Megvan az első öt percem! Amikor tavasz végén egy perceket futottam hetekig, nagyon távolinak tűnt még három perc lekocogása is. És tessék: kétszer öt perc futás kétperces gyaloglásokkal, plusz még levezetésnek három. És közben még el sem fáradok. Nagyon jó érzés egyre és egyre többet bírni, teljesíteni. Az, hogy többet futok, abban is megmutatkozik, hogy egyre messzebre jutok el, törnöm kell a fejemet hosszabb útvonalakon. A mostani: Völgy utcai lakótelep - Csillagtelep (kreszpark) - bicikliút - Nyuszi sétány. A bicajút nagyon kényelmes, csakúgy, mint a Nyuszi sétány külső része. Viszont a kertes házak házörző ebei az esti szürkületben nagyon agresszívek tudnak lenni. Majd' kiugrik a szívem, ha egy nagyobb blöki acsarogva nekiugrik a kerítésnek. Ezzel szemben a kóbor kutyák inkább eliszkolnak, vagy bánatosan néznek. Legközelebb viszek magammal egy kis párizsit:) Az utcai visszajelzések, beszólások eddig abszolút nem voltak bántóak, sőt! Tegnap pl. egy kocsiból kiabáltak ki, hogy "Hajrá, gyerünk!"

A mai kersztedzés: moziban ülés, egy hatalmas adag kukoricával. Szóval pihizek. A film a Ház a tónál c. romantikus-misztikus lesz. Kíváncsi vagyok rá, mert a sztori érdekesnek tűnik az előzetes alapján. Arról szól, hogy... Ja, ez nem filmes blog...

Ma invitáltak szeptember 16-ra az Ablon Business Run-ra. Persze, hogy megyek. A váltóba.