Kezdeném egy személyes jubileummal. A mai napon pontosan 18 éve, hogy életem első triatlon versenyén rajthoz álltam. Ez a verseny a Margitszigeten megrendezett Ibusz triatlon volt. Nem tudom hányadik lettem, de nagyon nem esett jól. Emlékszem egy három fokozatos világoskék Favorit országútival nyomattam a pedált. Asszem a mai nap is bizonyíték arra, hogy nem hiába!
Harmadik helyezés! Vagyis a 30-34-es korosztályban világbajnoki harmadik helyet értem el olimpiai távon.
Nem kezdődött jól nekem ez a VB. A  megnyitó utáni reggel nagyon rosszul keltem. Sajgott mindenem, és csúnyán köhögtem. Ledöntöttem kétszeres adag vitamint, és legalább 2 liter gyógyteát, de nem nagyon használt. Így szombat estére nagyon rosszul lettem. Határozottan beteg voltam. 37,5 fokos lázam volt, és fájt mindenem. Akkor nem gondoltam, hogy képes leszek elindulni akár másnak. Bevettem 2 algopirint, és jól felöltözve bebújtam az ágyba, annak reményében, hogy kiizzadom majd este ezt a lázat. Sokat nem aludtam. Forgolódtam, rosszul voltam. Végül 3-4 óra alvás után csörgött az órám 4:45-kor. Felpattantam hamar, és egész jól voltam. Nyoma sem volt a láznak, már csak a torkom fájt kicsit. Így ismét motiváltan kiautóztunk a Kopaszira. Depó, miegymás, és már futottam is a repülőket téli szerkóban. Ez később kiderült jól tettem, mert nagyon jól melegen tudtam tartani az izmaimat. Végül 7:15-kor beálltam az egyik legnépesebb (és végül kiderült legerősebb) korcsoport indulói közé. A víz hőfoka körül már napok óta amolyan mítosz keringet. “Kegyetlenül hideg, brutális, szétfagy az arcod…” Úgyhogy megvolt az alaphang. Mikor a pontonra értem, és bevetődtem a jégbe először nem lepődtem meg. Másodjára viszont az volt a gondolatom, hogy ez k.rva hideg :)
A rajtot a leg baloldalon vártam, és innen indultam is el. Nagyon jól ment az első 2-300 méter. Majd kezdődött a pánik. Nagyon sokkolt a víz. Azt hittem mindjárt meghalok. A légszomj kontra adok-kapok vegyítve egy kis 15 fokos Dunával halálos keveréket alkot. Végül azért csak kievickéltem 18:45-el a hatodik helyen. Fel sem fogtam mi van körülöttem. Rohanás volt a depóig, ahol életem egyik legdurvább homokcsapdáján kellett átvergődni. A bringára pattanást követően hamar magamhoz tértem. Sem görcs, sem elfagyás, csak toltam ami a csövön kifér.
Nagyon jól dolgoztak a lábaim. A kilométer órát csak a fordítóknál láttam 42 alatt. A hosszabb egyenesekben 44-47 volt a tempó. Ennek köszönhetően két helyet előre tudtam lépni ebben a számban. A tiszta átlagom végül 42,4km/h lett! Majd leszállás, és ismét a “maratoni” depózás következett. Azonnal megtaláltam a helyem, felrántottam a cipőm, és vettem is a célkeresztbe a Roosevelt teret. Nem gondolkodtam, csak rohantam, ahogy bírtam. Bár semmi infom nem volt, de mégis éreztem, hogy dobogó közelben nyargalhatok. Meg is előztem hamar két korosztályombeli srácot. És ahogy beértem a térre hallottam, hogy második helyen nyomom. Ez óriási adrenalint adott. Ami kellett is, mert már eléggé a végemet jártam. Amikor másodszor közelítettem meg Buda felöl a versenyközpontot kicsit elgondolkodtam. Hány kör? Hol vagyok? Mi van? Hogy jön ki a két kör??? Nem volt egyértelmű, főleg verseny hevében amikor az ember értelmi szintje egy 5 évesével vetekszik. Végül megoldottam magamba ezt a matematikai talányt. Nagyon fájt már amikor utáljára futottam át a Lánchídon. Sajnos itt el is vesztettem a második pozícióm. A német srác elementáris erővel futott el mellettem. Még egyszer erőt kellett vennem magamon, és a legutolsó energiafröccsöket is a motorba pumpáltam. A negyedik srác ugyanis a célkeresztjébe vett. A Bazilikai fordítonál azonban már láttam, hogy nem fog felérni. Megnyugodva tehát lefutottam az utolsó 500 métert. Végül kezembe a magyar zászlóval átfutottam a célon. Harmadik lettem!!! 1:48:37 őszidővel. Kimondhatatlanul boldog vagyok, legfőképp azért mert félig betegen is így tudtam versenyezni. Nagyon köszönöm mindenkinek a bíztatást! Nagyon jól esett, hogy szinte minden kanyarba hallottam a nevemet, és hogy nyomjad, vagy hajrá. Benne volt a harmadik helyembe!
Gratulálok a Polythlonosoknak, és az összes magyar versenyzőnek!