Mostanában mindenki azt hiszi, hogy futok... Felbukkanok egy két-túra rajtjában terepfutónak öltözve, majd eltűnök, néhány óra múlva előkerülök sáros cuccban, bemondok egy távot és egy időt, olyat, ami még csak annyira irreális, hogy hihető. Útközben persze senki nem lát, a pecséteket senki nem akarja ellenőrizni. Azt hiszem jövő hétre keresek egy 100-as túrát :-) Így volt ez a Margitán is. 20-nál többet szeretnék, 40-et nagyon szeretnék, de még nem szabad, így kreálok egy Margita30-at (http://www.turistautak.hu/routes.php?id=1609). Mázlim van a nevezéssel, még alig vannak, viszont mire mindent elintézek (egy kis FB SE és versenyengedély információ, beszélgetés, beszólás csanyának...) már az utcán áll a sor vége. Az itinert begyűröm az övtáskába, ez nekem hazai pálya, annyit futok, biciklizek erre, hogy minden kanyart ismerek. Időterv nincs, jóleső futás belegyaloglás nélkül és a körülményekhez képest (nemrég kiderített mitrális prolapszus) alacsony pulzus a cél. A múlt heti Téli Mátrához hasonlóan a max pulzust már az elején, a Pap Miska kút előtti emelkedőn sikerül produkálni. Innen a Margitáig semmi érdekes nem történik, futók még nincsenek, a gyalogosokat már leelőztem, általában így, egyedül futok errefelé. Sár alig van, még fagyott a talaj, a tempó jó, térdem nem nyivákol. Margitán először (majd még kétszer) elmagyarázom, hogy nem kérek pecsétet, a huszason indultam, csak felfutok a Margitára is, hogy legyen 30 kili. Itt fent találkozom (budai-)H.G.-val és petamival. Nem sokkal később hozzámcsapódik egy nagytermetű szürke nagyon barátságos kóborkutya, Domonyvölgyig jön velem, ott talál magának kényelmesebb tempójú túratársakat. Domonyvölgy 2:03 óra, 2 perccel jobb mint a legvadabb álmaimban. Innen visszatérek a 20-as útvonalára, akiket korábban már leelőztem összesúgnak mögöttem, biztos azt hiszik eltévedtem valahol. A vége 28,4 km/595m szint,2:47:45. Pont ennyi esett most jól.