Már nagyon hiányzott a futás.  Mivel hatkor senkit nem találtam a találkozóhelyen, elkezdtem a kis negyedórámat. Kb. két kilit sikerült lenyomni ezalatt, nem erőlködtem, inkább arra törekedtem, hogy jólessen a dolog. A visszafeleúton a Duna-parton találkoztam az egyik lánnyal, és együtt még tettünk egy kört (3 km). Közben beszélgettünk, én néha megálltam orrot fújni.
A végén már küzdöttem. De nagyon jó volt utána. A nyújtás közben már sötét volt, de még meleg, az ifjúsági táborban, ahol az öltöző van, kivilágytott pályán srácok fociztak. Olyan érzésem volt, mintha edzőtáborban, vagy valamilyen nyaraláson lennék, és holnap nem is kéne dolgozni menni. J-tal hazafelé már a téli havas-csúszós futásokat terveztük. Nem tudom miét, de már nagyon várom, hogy hóban futhassak. Őrült dolog:-) A buszon hazafelé már egyedül mentem. Vizet ittam, a busz száguldott a kertvárosban, én pedig nevetgéltem. Ha a futás ilyen hatással van rám, akkor szeretném ha most már mindvégig elkísérne.

Sajna hétvégén elmarad a Maratonka, de gondoltam, kimegyek végre a Margitszigetre, és elkezdem a félórás programot.

Sajna elkaptam egy csúnya lázas-náthás nyavaját, így a héten sajnos le kell mondanom a futásról. Ilyenkor érzem, hogy már mennyire hozzászoktam. Hiányzik.
Viszont más téren nem tétlenkedtem: már csaknem mindent tudok enni fogszabályozóval:-)
Mindenkinek jó edzéseket a hétvégére! Úgy tűnik, szép idő lesz.

Kedden kicsit hosszabb futást terveztem, de csak valami botorkálást sikerült produkálnom. A Kisduna-partra mentem ki, és jobb híján legalább sétáltam egyet. És ami a legfontosabb, futótársakkal találkoztam. A csepeli futókör edzései hatkor kezdődnek, és nagyon jó hangulatban telnek. Telefonszámcsere, ismerkedés megvolt, és már nem leszek magányos futó.
Mára pedig a vállam is jobban van, és ha mondanák, hogy ma megint mehetek az aquaparkba csúszdázni, akkor rögtön pakolnám a fürdőruhámat.

A tegnapi edzés nem esett túl jól. Szombat este az egész napos kommunikációs tréning után nem bírtuk ki, és megnéztük az esztergomi aquaparkot. A zárásig másfél óránk volt, és ezalatt próbáltuk ki az összes medencét. És a két nagyon szuper csúszdát is. Itt valószínűleg túl erősen lökhettem el magam, vagy valami, mert megrándult a vállam, és a nyakam. Tudjátok, amikor nem tudod fordítani a fejed, és mereven fordulsz jobbra-balra.
Azért lefutottam az adagomat (2x7 perc) a csepeli pályán, de nem volt olyan kellemes. Pedig a nap is olyan szépen sütött... Na majd ma.

A tréning nagyon jól sikerült, szuper emberekkel ismerkedtem meg. Jövőhéttől pedig újra gyerekkórház!

Tegnap egy tárlatvezetés keretében megnéztem a Rembrandt és a Re-Rembrandt kiállítást, és nagyon el voltam bűvölve. A mester születésének 400. évfordulójára rendezett kiállítás grafikákból válogat, és nagyon profi szinten. Bár az eljárás (szerintem) nem könnyű, a festő rengeteg rézkarcot, rézmetszetet készített. Annak ellenére, hogy fekete-fehérek, barnásak a képek, Rembrandtnak sikerült megteremtenie azt az egyszerű, meleg hangulatot, ami a festményeire is jellemző. Az angyal szinte ölelőn fogja le az éppen áldozatot hozni készülő Ábrahám kezét, egy másik képen az angyal szakállas, és egy jóllakott földművesre hasonlít. Egyszerű és emberi.
A Re: Rembrandt kiállításon kortárs művészek tisztelegnek műveikkel a festő előtt. Van itt számítógépes animáció, minimalista önarckép, és varázsdoboz. Nekem legjobban Kőnig Frigyes Dr. Faustus c. képe tetszett. Faust, vagy egy tudós, nem az ablak felé fordul, ahol az eredeti rézkarcon a jelenés feltűnik, hanem egy csigalépcső felé, és kíváncsian néz fel. Vagyis nem a megvilágosodás a fontos? Hanem inkább az ismeretlen felfedezése? Még akkor is, ha nem tudjuk, mi vár ránk?
Ajánlom mindenkinek, szerintem nagyon jó kiállítás.

