Vasember lettem!!! Most már én is tudom milyen érzés átfutni a célon egy ironman után. Felemelő, az biztos! Abban a pillanatban olyan furcsa érzés keríti hatalmába az embert, hogy azt csak az értheti meg, aki már érezte. Belőlem is kitört az előtte megtett 226 kilométer összes fájdalma, és szenvedése, és bevallom kicsit lekonyult a szám széle, és talán még egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Tényleg van abban a mondásban valami, hogy „Ezer ok van arra, hogy feladd, és mindössze csak egy, hogy befejezd.”

Fogalmam sem volt előtte mire számítsak, és ez egész héten annyira nyomasztott, és stresszelt, hogy teljesen agyára mentem a körülöttem lévőknek (ezúton is bocsánatot kérek tőlük). Éppen ezért kihasználtam a Zánkán nyert 1 hetes nyaralásom, és elhúztam kikapcsolódni. Jót is tett. Majd közeledve a hét vége felé egyre jobban éreztem magam. Tudtam, hogy erős vagyok, és felkészült, csak még el kellett hitetnem magammal.

Péntek délután érkeztem meg Nagyatádra. Felvettem a nevezést, tettem-vettem, leadtam a futócuccomat, majd elhagyva a várost kikocsikáztam Csurgóra, ahol a szállásom volt. Iszonyatosan teliettem magam! El sem tudom mondani mennyire. Majd megnéztem még 2 filmet dvd-n, csak hogy ne a másnapon idegesítsem magam, és ezzel jól el is álmosodtam.

A verseny napján 5-kor ébresztett az órám. Nem akartam már nagy zabálásba bonyolódni reggel, csak 2 banánt vertem be, és már pattantam is a kocsiba. Vak sötétbe indultam Gyékényesre, de nem kellett aggódnom, hogy eltévedek, mert hamarosan egy szép kis karaván közepén találtam magam. Leérkezés után még egy kis bicikliszerelés, gélragaszgatás, meg ilyenek. Bedepó, wc, és már a parton is voltam úszósapkában. Igazából időm sem volt felfogni, hogy most egy majd 9 órás küzdelem vár rám.

Kevés úszásbemelegítés után, kigyalogoltam a rajtvonalhoz, és 300-ad magammal vártam annak a bizonyos ágyúnak az eldurranását.

A rajt ellövés után próbáltam rögtön Balázs lábvizére ugrani, csakhogy erre Zoli is igényt tartott. Ezért volt egy kis lökdösődés köztünk. Nem éreztem magam túl jól, talán a testem még egy kicsit az ágyban volt. Aztán 4-500 méter körül ébredtem fel, és már csak 2-en úsztunk az élen Balázzsal. Kb. 1500-ig mentem vele, és utána hagytam elúszni, mert nem esett jól az irama. Inkább szépen komótosan a saját tempómban úsztam. A második kör vége felé bevallom már eléggé fáztam, alig vártam, hogy a partra evickéljek. Kifutás közben borzalmasan jó érzés volt a tömeg bíztatása, hiszen a verseny közben annyira egyedül van az ember, ilyenkor minden ilyen pillanat nagyon tud doppingolni. Szóval másodikként ugrottam a bringára. Kis öltözködés, helyezkedés után lassan felettem az utazópozíciót, és elkezdtem tolni. Meglepően jó érzés volt, bár egy kicsit még macskás voltam az úszás miatt. 10 kilinél ért utol a „Bringakirály”. Kegyetlenül elsuhant mellettem. Esélyem sem volt ráállni az iramára, pedig én is haladtam! Azért látótávolságon belül maradt 40 kiliig, így maradt valami motivációm. De utána semmi, csak a falvak lelkes szurkolótáborai öntöttek belém erőt, ami kellett is mert egy kicsit elanyátlanodtam Nagyatádba érve. 75km=1óra52perc! Láttam a kijelzőn. Hűha! Akkor haladtam! Nem is lassan. Akkor lehet, hogy jogos volt, hogy kicsit elfáradtam?!

Mindenesetre az első kiskörre fordulva, még tökéletes kontroll alatt tudtam tartani magam. Szépen meg is tettem, de ahogy másodszorra érkeztem vissza Nagyatádra, észrevettem, hogy  hoztam Zolin! Hát ekkor szépen jött is az a bizonyos „vörös posztó effektus”. És a második kiskörre úgy romboltam ki mint egy fékevesztett állat! Nagyon megindultam, szét tudtam volna tépni a láncot, plusz még a közönség buzdítása is rádob egy lapáttal. Mint utólag kiderült ezt nagyon nem kellett volna, mivel a harmadik körre teljesen megfeküdtem. Nagyon nagy szenvedés volt, és még a Józsi is utolért. Viszont én is Benőcs Zolit. Így maradtam a 3. helyen a kerékpár végéig. Ha így utólag belegondolok 170 kili környékén esélyt sem éreztem arra, hogy akár egyet is tudok majd lépni a futópályán. A depózásom nagyon kényelmesre sikeredett. Kedélyesen elbeszélgettem az öltözőben a nénivel aki a zsákokat adta ki. Egy kis pisilés, és usgyi ki a futópályára.

Meglepően, a körülményekhez képest frissen indultak el a lábaim. És ahogy utólag az eredménylistát nézve látom, hogy 4óra 39perces nettó kerékpáros időm lett! Ez 38,5 km/h átlag. Ahhoz képest, hogy 5 órát terveztem…

Hát elég lett volna egy 4:50 is mert ezt kamatostul megfizettem a futáson. Bár annyira nem haltam be, de iszonyú volt átütni azt a sok holtpontot. De gondolom ezt nem kell kifejtenem azoknak akik ugyanúgy végigcsinálták. Egyszóval 30 kilitől a végkimerültség, és az ájulás határán lötyögtem.

Így utólag szeretném megköszönni a TVK-s csapat segítségét, a frissítéseket, a jó tanácsok, és a szurkolás.

A lényeg, hogy célba értem, és nem is akármilyen idővel: 8:48:52! Nagyon örülök neki, és elégedett vagyok. És bár a futás közben ezerszer is megfogadtam, hogy soha többet, ahogy átszakítottam a célszalagot, tudtam, hogy ennek lesz még folytatása…