Tegnap egy tárlatvezetés keretében megnéztem a Rembrandt és a Re-Rembrandt kiállítást, és nagyon el voltam bűvölve. A mester születésének 400. évfordulójára rendezett kiállítás grafikákból válogat, és nagyon profi szinten. Bár az eljárás (szerintem) nem könnyű, a festő rengeteg rézkarcot, rézmetszetet készített. Annak ellenére, hogy fekete-fehérek, barnásak a képek, Rembrandtnak sikerült megteremtenie azt az egyszerű, meleg hangulatot, ami a festményeire is jellemző. Az angyal szinte ölelőn fogja le az éppen áldozatot hozni készülő Ábrahám kezét, egy másik képen az angyal szakállas, és egy jóllakott földművesre hasonlít. Egyszerű és emberi.
A Re: Rembrandt kiállításon kortárs művészek tisztelegnek műveikkel a festő előtt. Van itt számítógépes animáció, minimalista önarckép, és varázsdoboz. Nekem legjobban Kőnig Frigyes Dr. Faustus c. képe tetszett. Faust, vagy egy tudós, nem az ablak felé fordul, ahol az eredeti rézkarcon a jelenés feltűnik, hanem egy csigalépcső felé, és kíváncsian néz fel. Vagyis nem a megvilágosodás a fontos? Hanem inkább az ismeretlen felfedezése? Még akkor is, ha nem tudjuk, mi vár ránk?
Ajánlom mindenkinek, szerintem nagyon jó kiállítás.

Este még futottam 2 km-t a pályán. Visszatértem az eredeti edzéstervemhez, vagyis 10 percet futottam, aztán kettőt sétáltam, utána pedig 5 perc futás jött megint. Egy nagyon jó könyvből vettem, ami mindenre kiterjed: Fuss és gyalogolj a szépségedért, az egészségedért.