Este még futottam 2 km-t a pályán. Visszatértem az eredeti edzéstervemhez, vagyis 10 percet futottam, aztán kettőt sétáltam, utána pedig 5 perc futás jött megint. Egy nagyon jó könyvből vettem, ami mindenre kiterjed: Fuss és gyalogolj a szépségedért, az egészségedért.

Tegnap futást terveztem, és végül biciklizni mentem az öcsémmel. Eltekertünk a Kisduna-partra, végig a Halászcsárdáig, és a kertvároson keresztül haza. Mára megint futást tervezek, remélem lesz is belőle valami. Hétvégén tréningezni megyek a kórházi önkéntesekkel Esztergomba. Szeretnék vasárnap reggel egy jót futni, bár nem tudom, mikor kezdődik a fejtágítás.

Általában fejben elrendezem, hogy egy héten mikor fogok futni, de mire odajutunk, ez mindig megváltozik:-) A napok kicserélődnek, időhiány miatt csak egy torna fér bele. Azért a heti minimum két edzést próbálom tartani, ha ez nem sikerül, akkor büntetésből megismétlem az előző hét edzéstervét. Eddig erre még nem került sor:)
Még jó, hogy futni bárhol, és bármikor lehet.

Már előző este nagyon rákészültem, hiszen mégiscsak ez életem első versenye:-) 
Futottam egy nagyon lazát kedvenc Béke teremen, könnyű vacsora, manikűr, izgatott pakolászás, cuccok összekészítése. A tévében azért megnéztem az Elveszett jelentés című filmet, mert imádom. És most olyan hangulatban is voltam.

Reggel már hatkor kipattant a szemem, de hétig lustálkodtam, és a versenyre gondoltam. Kilencre kényelmesen odaértem a Városligethez, és még arra is jutott időm, hogy kiolvassam a könyvemet. Meg is könnyeztem, csodaszép szerelmi történet (Az időutazó felesége). A Széchenyi fürdőben nagyon kényelmesen át lehetett öltözni, és a ruhatár is teljesen korrekt volt. Teljes meglepetés volt, hogy a bilétát a rajtszámom hátuljára ragasztották. Előző nap mit szenvedtem azon, hogy majd hová teszem... Kint átöltözve sétálgattam, felmértem a terepet, melegítettem egy kicsit, és megnéztem a félmaraton rajtját. Istenem, az a hangulat! Szentül megfogadtam, hogy jövőre én is megpróbálom. Végül is, ha két hónap alatt eljutottam idáig, és továbbra is marad a lelkesedés, miért ne sikerülhetne?
Aztán hívták a rajthoz a Ligetkörösöket. Körülöttem gyerekek, csajok, apukák babakocsival, mindenféle lelkes ember. A dobegyüttes rendesen kitett magáért, az animátor-bemondó buzdította a népet. Ha volt is bennem valami kis félsz vagy lámpaláz, akkor az addigra teljesen elmúlt. És egyszer csak azt vettem észre, hogy táncolok, és hangosan üvöltöm, hogy tíz, kilenc...
A futással úgy jártam, mint legutóbb. Megindultam, és természetes volt, hogy futottam. Végig a Városligeten. Úgy érzem, hogy végig egyenletes tempóban haladtam, nem lihegtem, és élveztem a futást. A gyerekek nagyon aranyosak voltak. Őket nagyon szeretem nézni, ahogy futnak. Hetente egyszer járok önkénteskedni egy gyerekkórházba, úgyhogy ők a szívem csücskei. A célba nagyon jó volt befutni. Olyan leírhatatlan érzés. Olyan, hogy megint szeretném, minél előbb. Azt hiszem, elkapott a versenyláz:-)
Futás után megtízóraiztam a befutócsomagomat, aztán szaladtam átöltözni, hogy ne szalasszam el a félmaratonisták befutását. Kb. a negyedik helyezettől láttam őket. Nagyon jó helyem volt, végigszurkoltam fél órát, kiabáltam, tapsoltam, elkapott a hangulat. Aztán egy kis teaszünet, és a későbbi befutókat is megnéztem. Mindenki nagyon ügyes volt! Gratulálok!!!

És hogy mi lesz legközelebb? Ablon Business Run. Mi az a 2,5 km?:-)