hogy megcsinálom. Lementem a Csepel pályára és futottam tíz kört. Előtte egy kicsit bemelegítettem, aztán csak futottam és futottam. Igyekeztem nem elfáradni, és egyenletes tempóban futni végig, de a végén egy örömsprintet azért levágtam.
Közben egészen hihetetlen érzés volt. Egyszerűen úgy működtem, mint egy gép, ami nem áll le addig, amíg el nem éri a célját. Közben persze eszembe jutottak az általános iskolai futóversenyek, amiket itt rendeztek, és az, hogy apukám kicsi koromban ide hozott le minket a tesómmal játszani. Elnézegettem a többi futót, meg a gyerekeket is, akik a pályán játszottak, és teljesen természetesnek vettem, hogy futok.

A fenébe, lehet, hogy csak elindulok vasárnap azon a Ligetkörön?

Eredetileg úgy terveztem, hogy ma kimegyek a Margitszigetre futni, de helyette bringáztam egyet kedvenc Kisduna-partomon. Közben csináltam egy pár képet is, amit fel is töltök a galériára. A feleúton megpihentem egy kicsit, olvastam (Az időutazó felesége) és tízóraiztam. Az út kb. 14-15 km volt, ahogy számolgattam.

A holnapi nap kimarad, de kedden megyek az első edzésemre a CSEFUSZ-osokkal. Csepeli Futó- és Szabadidő Egyesület.

Tegnap sikeresen betartottam a diétámat. Sok kétszersültet, gyümölcsöt, sajtot, és könnyű ételeket ettem (tejbegríz:), az egész napra elosztva hatszor. És már kevésbé fájt a gyomrom:))

Mindenkinek jó hétkezdést! 

Szép hosszú, izgalmas, új futóterepem gyönyörű! A csepeli Kisduna-partra mentem, ahol eddig csak biciklizni szoktam. Közvetlenül a part mellett futottam, a Csepel sportteleptől majdnem a Halászcsárdáig. Türelmes horgászok mosolyogtak meg elnézőn, biciklisek tekertek el mellettem, a vizen kajakosok, kenusok edzettek, a kacsák pedig élelem után kutatva úszkáltak, vagy sütkéreztek a napon. A visszafeleúton sétáltam, nézelődtem, vizet ittam, és megettem két kétszersültet. Jó kaja az, azt hiszem, rá fogok szokni édesség helyett. Szóval ahogy számolgattam, 2x5 perc + 3 perc alatt két kilométert tudok megtenni. Ezzel azért még nem hiszem, hogy indulok a Ligetkörön jövőhéten (ami 3,5 km). Semmi kedvem túlhajtani magam, hogy aztán az ágyat nyomjam egy hétig. Majd az Ablon futáson meglesz a premier:-) 

Tegnap jó hajtós nap volt, ezért adtam magamnak egy laza, kellemes délutánt. Fagyizás, sétálgatás a Duna-parton, és az őszi divat feltérképezése. Az utóbbi sok meglepetéssel szolgált. Hihetetlenűl élénk színek, főleg lila, buggyos, zsabós blúzok, mintás pólók (Walt Disney, Loney Tunes) és a jó öreg macskanadrág a nyolcvanas évekből. Hosszú és térdig érő változat egyaránt, mindenféle színben. Tehát a futóterepen kívül a hétköznapokban is menő lesz a testhez simuló cicanadrág:) Én azt hiszem, inkább csak szoknyával fogom hordani.

Azért valami mozgásról is essen szó. A bolti túra után egy szimpla tornára futotta. A Putomayo Festa Brasil c. CD-jére szoktam mozgást imitálni. Első szám: ugrabugrálás, második: kargyakorlatok, súlyzózás, harmadik: derék és törzs gyakorlatok, negyedik: hasizom, ötödik: nyújtások. A legutóbbit szeretem igazán, futás után sem mulasztom el. Valahogy nagyon jólesik kinyújtóztatni magam.

Nagy feladat még farkasétvágyam megfékezése, illetve nem szabad megkívánnom olyan ételeket, mint a csoki, sütik, zsíros kaják, hamburger, kóla (pedig ezek a legfinomabbak). Refluxom van, és ha nem eszek odafigyelve, akkor fáj.

Megvan az első öt percem! Amikor tavasz végén egy perceket futottam hetekig, nagyon távolinak tűnt még három perc lekocogása is. És tessék: kétszer öt perc futás kétperces gyaloglásokkal, plusz még levezetésnek három. És közben még el sem fáradok. Nagyon jó érzés egyre és egyre többet bírni, teljesíteni. Az, hogy többet futok, abban is megmutatkozik, hogy egyre messzebre jutok el, törnöm kell a fejemet hosszabb útvonalakon. A mostani: Völgy utcai lakótelep - Csillagtelep (kreszpark) - bicikliút - Nyuszi sétány. A bicajút nagyon kényelmes, csakúgy, mint a Nyuszi sétány külső része. Viszont a kertes házak házörző ebei az esti szürkületben nagyon agresszívek tudnak lenni. Majd' kiugrik a szívem, ha egy nagyobb blöki acsarogva nekiugrik a kerítésnek. Ezzel szemben a kóbor kutyák inkább eliszkolnak, vagy bánatosan néznek. Legközelebb viszek magammal egy kis párizsit:) Az utcai visszajelzések, beszólások eddig abszolút nem voltak bántóak, sőt! Tegnap pl. egy kocsiból kiabáltak ki, hogy "Hajrá, gyerünk!"

A mai kersztedzés: moziban ülés, egy hatalmas adag kukoricával. Szóval pihizek. A film a Ház a tónál c. romantikus-misztikus lesz. Kíváncsi vagyok rá, mert a sztori érdekesnek tűnik az előzetes alapján. Arról szól, hogy... Ja, ez nem filmes blog...

Ma invitáltak szeptember 16-ra az Ablon Business Run-ra. Persze, hogy megyek. A váltóba.

Tegnap öcsivel egy hatalmasat bringáztunk a csepeli Kisduna-parton és a tavaknál. A Halászcsárdáig a Duna mellett mentünk, aztán elfordultunk az M0-ás autópálya felé, és a csepeli bányatavak mentén indultunk haza. Jó kis túra volt, főleg azért, mert a komp magasságában találkoztunk egy ismerős házaspárral, és az út hátralévő részén ők is csatlakoztak hozzánk. Jól elbeszélgettünk, biciklis sztorikkal szórakoztattuk egymást, a Halászcsárdában pedig kóláztunk egyet. A Kisduna-part nagyon szép, az út elején van egy kis öböl, ahol egész kis életközösség él. Szitakötő, kacsák, mindenféle rovarok lelőhelye, ahol az amatőr fotósok is rengeteg témát találhatnak. Feljebb a Csepeli Ifjúsági Tábor, aztán a stand, a csónakház, és a komp. Ha valaki nem siet, akár órákig is elnézelődhet. Futókkal is találkoztunk.

Otthon farkaséhesen vetettük magunkat az ebédre. Délután kellemesen elfáradva elsétáltam az ELTE sporttelepre, és meg kell állapítanom, hogy szebb, mint amire emlékeztem. A fű ápolt, a pálya teljesen rendben. Kíváncsi lennék, hogy este milyen a kivilágítás. Nem árt ugyanis már az őszre-télre gondolni, amikor már korán sötétedik. Futni nem futottam, de sétáltam egyet a füvön, ami annyira, de annyira jól esett:-)

Holnap a Balatont követő első munkanap megrázkódtatása után fogászat, aztán körzeti doki. A dokik után nem hiszem, hogy mozognék bármit, esetleg egy kis súlyzózás belefér.