók kavalkádja.

....

Szóval a lényeg. A kavarás miatt nem maradt túl sok időm az előkészületekre, dehát úgysem szoktam melegíteni, lesz arra időm közben is. Gyermekeim rendkívül izgatottam keresik a helyüket a futótársadalomban, jó volt látni nyüzsögni őket. Párom sztoikus nyugalommal tűri a helyzetet, ezúton is köszönöm neki! A rajtvonalon üdvözlöm Gyurit, a mai nap nagy esélyesét, a kecskeméti győzőt és nagy balatoni küzdőt. Gyors eszmecsere, jókívánságok oda-vissza, aztán RAJT!

A TERV: Kamikaze tervet eszeltem ki, ami már a kigondolásakor kudarcra volt ítélve, de kíváncsi voltam meddig bírja a testem a 4:50-es tempót. Hát nem bírta végig, ennyit elárulhatok elöljáróban! :D

 A MEGVALÓSÍTÁS: 33 km-ig ment minden, mint az ágybavizelés. A tempó kényelmesnek tűnt, bár egy kicsit aggasztott a körönkénti kb. 40 m szint, hiszen mint tudjuk sok kicsi sokra megy, avagy sok lúd disznót győz. Dehát egyszer élünk, nehogymá' meghátráljak! Gyuri a rajt után az élra állt, kb 10-20 m távolságból követtem, mert mindig jobb üldözőnek lenni. Szépen kerülgettük egymást frissítéstől függően, de nyomtuk tovább a számomra öngyilkos tempót. 1 óra után én kerültem az élre, de Gyuri árnyékként követett. 2,5 óra elteltével jelentkeztek az első kellemetlen tünetek gyomortájékon, nyilván a kelleténél erősebb tempó miatt. 3 óránál komoly problémáim voltak. Minden futólépésnél ki akart fordulni a belem, Komoly hányingerem volt, ezért visszafogtam a bevitelt. Rövidesen minden egyes lenyelt falat, vagy korty iszonyatos hányingerrel kívánkozott kifelé. Nem volt mit tenni, teljes input stop. Persze a pofám azonnal kiszáradt és kínzó szomjúság gyötört. Megértettem: SÉTA! Nagyn szar érzés volt látni a többieket "elnyargalni" mellettem, de egyszerűen nem volt más opció. Drágámat felhívtam, hogy szarul vagyok, nem haladok, ne is számítsanak komoly eredményre. Azt mondta nem gond, ha végigcsinálom akkor is nagyon büszkék lesznek rám, ha kiszállok sem tragédia. 4 kör kínkeserves gyaloglás után fejben odáig gyengültem, hogy eldöntöttem: feladom! a kört befejezve kiálltam oldalra, levettem a zsákomat zenét, endomondot kilőttem, és vettem egy nagy levegőt........Ekkor eszembe jutott sok-sok dolog (család, barátok, a jel a hátamon stb) és a nagy levegővétel után elkezdtem kocogni tovább. És nem esett szarul, sőt egyre inkább nyeregben éreztem magam. Felülkerekedtem a negatív gondolatokon, a gyomrom is megnyugodott, sőt egy kis sós leves elfogyasztása után kifejezetten jól lettem. Újra futottam!!! Ekkor már kb 4,5 óránál jártunk és a dobogós esélyeim szertefoszlottak. Ennek ellenére egyre nagyobb kedvvel futottam és a tampót is folyamatosan növeltem. Az 6. órába lépve száguldottam korábbi önmagamhoz képest. Kezdtem visszaelőzni a futótársakat, akik kínlódásom alatt elhúztak és még az emelkedőket is tempós futással küzdöttem le. Nyilván rengeteg energiám maradt a verseny közepén megspórólt körök nyomán, így nem éreztem fáradtnek magam, és a virgácsaimnak is elég volt egy kis hideg vizes szivacsos áttörlés ahhoz, hogy dolgozzanak tovább. Az utolsó óra egy nagy katarzis volt és élveztem minden percét. 5:30-nál megjött a család is és a gyerekek lelkes buzdítása is plusz erőt adott. Toltam neki keményen! Az utolsó teljes kört kicsit visszavettem, mert szerettem volna a gyerekkel együtt befejezni a versenyt és nem akartam sokat futtatni őket. A végén kézenfogtam őket és az utolsó percet így teljesítettük. Szerintem mindhármunknak sokat jeltett ez a dolog, legalábbis merem remélni. Aztán hallottuk a visszaszámlálást és a kürtszóra megálltunk, letelepedtün a fűbe és vártuk, hogy lemérjék a részkört. Közben megjelent Kedvesem is egy doboz Staropra men sörrel, amit hálásan fogyasztottunk el Horváth Gábor (hadzsi) sporttárssal, akivel még süldő triatlonista korunkból ismerjük egymást és vagy 15 éve nem találkoztunk. Lemértek minket, majd visszasétáltunk a versenyközpontba, ahol az én drága csimotáim kitalálták, hogy futnának egy teljes kört. Kis rábeszélés után elindultunk egy szépen levezettük ezt a nagyon-nagyon tanulságos és érzelemben gazdag versenyt. Örülök, hogy sikerült nem feladnom és jó érzéssel gondolok vissza minden megtett méterre, mert tudom, hogy kiérdemeltem. 

A szervezők előtt ismét le a kalappal, minden kívánságunk teljesült és remek hangulat uralkodott végig. Köszönöm Nektek ismét!

A végén még egy kis lazulás, finom krumplipaprikás és beszélgetés, szurkolás heje-huja dínom-dánom, majd irány haza!