Prológ
Kereken 30 hónap kihagyás után elegem lett a térden nagyjából változatlan állapotából, így október 24-én visszatértem egy laza tízessel. Pulzus szokás szerint az egekben, viszont ami újdonság volt, hogy 6 km-től fájtak a combjaim, hiába, aki nem fut két és fél évig, ne várjon mást. Második alkalommal már csak 8-nál álltak be, a második hét eleje óta, izomprobléma nincs, a térdem nem rosszabb, mintha nem futnék.
Csak hogy ne vádolhassatok sötétoldalazással, nem indulok idén a Tortúrán, de még a Bakonyi Mikit is kihagytam, 10 körüli távok hetente 3-4 alkalommal, hozzám mérten alacsony pulzussal. Ez a terv, januártól pedig meglátjuk.
Aki meglát 2009-ben aszfalton maratonnál hosszabbat futni, azt kérem, törje el a lábamat. (Tudom, hogy ezzel még sok kiskaput nyitvahagytam, de nem véletlenül :-)

1. fejezet
Balaton Maraton, szombat délután, 7 km. Rendezői szempontból laza verseny, így aztán beállhatok én is, 10 km-nél rövidebb, 3 hét edzés után kíváncsi vagyok, milyen emlékei vannak még a lábaimnak a futásról.
Lupus 4:30-as tempót tervez, bekéredzkedek mellé, kíváncsi vagyok, meddig bírom ilyen tempóban.
Rajt, kerülgetjük a tömeget, az első kili még így is 4:02 az órám szerint. A második ugyanazzal a tempóval 4:37, utólag megtárgyaljuk, hogy az 1-es tábla rossz helyen volt, a Balaton Szupermaraton első kilométerénél, de ezt ne áruljátok el senkinek, belső információ :-)
Innen végig 4.13-4.16 között, a pulzusom a fibrillációs szinttől is lassan kúszik felfelé, de hajt a lelkesedés. Lupus 3 után leszakad, de ő már délelőtt futott 14-et vasárnap pedig várja egy félmaraton, én viszont ezen a 7 kilin akarom szétszaggatni magam. A 6. kili elég gyilkos, szerencsére itt a fordító, feldob a sok szembejövő futó, visszagyűröm a nyelvemet a számba, a 187 körüli pulzus szerencsére nem látszik. A célegyenes 1 km, de látszik a célkapu, ilyenkor illik még egy kicsit gyorsítani, akad még tartalék a délelőtti forraltborokból, a vége 29.49, 4.14-es kilik, 192/182-es pulzus. A sebesség már jó, csak a pulzusból kellene lefaragni egy huszast.

2. fejezet
Mikulásfutás Vác, dec 7.
Kitűnő alkalom az új FB póló kipróbálására. Kicsit késve indulok, de így is 40 perccel a rajt előtt átöltözve már tolongok a rajtszámomért. Láttam már ennél jobban szervezett káoszt, de nem foglalkozom vele, most nem dolgozom, most én vagyok a futó.
Összefutok Lupusszal, mindketten magyarázkodunk, hogy miért nem szóltunk a másiknak, megint együtt indulunk, de most már elővigyázatosabb, én sem mondok előre tempót, nem tudom mi fog jólesni. Lupushoz sorra jönnek a futóbolondok, akik csak néznek furcsán rám: FB trikó nickkel, de a topikból ismeretlen a nick...
A rajt előtt 15 másodperccel (a hivatalos rajt után 10 perccel) még nem tudom merre fog indulni a mezőny, a rajtvonal mindkét oldalán nagy a tömeg, de aztán elindulunk valamerre. Természetesen itt is azok indulnak az első sorból, akik 200 méter után belegyalogolnak vagy 6 évesnél fiatalabbak. Hiába figyelek a lábam előtt cikázó apróságokra, nem haladok, gyors váltás a járdára, majd a járda mellé a fűbe, ahol jön a jól megérdemlt leszúrt Rittberger és a hasalás. A pulzusmérőm jeladója meglazul, továbbra is óvodásokat kerülgetve próbálom helyrerázni az övet és utolérni Lupust.
Szombaton nézegettem az útvonaltérképet, volt benne egy szerpentinre emlékeztető kanyargós rész, valamint sokat sejtetően a Naszály oldalába ment az útvonal, de csak a rajt után tudatosult benne, hogy itt bizony lesz szint rendesen. Egész pontosan a táv fele emelkedik, a fordítótól pedig zúzás lefele, vissza a városba.
Jó hátulról indulni, így végig darálom be a mezőnyt, jó a tempó, szar a pulzus, de jól esik nyomni. Lupus leszakad mellőlem, de közel van, 5,7 kilinél fordulunk, 26:23-nál, 4.35-ös tempó, 181-es átlagpulzus, valaki a célban azt mondja, hogy 150 méter szint volt benne, de az első 3 km alig emelkedik. Eddig szépen látszott, hogy erős vagyok, egyenletes tempóban előztem a szintén egyenletes tempóban futókat. Lefelé azonban beigazolódik a „lejtőn lefelé a szar is gurul” elmélet, tartom a 180 feletti pulzust, ehhez már 4 percen belüli tempó tartozik, viszont valahogy beleragadok a mezőnybe, nem vagyok gyorsabb senkinél. Mindez addig tart, amíg leszaggatunk a meredek, szerpentines részről, ahogy közel vízszintbe vált az út, újra jövök előre, igaz lassabban, itt már minden méterért küzdeni kell, nagyon régen futottam 4 percen belül, jó az érzés, kár, hogy ritkán élem át :-)
Lefelé 3 és fél perccel gyorsabb vagyok, 22:51, 3:58-as tempó, a vége 49.14, átlagban 4.16-os tempó, 190/181-es pulzus, kellemes fáradtság, jó újra futni.
Levezetésként még közel fél órán át próbálunk egy autót kicibálni a sárból, pont végzünk vele, mire jön a rendezők tűzoltóautója, hogy kihúzza. Mikulás ajándéknak kihúz egy másikat, aminek a gazdái még nincsenek ott, de valószínűleg örülnek majd, ha meglátják a mocsárból kiszabadult autót.

Epilóg
Jó lesz ez, még két év és újra végig tudok tolni egy 50-est a régi társaságban. Addig is a pulzussal kell tenni valamit, mert Lúdtalpnak összesen annyi a pulzusa, mint nekem az átlag :-)

Sötét Oldal jövök! :-)