Mostanra úgy éreztem elég a tunyulásból, és egy felkötött kar nem lehet akadály a futásban, így délután kimentem egy körre. A két hét semmittevés nagyon meglátszott, újra bele kellett sétálnom, és a vállam miatt nagyon óvatos voltam.
Többen idiótának néztek, mivel a karom a törzsemhez van rögzítve így a pulóvert fölé vettem, az üres ujját behúztam. Kb. úgy nézhettem ki mint egy félkarú terhes... szerencsére ismerőssel nem találkoztam, bár szerintem a nagy részük letagadott volna.
Végigmentem a 2 kilóméteren, és rájöttem, szinte elölről kezdhetem, oda a megszerzett minimális kondim is. Remélem, jövő héten lekerül a kötés, és mehetek tekerni is, az kicsit dobni fog a dolgon.
Addig is ezt a 2 kilométert napi rutinná akarom tenni, utána pedig növelni, szépen apránként.