Évekkel ezelőtt azzal az elhatározással kezdtem el futni, hogy egyszer ott akarok lenni Nagyatádon. Idén majdnem sikerült a nagy álom, de sajnos az élet, a munka+tanulás mást hozott. Napokig, hetekig nem tudtam mit kezdeni magammal, dühös és szomorú voltam. Aztán rájöttem, hogy igazából az az érzés hiányzik, hogy "én Nagyatádra készülök". Ez az érzés megkönnyítette az életemet, a nehézségeken könnyebben átverekedtem magam, és amióta elveszítettem a célt, minden probléma, feladat nagyobbnak tűnik. Persze 2009-ben is lesz IM, de nekem lassan már szülnöm kellene. Állandóan vívodok, hogy mit vállaljak be az ezer vizsgám mellé jövőre, a gyereket vagy az Ironmant. Amikor az egyikről meggyőzöm magam, kopog a fejemen a másik. Tehát az Elsőre készülök, de még nem tudom, hogy mi az.
Az Elsőre készülök
A címről
Marion | 2008-08-06 15:01:28 | 5 hozzászólás
5 hozzászólás
Mamba
5942 napja
Urs
5942 napja
Ironmant 40-50 évesen is csinálhatsz. Gyereket kevesebb eséllyel/nem szülhetsz akkor. Látom, mekkora fájdalmat okozhat nőknek az, ha minden adott, de mégsem jön össze a gyerek. Ezért én inkább ebbe az irányba mennék.
Ha sok az egyéb dolog, érdemes kisebb, teljesíthető célt kitűzni - half-ironman :)? Vagy más?
Ha sok az egyéb dolog, érdemes kisebb, teljesíthető célt kitűzni - half-ironman :)? Vagy más?
Nyúl
5942 napja
Szia Marion, kedves sorstárs! :) Amit írtál, az olyan volt, mintha magamról olvasnék... Mi is próbálkozunk a gyerekkel egy ideje, már tavaly azért nem neveztem a Garda-tó Marathonra, mert biztos voltam benne, hogy addigra már terhes leszek. Nagyon-nagyon akartuk, sőt, már görcsösen erőlködtem, hogy minden klassszul menjen a teherbeeséshez, és látod, azóta sincs semmi. Nem tudom, hogy kell-e határozottan eldönteni, hogy gyerek, vagy felkészülés. Persze, az igaz, hogy a kemény edzésmunka hátráltathatja a fogamzást, de ez sem mindig igaz. Én agyonra vigyáztam, figyeltem, számolgattam, családtervező központba jártunk, ahol kiderítették, hogy minden ok, mégsem jött össze. Szóval egy ideje lazítok a görcseimen. Készülök, de nem hajtom magam halálra, igazán nem is nagyon tudom, mert annyira szeretek a komfortzónákon belül edzeni. Nekem az UB volt idénre az álmom, és én is úgy keltem fel minden reggel, hogy "Én most a Balcsira készülök" és ez nálam is egy teljesen "más állapotot" eredményezett... hiányzik is, a manó vigye el... De tudom, hogy a Tó megvár, talán teszek egy próbát ősszel, hogy versenyen kívűl lefussam, de már közel nincs meg bennem ugyanaz a tűz, mint jún.21-e előtt volt. Szóval most semmi konklúzió, csak úgy írtam, hogy nagyon megértelek és szurkolok, hogy sikerüljenek a Nagy Terveid, vagy most, vagy később... ;)
evita
5941 napja
Szia!Kétgyerekesként be is foghatnám a számat-de lásd a másik oldalt is!Baba mellett,gyerek mellett hippis az élet.A felkészülést mindig derékba törheti valami,főleg egy nőnél-pl.egy hányós-lázas betegség,vagy egy átsírt éjszaka.Ha nincs mögötted 3-4 MINDENRE elszánt nagyszülő és MINDIG lelkesen ráérő férj-esetleg teljesállású babysitter!
A férjeket kevésbé szólják meg,ha versenyre készülve néha nem töltik minden percüket a gyerekkel!
Ha 30 alatt vagy,és egy évet csúszik a baba-projeckt,még esetlegesen felmerülő gondok esetén (ne legyen!!!) van idő...
Ha Ironman helyett a gyereket választod,és nem sikerül utána felkészülni,hiába tudod,a pici nem tehet róla,azért...
Ha megvan az IM,aztán jöhet a baba/ák,és lehet,lelkes nagyszülői asszisztálással több ismétlés a Nagyatádból.Mert az az igazi,amikor Velük kocogsz be a célba,mindenki el van ragadtatva,és Ők sugároznak az örömtől.Ilyenkor az se zavar,ha közben öten megelőznek...
Ha meg csak kisebb versenyeken tudsz indulni,Benned sem marad keserű szájíz.
De ez csak egy vélemény,a döntés a Tietek a jövendő apukával-és mindegy,hogy mi lesz,szurkolok Nektek!
A férjeket kevésbé szólják meg,ha versenyre készülve néha nem töltik minden percüket a gyerekkel!
Ha 30 alatt vagy,és egy évet csúszik a baba-projeckt,még esetlegesen felmerülő gondok esetén (ne legyen!!!) van idő...
Ha Ironman helyett a gyereket választod,és nem sikerül utána felkészülni,hiába tudod,a pici nem tehet róla,azért...
Ha megvan az IM,aztán jöhet a baba/ák,és lehet,lelkes nagyszülői asszisztálással több ismétlés a Nagyatádból.Mert az az igazi,amikor Velük kocogsz be a célba,mindenki el van ragadtatva,és Ők sugároznak az örömtől.Ilyenkor az se zavar,ha közben öten megelőznek...
Ha meg csak kisebb versenyeken tudsz indulni,Benned sem marad keserű szájíz.
De ez csak egy vélemény,a döntés a Tietek a jövendő apukával-és mindegy,hogy mi lesz,szurkolok Nektek!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (2 bejegyzés)
2010-01 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2008-08 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (2 bejegyzés)
2010-01 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2008-08 hó (1 bejegyzés)
Bátor vagy Marion!
Hogy bevállaltad, leírod mindezt. Sokak számára biztos megdöbbentő egy kalap alatt említeni egy Ironmant egy gyerekkel. Talán bánthatnak is érte. Nekem is ketyeg a biológiai órám, tudom miről beszélsz....
De valójában gazdag vagy, mert van erőnléted, képességed, és akaraterőd, hogy megcsináld az Ironmant, és áll melletted egy olyan férfi, aki apja lehet a leendő gyermekednek. :o)
Minden téged szolgál. :o)
És mit szól hozzá Ő ?