Túl vagyok az első futós hónapon. Április elején kezdtem, 1 perc futás-1 perc sétával, most kétnaponta futok 5 kilit, egyszer belesétálva, de ez egyre később történik. Összesen 48 kilit futottam, remélem, ez májusban kicsit több lesz.
Elég nehéz volt futópadról utcára váltani, de jóval időtakarékosabb. Az első nehézség az volt, hogy nálunk nincs olyan út, ami vízszintes lenne, de ha mégis, akkor gyorsan építenek oda egy alul- vagy felüljárót, csak a fííling miatt.
A másik gondom a 'kedves' beszólások, vigyorok.Persze, tudom, nem kell vele foglalkozni, de azért nem esett jól, így kénytelen voltam valamit kitalálni. Vettem a Vaterán egy Nike félmaraton pólót, mióta abban futok, elmaradnak a beszólások.
No, most a tegnapi napról: egyszerűen nem tudtam futni. Elindultam, nem fájt semmim, nem volt gond a levegővétellel-és mégse ment. Hagytam a fenébe, és 1 kilit mentem csak, 50 méter kocogás, 50 méter gyors-ez még valahogy ment.
Remélem, ebben a hónapban kinyit az uszoda, és mehetek úszni is-főleg, ha még mindig fizeti a cég.
Hidd el, mindenkinek vannak rossz napjai, mikor nem megy. Bevallom, én ilyenkor nem erőltetem tovább elvégre azért futok, hogy jól érezzem magam a bőrömben és nem azért, hogy szenvedjek... Úgyhogy ne csüggedj! Hajrá!