Most ültem vissza a laptophoz, miután feltörölgettem az asztalról a kilötyögött kávét. Az úgy történt, hogy békésen olvasgattam-gépeltem, amikor hirtelen egy hangos puffanás ijesztett meg, mintha valaki jó nagyot rávágott volna ököllel az erkélyajtóra. Persze azon mód ki is lötyögött a kezemből a kávé (sepi - nem, nem ment rá a klaviatúrára).

Tekintve, hogy épp a második emeleten ücsörgök, az ököllel rávágás valószínűtlennek tűnt, így letéve a csöpögő kávésbögrét odamentem az ajtóhoz és kikukucskáltam rajta. A Puffanó épp akkor tápászkodott fel az erkély padlóján, majd egy pillanattal később már el is húzott, a közeli fára. Igaz, kicsit kacsázva repült, és az ágon is bizonytalankodott picit, de aztán összeszedte magát, és hamarosan csicsergett tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig jól megüthette magát szegény. Az éles szeműek kiszúrhatják az elkövetőt az alábbi képen.

Asszem túl tiszták az ablakaink. És asszem, igazán összetojtam volna magam, ha véletlenül nyitva van az erkélyajtó és berepül hozzánk Puffanó.