Hát, rég nem írtam. De tudom, hogy figyeled, mit csinálok. Figyeled a családodat és a sporttársaidat. Ez így helyes. Kezdek ráérezni a futás szépségére. Bár betonon nem annyira tetszik. Elöntötte a sportpályát a patak, minden víz alatt állt, így csak a betonra szorultam a héten futni. Nem sokat. De igyekszem egyre több időt kihasználni. Ping-pongoztam a gyerekekkel is egy picit. Túl sok sportértéke nem volt, de jó volt. Persze így könnyebb, hogy Bib oviba jár. Holnap is megyünk ki a loviba, az egész család fog lovagolni. Bib is kiköveteli magának. Nagyon félek, hogy ez hová fog vezetni...!
 Attila és Noémi ellát jó tanácsokkal, figyelik, mit csinálok. Azt akarom, hogy Te is hívj fel és bíztass!!! Mint télen, amikor hétfőnként felhívtál reggel, futószárazás közben, és amikor nem akartam felülni, letoltál, hogy ez nem sportemberhez méltó. Akármennyire paráztam a lecsúszó hó- és jégtömböktől csak felültem, hogy ne kelljen csalódnod bennem. Emlékszel? Ez jutott eszembe tegnap. És vártam, hogy csörögjön a telefon. De néma volt.
Várják még páran a hívásod...